Sport

Thierry Omeyer: Teljesítmény-pszichopata voltam

Szédületes pályafutást mondhat magáénak minden idők talán legjobb kézilabdakapusa, Thierry Omeyer. A kétszeres olimpiai, ötszörös világ- és háromszoros Európa-bajnok sportoló összesen 59 trófeát nyert, tavaly ugyan visszavonult, de úgy érezte, élete történetét meg kell írnia.

Szerdán új sportkönyvvel bővült a francia kínálat: Minden gól egy vereség (Chaque but est une défaite) címmel megjelent a Thierry Omeyer életét és páratlan karrierjét bemutató mű.

A bajnoki arany volt a cél, most új edzővel találna magára a siófoki kézicsapat
Fodor János ügyvezető elmondta, Dahl edzőtől korrekten vált el, Zovkóban nagyon bízik, Penáról nem nyilatkozik.

„Mindig is félelmet akartam gerjeszteni ellenfeleimben, hogy ezt lássam a szemükben! A mérkőzések előtt azt szerettem volna, hogy azt mondják maguknak: Omeyer ellen fogunk játszani, ez igazi fájdalom lesz!” – nyilatkozta a Le Parisiennek.

Thierry Omeyer: 59 trófea

Az 1976. november 2-án született kapus az SC Sélestatban kezdett el védeni, és mindössze 24 évesen figyelt fel a Montpellier (2000-2006), ahonnan a német THW Kiel (2006-13), ismét a Montpellier (2013-14), végül a PSG következett (2014-19).

 

A válogatottban 1999 és 2017 közötti 358 mérkőzésen hat gólt is szerzett, négy Bajnokok Ligája-győzelme (2003, 2007, 2010, 2012) mellett olimpiai bajnok lett Pekingben (2008) és Londonban (2012), nyert öt világbajnoki (2001, 2009, 2011, 2015, 2017) és három Európa-bajnoki aranyat (2006, 2010, 2014). A nemzetközi szövetség (IHF) 2008-ban a világ legjobbjának választotta.

 

Pályafutása során összesen 59 trófeáét nyert, ezzel jócskán megelőzte a ranglista második helyén álló, 42 elsőséggel büszkélkedő Didier Dinart-t.

Másfél évvel azután, hogy véget vetett gazdag és hosszú pályafutásának, a PSG alkalmazásában állva is olyan kondícióban van és azt a benyomást kelti, mintha tegnap játszotta volna a legutóbbi meccsét, és holnap is pályára lépne.

„Azért ma már nem vagyok ugyanaz az ember, bizonyos területeken felszabadultabb lettem. Pályafutásom során például sohasem jártam étterembe a meccs előtti napon. Számomra az otthoni étkezés és a korai lefekvés volt a tökéletes felkészülés.”

Azt mondta, számára minden bekapott gól extra fájdalmat jelentett. De semmit sem sajnál, sőt, éppen ellenkezőleg: tudja, hogy egyedülálló karaktere nélkül nem lehetett volna ennyire sikeres.

„Azt hiszem, teljesítmény-pszichopata voltam. Gyorsan megértettem, hogy egy kapusnak lehet pozitív és negatív hatása a mérkőzésre. Ez arra késztetett, hogy olyan szintre fejlődjek, amiről azt sem gondoltam, hogy elérhető.”

A mindennapi életben nem vagyok sem merész, sem őrült. De a pályán valami teljesen másról van szó. Akkor átalakulok, nincs bennem félelem, a gyors és erős labdák miatt.

Azt mondta, mindig rosszul élte meg a vereséget, ez bosszúsággal töltötte el, és ennek az állandó elégedetlenségnek köszönhette a kitartását, és végső soron az összes nagy sikerét.

Kiemelt fotó: Olimpik / NurPhoto / NurPhoto via AFP

Ajánlott videó

Olvasói sztorik