A Magyar Kézilabda Szövetség elnöksége megint nem találta meg a helyes megoldást, vagy, ha igen, az kizárólag rajta kívül álló okokból történhetett.
A testület egy ideje saját magát kergeti egyik kellemetlen helyzetből a másikba, a nagy kerek tárgyalóasztal körül menekül saját lábdobogásától rettegve. Pedig Csoknyai István vállalható kapitány lehetne, aki mellett egy végleges döntést hozó, karakán módon kiálló testület érveket hozhatna fel.
Ezen indokok persze a kézilabda-válogatottat régóta követők egy részének szemében Csoknyai kilenc évvel ezelőtti szerepvállalásának nyomasztó csehek elleni vereségének emlékével (33-26-ra kaptunk ki az Eb-én és egy ponttal búcsúztunk) cáfolatot nyernek, de azóta még alacsony vízállásnál is sok víz lefolyt volna a Dunán. De az elnökség nem merészkedett ilyen messzire.
A klubok elfoglaltságai – a nemzetközi kupameccsek és a bajnokik – december közepéig kötik le egyfolytában a játékosokat, majd ezúttal a szokásosnál valamivel hamarabb, már január 10-én elkezdődik a világbajnokság. Tehát az egyhetes, a kinevezett szövetségi kapitány elképzeléseinek megfelelő gyakorlás oda, kivéve, ha marad ez a felállás, ami a jelek szerint csak kényszermegoldás lenne.
Csoknyainak viszont garantálják, hogy a nemzeti együttes mellett maradhat, akkor is, ha a két most következő Európa-bajnoki selejtező után nem is tarthatná meg a posztját. Csoknyai erre azt mondja: „Minden magyar edzőnek megtiszteltetés lenne.”
A magyar edzői kar biztosan derűsen fogadja, hogy a nemzeti érzelmeket kielégítendő a Veszprém után most a nemzeti csapatnál is a másodedzői pozíciót szánják valamely tagjuknak?
És akkor önmaguk kergetéséről
Vranjes érkezésével Sabatét kipenderítették a nemzeti csapattól is, holott az eredmények erre semmilyen okot nem adtak. A válogatott sikeres selejtezőt vívott meg, a világbajnokságon pedig hetedik helyen végzett. De a svéd mester még a Telekom-Veszprém számára is nehezen kigazdálkodható kivásárlási ára, amelynek összegét most már több nyugati sajtótermék is egymillió euróra tette, és fizetése, a szövetség és a klub közös szerepvállalását tette szükségessé.
A szövetség legújabb kori nyilatkozatai alapján egyébként „antagonisztikus ellentét” feszül aközött, hogy valaki a válogatott játékosait klubtrénerként és a nemzeti csapatnál is irányítja, de ezt a Sabate-féle hasonló korszak után még nem érzékelték – nem mellesleg a mostani keretben is akad két balatonfüredi, azaz Csoknyai klubjához tartozó.
A szövetség összekötötte a sorsát a bakonyi csapattal. Így, amikor Vranjest október 1-jén a klubból kitessékelték nem maradhatott a nemzeti csapatnál sem. Hogy ennek szerződéses vagy személyes okai voltak, nem derülhet ki, mert a kézilabdában – de egyáltalán a magyar sportban – forgó szégyellnivalón nagy összegek miatt minden titokban zajlik.
Legitim határozatot hozott volna az elnökség, akkor is, ha Vranjes a szlovénok elleni világbajnoki selejtezős bravúrt követően folytathatja a munkát. Ha már a balul sikerült Eb után nem távolították el. Persze, akkor még a veszprémi hiúnak bizonyult remények miatt nem lehetett.
A szövetségi tisztségviselők nyilatkozataiban szereplő kritériumok mind az ő személyének karakteres vonásait ismételgették. Ismeri a magyar mezőnyt és a nemzeti csapatot, alázatosan dolgozik, 24 órában elemez, stb.. Ezt még egy külföldi sajtóértesülés is megerősítette.
A szövetség csapdába terelte magát. Sabate a Wisla Plock edzője, Lengyelországban él. Két és fél éve, amikor az elfogadhatatlan Eb után Dujsabejevből lett elég, hoztak egy szabályt, miszerint életvitelszerűen Magyarországon kell élnie a magyar kapitánynak.
Ha komolyan gondoljuk, hogy a szövetséget érdeklik a saját elvei, akkor Sabate csak abban az esetben jöhetne szóba, ha a szövetség kivásárolná, vagy ha a klubja kirúgná, amire egyébként akár még esély is mutatkozik, miután két BL-meccs után most a Veszprém-Szegeddel egyenrangú Kielce elleni bajnoki rangadót is elbukta a csapatával.
De, ha egyik sem történik meg, akkor is meg kell állapodni a munkáltatójával, ami nem biztos, hogy egyszerű. Talán nem kellett volna már a konkrétumok előtt ilyen egyértelmű utalásokat tenni Xavi személyére, mert innentől kellemetlen a helyzet. Amit ráadásul Nagy László is tovább bonyolít. A világklasszis játékos nélkülözhetetlenségét bebizonyította a nemzeti együttes 2018-as eredménysora:
- nélküle hamuvá égés az év eleji Eb-én,
- vele váratlan továbbjutás a favorit szlovénok ellen.
Vranjes menesztése után nem sokkal Nagy László is megszólalt. A válogatottól elvileg már visszavonult játékos a világbajnokságot a tervei között említette, de nem teljesen egyértelmű módon. Könnyen lehet, hogy attól teszi függővé, hogy ki hívja. Sabatét két évtizede ismeri. Ortega segítőjeként, Nagy Lászlónak köszönhetően került először Magyarországra. Nagy a mostani keretben viszont nem szerepel.
Akárhogy is, a magyar férfi válogatottnak talán még soha nem jutott a mostanihoz hasonlóan jó világbajnoki sorsolás. A világbajnokság pedig ezúttal az olimpia kapuja is.
Ennek a lehetőségnek a felelősségét érezve a szövetségnek nem megbénulnia kellene, hanem határozott, gyors és jó döntést hoznia, különben elpackázhatja az esélyt.
