A sportági legendárium része, hogy 34 évvel ezelőtt az egyéni világbajnoki címét úgy szerezte meg, hogy a 4000 méteres terepfutás jelentős részét fél lábán cipő helyett egy fityegő, a sártól kilósra dagad vívózokniban tette meg.
Az 1985-ös öttusa-világbajnokság futó számában az egyik szöges cipőm féltávnál beleragadt a sárba. Két kilométer még hátra volt, miközben Moszkva olimpiai bajnok orosz Anatolij Sztarosztyin öt másodpercnyi különbséggel ott lihegett mögöttem. Úgy tűnt, elúszik a világbajnoki címem. Nem álltam meg felvenni a szögest, hanem összeszorítottam a fogaimat és folytattam a futást. Fontos tanulság: bármi történik az ember életében, csak rajta áll, hogy összeszedje az erős pontjait, és abból építkezve megpróbálja a maximumot kihozni magából.
A magyar öttusasport számára hosszú, 12 év kihagyás utáni első csapatgyőzelemnek is részese volt az 1987-es világbajnokságon, ami azért is csodaszámba ment, mert nem akármilyen előnyt adtak az ellenfeleknek.
A franciaországi Moulinsban csapatunk az első szám, a lovaglás után a 19. helyen állt. Mindenki leírt bennünket, senki egy kanyi vasat sem adott volna a dobogóra kerülésünkért, nemhogy a győzelmünkért. Ennek ellenére a verseny végére csapatunk a több száz pont hátrányt ledolgozva világbajnok lett. Ezt a történetet munkám során gyakorta használom példaként. Arra bizonyíték, hogy meg kell próbálnunk áttörni a gátjainkat az eredmény érdekében, és nehézségek esetén is csak arra kell koncentrálnunk, amit éppen csinálunk.
Az első sikereket 1988-ban olimpiai arany-, 2012-ben egyéni ezüstéremmel toldotta meg, majd öttusa karrierje befejezése után bankár lett, nemrég pedig kommunikációs tréner…
A bankszakmát 1995 elején kezdtem. A bankon belül különböző divízióknál végeztem a gyakorlatomat, ezáltal megértettem, átláttam hogyan működik a rendszer. Húsz évet töltöttem el a pénzügyi szakmában, nagyon élveztem. Sportpályafutásom sokat segített a szakmai munkámban. Egyik vezetői erősségemnek épp azt tartották számon, hogy remekül működtem együtt a horizontális társszervezetekkel.
Miben segítette, mire tanította az öttusa?
Ez a sportág alapvetően együttműködésre szoktat. Az öttusázónak minimum 3-4 edzője van, a velük való hosszú távú közös munkával válhat valaki eredményes versenyzővő. A lovakat a sportág szabályai szerint sorsolják, 20 perc áll rendelkezésre, hogy az öttusázó összeszokjon, ráhangolódjon a több, mint hat mázsás négylábúra, az pedig elfogadja a hátán ülőt, majd ketten együtt eredményesen teljesítsék a lovaspályát. A vívás hozzászoktat a kezdeményező szerephez és a kockázatvállaláshoz. A pengék világában a passzív, kockázatkerülő magatartás eleve kudarcra van ítélve.
Miért hagyta el a bankvilágot a kommunikációs tréner szakmáért?
A bankválság idején, 2010-ben kommunikációs tréner belső képzést szervezett a bankunk, amelyre azonnal jelentkeztem. Beleszerettem ebbe a munkába. 2015-ben, hosszas előkészületek után váltottam, és azóta ebben szakmában dolgozom.
Tréningeket tart vállalatvezetőknek?
Igen, elsősorban motivációs tréningeket. A bankválság idején a bankszakmában egy eredményes csapatot rendben tartani, megóvni a széteséstől temérdek nehézséggel, munkával és rengeteg tapasztalattal járt. Ugyanakkor az ősz hajszálak mellett számtalan tanulsággal gazdagodtam. Ennek alapján több motivációs modellt fejlesztettem ki.
A sport-, és a vállalatvezetés látszólag két egymástól tökéletesen eltérő ágazat. Mégis azt látjuk, hogy kiemelkedő edzők – Sir Alex Ferguson, a Manchester United edzőlegendája, Louis van Gaal, a holland válogatottat vb-bronzig, az Ajaxot BL-győzelemig vezető futballedző, vagy magyar példaként Kemény Dénes, aki edzőként nyert a magyar vízilabda-válogatottal három olimpiai bajnoki aranyat – tartanak tréningeket magas pozícióban lévő vállalatvezetőknek. Hol a közös pont?
A sportban és az üzleti világban számos kapcsolódási pont van. Közös pont a kockázatvállalás; a sportoló saját bőrét viszi a vásárra, a vállalkozó a tőkét. Ugyancsak közös a vállalkozó szellem, ha ez a sportolóban nincsen meg, akkor nem lesz eredményes se egyéni-, se csapatszinten. Az ellenfél feltérképezése, erősségeinek, gyenge pontjainak a számbavétele párhuzamba állítható a piackutatással. Ebből következik, hogy az üzleti világ keresi a sportból felhasználható tudást, nyitott a sport tapasztalataira. Számukra is ugyanaz a fő kérdés; hogyan lehet egy adott csapatból eredményes, hatékony közösséget felépíteni és hosszú távon üzemeltetni, vagy egy-egy egyént megfelelően motiválni? Sajnos a sport nem igazán érdeklődik az üzleti életben felhalmozott tudáskincs iránt, fordítva ez egyelőre nem igazán, vagy csak a legmagasabb szintű európai ligákban, az amerikai sportokban működik.
Húsz év a biztonságos és jól fizető bankszektort elég nagy bátorságnak tűnik elhagyni a bizonytalanabb vállalkozói létért?
A legerősebb pillér a családom. Feleségem, Edina igazi társam. Mielőtt pályát váltottam, többször, hosszasan beszélgettünk arról, hogy elkerülök a biztos megélhetést jelentő pénzügyi pályáról és kockázatosabb vállalkozásba kezdek. Látta, hogy mennyire szeretem a tréneri munkámat és maximálisan támogat a mai napig. Öt gyermekem van, a legnagyobb 30 éven felüli, a legkisebb 8 éves. Rendkívüli öröm, hogy életem ezen szelete is rendben van. A felnőttek már önállóan megállnak a lábukon, a diákok jól tanulnak. A velünk lakó kisebbek pezsgést, energiát hoznak a mindennapjainkba, kicsit tovább vagyunk fiatalok.
Apropó gyerekek, az edzők-szülők-fiatal sportolók közötti kommunikációjával foglalkozik nemrég megjelent könyve, a „Sportháromság”. Mi inspirálta arra, hogy a könyvírásba is belekóstoljon?
A gyerekeim révén több mint 20 éve benne vagyok az utánpótlás sportban. Azt tapasztaltam, hogy a gyermek-család-edző kapcsolat gyakran nem működik megfelelően. Manapság, amikor a szülők a költségek jelentős részét finanszírozzák – sportszerek megvásárlása, utazási kiadások és így tovább –, nagyobb belelátásra, beleszólásra van igényük a gyermekük sportolásával kapcsolatosan. Az egyébként jól képzett edzőink ezen a területen alulképzettek. A könyv hiánypótló mű, eligazítást, támogatást ad számukra, de a családoknak is, hogyan kezeljék az effajta kommunikációs nehézségeket. Meggyőződésem szerint a sport valójában a szolgáltató ipar része, a korábbi politikai rendszer azonban leszoktatta az embereket erről a megközelítésről. Szükséges lenne a szemléletváltás, illetve az üzleti életben már meglévő ismeretanyag alkalmazása a sportban. A könyv és napi tevékenységem is ebben nyújt segítséget.
Az elmúlt években a magyar sport ügyében kulcsfontosságú pozíciót töltött be. Ön volt a 2024-es magyar olimpiai pályázat sportigazgatója. Utólagosan is úgy gondolja, hogy a lényegesen kisebb Budapestnek lett volna esélye Párizzsal, Los Angelesszel a rendezés elnyerésére?
Kifejezetten esélyesek voltunk. Ha az elmúlt évtizedeket nézzük, úgy tűnik, hogy főleg a nagy országok privilégiumává vált az olimpiai játékok megrendezése. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság által kiadott Agenda 2020 lehetőséget teremtett gazdaságosabb olimpiai játékok szervezésére. Ennek értelmében az olimpiai versenyeken hagyományosan eredményes kis ország is képes lehet megvalósítani egy olimpiát. Erre Magyarország példája rendkívül inspiráló üzenetet jelentett volna a világnak. Azt gondolom, hogy a két olimpia rendezésére (2024., 2028.) a három jelentkező közül Magyarország befutó lett volna.
Kiemelt kép: Czeglédi Zsolt / MTI
Szerző: Jády György
