A lehető legrosszabb forgatókönyvet hozta a kézilabda-Bajnokok Ligája kölni négyes döntője:
Fájdalmas gyomros ez az eredmény, a magyar csapat ugyanis esélyesként utazott Németországba, nem is annyira titkon mindenki azt várta, hogy a Barcelonával találkozik a keddi döntőben, ahol aztán már bármi megtörténhet. Nem így lett, a Veszprém mellett ráadásul a Barca is hoppon maradt, míg a Kiel és a PSG túlteljesítette az elvárásokat.
Nem akar összejönni a Veszprémnek
A Veszprém hatodik alkalommal szerepelt a Final Fourban, összességében pedig kilencedszer jutott el legalább az elődöntőig a legerősebb kupasorozatban, nyernie azonban egyszer sem sikerült. Pedig a lehetőségek adottak: Magyarországon a labdarúgás mellett a kézilabdába ömlik a legtöbb pénz a taorendszer bevezetése óta, a legutóbbi vizsgált időszakban még több is, mint a fociba, 20,4 milliárd forint. A hírek szerint a legjobban fizetett játékosok havi tízmillió forintot is kereshetnek Veszprémben, azaz tényleg a világelit közül válogathat a vezetőség évek óta, elég ránézni a keretre, klasszisok szerepelnek minden poszton. (A másik három legjobban fizető klub a PSG, a Barcelona és a Kiel – vagyis a Veszprémmel lesz teljes a mostani kölni mezőny.)
Edzői poszton Ljubomir Vranjes nagy mellényúlás volt, de az elődeire nem lehetett panasz, és a svéd után érkező, a Vardar másodedzőjeként BL-győztes David Davis is hamar összekapta a csapatot, miközben Egyiptom szövetségi kapitányaként is szállított olyan eredményeket, amelyekre joggal kapta fel mindenki a fejét – 2019-ben a nyolcadik helyen végzett az afrikai válogatott a vébén.
A leglátványosabb kétségtelenül a 2016-os volt, amikor kilenc góllal is vezetett a döntőben, mégis a Kielce szerezte meg az aranyérmet.
Bár most ősszel volt már egy váratlan veresége a csapatnak az Aalborg ellen, a Kiellel szemben elveszített elődöntő már csak amiatt is meglepetés volt, mert december elején ugyanezt a csapatot 41-33-ra verte a Veszprém, ami akkor is jelentős különbség, ha tudjuk, hogy az edzők közel sem mutatták be a teljes taktikai repertoárjukat, éppen a kölni meccs miatt. Akkor egyébként az a Petar Nenadic volt a magyar csapat legjobbja, aki most a négyes döntőn árnyéka volt önmagának, és akit saját bevallása szerint elvitt fejben az, hogy nagyon meg akarta nyerni az aranyérmet, azért is volt öncélúbb a játéka. Az ő helyére jól szállt be a meccskeret egyetlen magyar játékosa, Lékai Máté, ám ő is önkritikus volt, mert amikor hibázott, azt többnyire kulcspillanatokban tette, amikre aztán rá is faragott a Veszprém. Az ő játéka nélkül azonban még ennyire sem lett volna pariban a csapat.
Ami feltűnő volt, hogy a Veszprém nem igazán tudta meglepni az ellenfeleket. Mindkét mérkőzésen volt jó sorozata, de összességében a Kiel és a PSG tudott olyan váratlan húzással előállni, elsősorban védekezésben, ami a magyar csapat játékosait bizonytalanította el, a támadás ötlettelen volt, ebből aztán jöttek a technikai hibák és a könnyen kapott gólok. Bár papíron a veszprémi volt a legjobb védelem Kölnben, ennek nem annyira láttuk jeleit, a sebezhető pontra, azaz a beállóból benyelt találatokra nem igazán volt megoldás.
A Kiel elleni vereség igazi thriller lett a végére a hosszabbítással, de ha reálisan nézzük, még a nagy feltámadás ellenére is extra, hogy a Veszprém egyáltalán kapott még kétszer öt percet. Niklas Landin nem volt hatékony a kapuban, ezt mégsem sikerült kihasználni, Domagoj Duvnjak védekezése a meccs hajrájában olyan kulcsmegoldás volt, amire nem érkezett veszprémi reakció – és amit a PSG is sikeresen másolt le a bronzmeccsen.
Re-watched the 2nd semifinal from yesterday. A lot of great performances. What stands out to me is the work defensively by Duvnjak. Such a clever player. Constantly making traps for his opponents. Just like at the Euros in January. Look at the last 10 minutes of the 2nd half. pic.twitter.com/cTWy7xhVVg
— Rasmus Boysen (@RasmusBoysen92) December 29, 2020
Az elődöntőben egy rossz taktikai döntés kieli oldalról a hajrában, valamint egy ordító játékvezetői hiba adta meg egyáltalán az esélyt a Veszprémnek, Rodrigo Corralesnek ugyanis piros lap járt volna, míg a németek időn túli hetest dobhattak volna a rendes játékidő letelte után, amikor a kapus a pályán kívül eldobta a labdát.
A párizsiak elleni mérkőzést már nehéz kielemezni, egy fizikálisan és mentálisan padlón lévő, fásultan játszó csapat találta szembe magát egy, az esélytelenek nyugalmával játszó ellenféllel, amely, ha csak pár órával is, de jobban rá tudott pihenni a bronzmeccsre. Itt a lényeg leginkább az lehetett, hogy ne sérüljön meg senki.
Tény, hogy voltak hiányzói a Veszprémnek: Rasmus Lauge Schmidt és Manuel Strlek sérülés miatt nem állt rendelkezésre, Ligetvári Patrik a koronavírusos megbetegedése utáni rossz vértesztje miatt nem kapott játékengedélyt. Csakhogy a riválisok még inkább megszenvedték a sérüléseket és a vírushelyzetet, a PSG-ből egy nappal a Barca elleni összecsapás előtt esett ki két alapember, miközben Nikola Karabaticot már korábban elveszítette egész szezonra.
Kölnben bármi megtörténhet
Az egyik unalomig koptatott sportközhely, hogy egy mérkőzésen bármi megtörténhet. De épp ez a kölni Final Fourok szépsége is:
Volt már aranyérmes Kölnben az azóta széthulló és a másodosztályba került Hamburg, Vranjessel a Flensburg, valamint a Kielce, a Montpellier, és most a Kiel, azaz majdnem minden évben borul a papírforma. Merthogy a legutóbbi végkifejlet is meglepetés: a Barcelona volt messze a legjobb formában, mesterien, a legjobbjait kellően pihentetve intézte el a PSG-t az elődöntőben és 22 veretlenül lehozott BL-meccsel a háta mögött várta a Kielt, miközben az ellenfele egy maratoni küzdelemből érkezett mindössze 24 óra pihenéssel, ráadásul szintén több játékosát nélkülözte. A katalán csapat mégis elveszítette az elmúlt másfél év legfontosabb mérkőzését.
A kieli győzelem arra is rávilágít, hogy nem feltétlenül az vezet sikerre, ha minél nagyobb egy keret, hanem a stabil alaprotáció jó kapusteljesítménnyel megtámogatva. Landin sem remekelt az elődöntőben, a fináléban mégis 14 védést tett be a közösbe – az olimpia, a világbajnokság és az Európa-bajnokság után így a BL-t is megnyerte már. A Veszprémben Kent Robin Tönnesen és Nikolaj Markussen is rendelkezésre állt, ám egyikük sem játszott a négyes döntőben.
A Veszprém szempontjából egy csapnivaló félidő (a Kiel elleni első), a végső győzelem esélyének elszállása volta az, ami meghatározta a négyes döntő egészét. Ha van pozitívum a kölni tornában, az az, hogy fél évvel a 2021-es Final Four előtt kapott kiadós leckét a csapat abból, mi várhat rá, ha ismét eljut addig.
