Tartozom egy amerikai sportokkal foglalkozó felületen elég kínos vallomással: csak körülbelül egy éve kezdtem el követni az amerikai sportokat. Ennek több oka van. Az egyik, hogy viszonylag sok év komolyabb aktív csapatsport sem tudta belőlem kiölni a bölcsészetet, és harminc éves koromig várnom kellett, hogy megértsem, mi az érdekes a sportteljesítményben. A másik pedig, hogy ezzel nagyjából egybeesett, amikor megértettem, hogy mi az érdekes az amerikai sportokban.
Az amerikaiak ugyanis nem félszívvel űzik a sportot. Európában a sport arról szól, ami benne van a nevében: a sportról. Az Egyesült Államokban viszont mindenről, a szórakoztatóipar csúcsteljesítményétől a vallási fanatizmuson (jó, ez itt is van) keresztül a stadionok felett áthúzó vadászrepülőgépekig (ez viszont szerencsére nincs). Egyszerűen nincs még egy olyan műfaj, talán a pornón kívül, ahol ilyen újításokra lenne képes a szórakoztatóipar. A sport csak a mag, ami köré oda lehet rakni a gyümölcs húsát. És nyilván nem a mag a legjobb rész.
Alapvetően csak kosárlabdát nézek, kiegészítve az összefoglalókkal arról, hogy miket dobott egy 41 éves, hatodik körben draftolt, suta fehér férfi, és hogy lehet még egy sportágban mondjuk Patrick Mahomessel. A küzdősportok például eddig tökéletesen hidegen hagytak.
A vívással is az az alapvető problémám, hogy nem lefordítható az életre. Emiatt gondolom azt, hogy a párbajtőr az egyetlen legitim vívástípus, mert valódi párbajok alatt nehezen kérném számon a saját testemet, hogy mi az istennek vérzik, ha mi támadtunk először.
Ugyanez igaz az UFC-re is. Kis kivételekkel ez az a sport, amit leginkább le lehet fordítani a valódi életre. Tökönrúgás, fejelés és rugóskés itt sincs, de a szabályrendszer többi eleme ahhoz van igazítva, ahogy csak verekedni lehet. Ez nem egyszerű küzdősport, hanem valódi harc, amiben minden benne van, ami csak benne lehet.
Ezzel párhuzamosan kezdtem el kifejezetten lelkesedni az előttünk álló szombati meccsért. Minél több UFC-harcot néztem, annál jobban vártam, hogy mi fog történni Conor McGregor és Habib Nurmagomedov között. Ezzel elsőre nyilván senkit nem fogok felizgatni, aki eddig nem követte a meccset, de elmondom, miért lesz ez hatalmas verekedés.
Conor McGregort még azok is ismerik, akik egyébként nem értékelik az UFC-t. Az MMA félhipszter, kivarrt, ír szájhőse hozta meg az egész ligának a sikert, nélküle nem tartanánk ott, ahol. Mert azon kívül, hogy McGregor rendkívül szórakoztató troll és idegesítő seggfej egyszerre, egészen fantasztikus harcos.
Innentől leírásban leginkább azokra fogok hallgatni, akik nem törték el életük első verekedésénél azonnal a kezüket, mert kézközépcsonttal ütöttek a homlok domború részére, ahol köztudottan a legkeményebb a koponya. Szóval a szakértők szerint McGregor iszonyú jól rúg, remekül mozog el, és az ő balkeze képes a legnagyobb ütőerőre az egész ligában.
Ez eddig elég veszélyesnek hangzik, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy McGregor az utcáról hozott magával egy egészen furcsa, részegessáska-szerű mozgásrendszert, amivel kifejezetten nehéz mit kezdeni. Ráadásul remekül érzi az időt és a teret, tudja, mikor lehet és mikor érdemes közel menni, vagy távolodni.
És akkor ott van a csöndes dagesztáni muszlim, aki 30 éves kora ellenére még mindig a szüleivel él, és akit, amikor megkérdeztek, hogy bánja-e, hogy épp harc közben született meg a kislánya, és nem lehetett ott, annyit válaszolt, hogy neki ott nem volt dolga.
Dagesztán és Csecsenföld azok a részei a Kaukázusnak és a világnak, ahonnan a legveszélyesebb emberek kerülnek ki. Ezt az UFC, G Ras Gergő és az Iszlám Állam is aláírják. Nurmagomedov pedig olyat tud, amit ebben a ligában senki más.
A 26 győzelmes veretlen rekordját azért állította fel, mert onnantól, hogy földrevisz valakit, egyszerűen vége a meccsnek. Elég ezt a verekedést megnézni, az UFC egyik legjobb harcosa ellen:
Nurmagomedov úgy dobálja a félelmetes harcosokat, mintha rongybabák lennének, miközben állva esélytelennek tűnik a rövid kezei és gyenge rúgótechnikája miatt (megint nem én mondom, hanem azok, akik értenek hozzá).
A McGregor elleni meccs azért lesz érdekes, mert az ír állva sokkal, de tényleg sokkal erősebb, mint a dagesztáni, viszont jóval hamarabb elfárad, és ha földre kerül, akkor Nurmagomedov tűnik esélyesebbnek. Persze azt is érdemes hozzátenni, hogy még mindig McGregor a favorit, mert Nurmagomedov gyengébb bokszoló, mint amilyen birkózó McGregor.
A hírek szerint Nurmagomedov, ha nyer, vissza akar vonulni, veretlenül, 27 győzelemmel. Sokan felhozzák ellene, hogy nagyon kevés top 10-es UFC-harcossal verekedett, mielőtt ráment volna a bajnoki övre, de igazából még mindig többel, mint McGregor.
Cserébe McGregor is feszültnek tűnik, még a trollkodásai sem voltak annyira elborultak, mint korábban. Ennek a trollkodásnak pedig szerepe is van, McGregor a shittalking nagymestere, pszichológiai hadviselésként alkalmazza bárki ellen, hogy az később ne tudjon hideg fejjel harcolni ellene. Az UFC-hez értők azt mondják, a jelenlegi ismét a klasszikus, vintázs McGregor, rég készült ennyire rá harcra bárki ellen, nem is igazán volt hajlandó promótálni a harcot, mert elvette volna az időt a felkészüléstől. Megjósolni pedig elég nehéz, mi fog történni magyar idő szerint vasárnap hajnalban, de valakit eléggé meg fognak verni.
Nyitókép: Steven Ryan / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / AFP
