Magyar idő szerint vasárnapról hétfőre virradóra rendezik az amerikai fociliga nagydöntőjét, a Super Bowlt. A televíziós felvezetésekben ilyenkor rendszerint adatok, statisztikák, eredmények hosszú sorát szokták felvonultatni, a szakértők elemzik a csapatok egész szezonbéli játékát, a vendégek kitárgyalják Brady sérült kezét, vagy azt, hogy a középszernél semmivel nem jobb Nick Foles hogyan érheti el azt, amit nála milliószor jobb irányítók sem tudtak elérni egész pályafutásuk során.
Szóval a döntő előtt a játék szinte minden eleméről szó esik, talán csak az egyik legfontosabbról nem. Ez az erő az, amit a profi sport minden létező eszközzel megpróbál elnyomni, háttérbe szorítani, jelentéktelenné tenni. Pedig igazság szerint ez a valami az, ami sokszor meccseket dönt el, motivál, energiát ad, de olykor, figyelmetlenné tesz, megbénít és a vereségbe taszít.
Vasárnap rengeteg dolog fog azon múlni, hogy melyik csapat tudja majd a maga javára fordítani a ráirányuló haragot. Merthogy irányul majd mindkettejükre bőven, az biztos. Még a szezon elején pár rossz meccs alapján kicsit elhamarkodottan megírtam, hogy Lehet örülni: vége a Patriotsnak. A bukásról szóló jóslat olyannyira nem jött be, hogy a Patriots idén ismét bajnok lehet, de ne szaladjunk ennyire előre.
A New England középcsapatból futballdinasztiává válása temérdek győzelemmel, fájdalommal, küzdelemmel és még az előbbieknél is több gyűlölettel van kikövezve. Ennek persze több oka is van, az egyik például, hogy a Patriots a valaha volt egyik legsikeresebb csapat az NFL történetében, ez pedig érthetően feldühíti azokat, akik másért szorítanak. De ennél sokkal komolyabb érv, hogy a csapatot a sikerek mellett a botrányok sem kerülték el. A Pats sokat trükközött a szabályokkal, a vezetés és sokszor a játékosok is szerettek a fair és a szabálytalanság határán mozogni.
A New England szempontjából ez a szezon tökéletes ellentéte volt annak, amit az elmúlt években láttunk a gépszerűen működő dinasztiától. A Pats idén gyengén kezdett: az idény elején borzalmas állapotban volt a védelem, ráadásul a támadóegység sem volt valami éles. Aztán elkezdett összeállni a csapat és jöttek a győzelmek. Ha szenvedősen is, de jöttek. Pedig mint ahogy kiderült: a csapat háza táján gyakorlatilag semmi nincs rendben. Az ESPN riportja lerántotta a leplet azokról a belső feszültségekről, amelyek nyomán távozott a csapattól a szuper tehetséges irányító, Jimmy Garoppolo és amelyek miatt gyakorlatilag nem beszél egymással a tulajdonos, Robert Kraft és a sztárcsináló vezetőedző, Bill Belichick.
Ezeket a körülményeket figyelembe véve a Patriots simán az egyik legszimpatikusabb szezonját produkálta idén. Belső konfliktusoktól terhelten sikerült eljutniuk a döntőig úgy, hogy a sérelmeiket nem a nyilvánosság előtt játszották le.
Ennek ellenére mindenki örülni fog, ha kikap a Patriots? Nyilván igen, de valójában nem ilyen egyszerű a helyzet.
Mert hiába az állandó, hol igazságos, hol igazságtalan Pats-gyűlölet, a másik oldalon egy olyan csapat áll, akik szintén nem túl szimpatikusak. A Philadelphia Eagles rosszfejségét a legjobban egy 50 éves idővonal két végével lehet illusztrálni. 1968 decemberében a szezon utolsó meccsén az Eagles a Vikingsszel játszott egy philadelphiai szempontból nagyon gyenge idény végén. A csapat és a szurkolók gyakorlatilag szembekerültek egymással, mert míg a játékosok a szezon végére összeszedték magukat, hogy ne legyenek tök utolsók, addig a szurkolók azt szerették volna, hogy a legrosszabb csapatként zárva lecsaphassanak a legtehetségesebb egyetemi játékosra, egy bizonyos O. J. Simpsonra.
50 év távlatából persze nem túl fair megítélni a most döntőző Eaglest, ezért nézzük meg az idővonal másik végét. Az elmúlt pár hónapban a philadelphiai szurkolók kis túlzással több botrányt okoztak, mint bármelyik szurkolótábor az elmúlt években. Az idei Vikings elleni 38-7-es arányban megnyert NFC főcsoportdöntő közben Philly drukkerei rendkívül sportszerűtlenül viselkedtek, hiába álltak nagyon nyerésre, tovább fütyültek, a mérkőzés után verekedtek, rongáltak és szándékosan provokálták a csalódott vikingeket, akik az NFL történetében először játszhattak volna hazai környezetben Super Bowlt.