Michelisz Norbert, a magyar autósport első világbajnoki érmese. Azért ez elég jól hangzik, nem?
Tényleg jól hangzik. És minél több idő eltelik a katari szezonzáró óta, egyre pozitívabban látom a saját helyzetemet. Pedig amikor az időmérőn nem sikerült bekerülnöm az első tízbe, és utána kiszálltam az autóból, az nagyon nehéz volt. Sokan mondták, nem látszott a nyilatkozatomon, hogy megrendültem volna. Nem tudom, hogy ez egy adottság-e, de próbálok kifelé is pozitív üzenetet sugározni. Ez azért nem minden esetben könnyű.
Ez a fajta mentalitás a tanulásnak köszönhető, vagy inkább belülről fakad?
A személyi edzőmmel, Matics Zsolttal kidolgoztunk egy közös programot, ami főleg autósportosoknak szól és a fizikai felkészülést segíti, de nagyon sok hangsúlyt fektettünk a mentális részére is. Viszonylag korán felismertem, hogy ha nemzetközi szintű versenyző szeretnék lenni, akkor minden apró aspektussal foglalkozni kell. Persze habitus kérdése is, szeretném magam mindig, ha nem is pozitív színben feltüntetni, de nem azt mutatni, hogy megviselt egy adott kudarc.
Meg talán ez egy könnyű támadási felület a riválisoknak is, ha látják, hogy Michelisz Norbert fejben most nincs a topon.
Abszolút, bár azért sok esetben egy-egy ilyenről ők később értesülnek. Katarban mondjuk volt a részemről egy mentális hadviselés, ami viszonylag jól is sikerült. Foglalkozni kell azzal is, hogy magáról milyen képet fest le az ember. Hiszek abban, hogy ha valaki, főleg a nehéz pillanatokban pozitív képet tud magáról sugározni, az hatással van az ellenfelekre.
Nem indult valami jól a szezon. Volt olyan pillanat, amikor elérhetetlennek tűnt a világbajnoki cím?
Olyan nem volt, de többször megfordult a fejemben, hogy innen nagyon nehéz lesz. Elsősorban a hungaroringi verseny után, akkor volt pár óra, vagy talán nap is, amikor átgondoltam a helyzetemet. Alapvetően realista vagyok, akkor több, mint hatvan pont lemaradásom volt. Próbáltam kielemezni az addig történteket, mert sok olyan helyzetbe kerültem, ami nem volt igazán jellemző rám, pedig mindent úgy csináltam, mint korábban. Hiszek abban, hogy ez nem feltétlenül volt véletlen. Matics Zsolttal sokat beszélgettünk és arra jutottunk, hogy nem kell foglalkozni a világbajnoki esélyekkel, tiszta lappal kell kezdeni, és minden hétvégéhez úgy kell hozzáállni, mintha az egy mini világbajnokság lenne.
Mondhatjuk, hogy bevált, pole-pozíciók, futamgyőzelmek és dobogós helyezések követték a magyarországi hétvégét.
Ha húzni akarok egy vonalat a szezonban, akkor a Hungaroring után következő nürnburgringi hétvége volt az, ahonnan elkezdtek jóra fordulni a dolgok.
Többször is elmondta már, hogy ha egy dolog lenne, amit másképp csinálna a szezonban, az a hungaroringi időmérő lenne. Miért?
Ebben a bajnokságban nem feltétlen a leggyorsabb a legsikeresebb. Ez a formátumnak köszönhető, van ugye a főfutam, meg a fordított rajtrácsos verseny.
És ez igazságos rendszer?
Attól függ, hogy milyen szemszögből nézem. Az idei rendszert igazságosnak tartottam, mert az időmérőért is járt pont, a főfutamért meg több mint a fordított rajtrácsos versenyért. A Hungaroring kapcsán az van, hogy fel kell ismerni az olyan helyzeteket, amikor tempóból nincs esélyünk jó eredményt elérni, viszont ott van a fordított rajtrácsos futam. De ezt sem lehet mindig megtenni, mert megeshet, hogy kicsúszol az első tízből, és akkor marad a tizenegyedik rajthely, ami a legbosszantóbb – mint nekem Katarban. Magyarországon volt lehetőség, hogy viszonylag alacsony kockázattal játszunk a fordított rajtrácsos első sorra és a futamgyőzelemre, de egy közös döntést hoztunk a versenymérnökömmel. Utólag visszanézve szerencsésebb lett volna bevállalni. De a Hungaroringen mindig a maximumot akarom hozni, főleg, ha minimális esély van rá, hogy önerőből dobogóra álljak a főfutamon.
A jó szereplés után jött Kína, időmérős második helyezés, egy negyedik, majd egy második hely a futamokon. Utólag aztán kizárták a Hondákat, ugrott 27,5 pont. Technikai sportról beszélünk, vagyis ez benne van a pakliban, de mit lehet erre mondani?
Elég nehéz volt. Értesültem a vizsgálatról, tudtam, hogy elveszíthetjük a pontokat, viszont nem számítottam kizárásra, mert olyan elemről volt szó, ami időben nem kifejezhető. Adminisztratív hiba volt.
Tavaly a Honda padlólemezével volt probléma, most meg ez. Könnyű összeesküvés-elméleteket beleképzelni ebbe.
Ha feketén-fehéren nézzük, akkor lehetett pontokat levonni. De sportszakmai szempontból nem biztos, hogy a versenyt szolgálta a kínai döntés, mert belenyúltak a világbajnokság végkimenetelébe. Én arra számítottam, hogy pénzbüntetés lesz a következmény. A pontlevonást sem úgy kell számolni, hogy elveszítettem 27,5 pontot, hanem, hogy Thed Björknek is arányosan több lett.
Japánban hetedik hely, majd futamgyőzelem következett, aztán jött a makaói verseny, ahol az első futamot le kellett inteni idő előtt, mert a falba ment.
Nagyon megijedtem, amikor nekimentem a falnak, és borzasztóan nehéz volt, amíg nem jött az üzenet a piros zászlóról. Egyéni hiba volt, kellemetlenül éreztem magam a bőrömben, de nyomást akartam helyezni Björkre, olyan helyeken, ahol tudtam, hogy ő is hibázhat. Makaóban nem könnyű előzni, így csak pár lehetőség van erre, de elkövettem egy buta hibát.
Makaó után már a szezonzáró katari állomás volt a következő, a szabadedzésen rögtön egy pályacsúccsal.
Ez volt a korábban említett mentális hadviselés a részemről. Ki akartam zökkenteni Björköt és sikerült is, együtt mentünk doppingvizsgálatra, és láttam: komolyan elgondolkodott rajta, hogy milyen esélyei vannak. Később be is vallotta nekem, hogy akkor azt gondolta, elúszott a vb-cím, és tartottak egy kisebbfajta válságértekezletet is a Volvónál.
Az időmérőn ugyanakkor egy váratlan technikai hiba miatt csak a tizenegyedik rajtkocka lett meg. Erre szokták mondani, hogy derült égből villámcsapás.
Érdekes, mert olyan elem hibásodott meg az autón, ami korábban sosem. Lehet ezt is sorsszerűnek értelmezni.
Azért volt nehéz, mert a csütörtöki szabadedzés és a pályacsúcs után látva Björk bizonytalanságát, nagyon magabiztos voltam. Először éreztem azt, hogy én vagyok az esélyesebb. Aztán jött egy ilyen jellegű probléma, amit nagyon nehéz megemészteni. Björk egyébként korrekt volt, a technikai hibát ő is említette a világbajnoki cím megnyerése után és azt kell mondjam, végig nagyon stabil volt, összességében megérdemelten lett ő a világbajnok. Ebben az évben a kiegyensúlyozottság volt a döntő, abban ő volt a legjobb.
Az egyik nagy rivális, Yvan Müller is beugrott az utolsó futamra. A magyar szurkolók szidták is a kommentekben, volt, aki a családja lemészárlásáról írt.
Az ő jelenléte nem befolyásolta az én versenyem, sőt, a Volvo szerintem kockázatot is vállalt az ő szerepeltetésével. Sokat gondolkodtam viszont azon, hogy a neki címzett üzenetekre hogyan fogok reagálni, és ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor szerencsétlen volt a szituáció. Nagyon hálás vagyok a szurkolásért, de szeretném, ha ez egy pozitív mederben maradna, senkinek sem jó, ha ilyen üzeneteket kap Yvan Müller. A labdát ugyanakkor fel is dobták a számára, olyan időpontban jöhetett elő vele, ami akár meg is zavarhatott volna. Ezzel lehetőséget kapott a lelki hadviselésre, az ő időzítésében is benne volt a rutin.
Koccanások, kizárás, technikai probléma és még sorolhatnánk. Ha így nézzük, tulajdonképpen bravúr a világbajnoki második helyezés.
Alapvetően elégedett vagyok az eredményemmel, de
Eddig megvolt a fokozatos fejlődés a pályafutásában, most viszont azt látjuk, hogy megszűnt a WTCC. A túraautó világbajnokság egyesül azzal a TCR-rel, amelyben ott volt, sőt, bajnok lett a M1RA, az ön csapata. Mi lesz így jövőre?
Azért nem szűnt meg a WTCC, inkább átalakul. Kíváncsian várom ezt a folyamatot. Szerintem összességében jót tesz, mert a jó versenyzők át fognak jönni.
Ezt hogy kell elképzelni? A saját csapatában versenyezne?
Nem azért nem mondok erre konkrét választ, mert titkolózni szeretnék, hanem mert én sem tudom, mi lesz. Minden elképzelhető. Az én helyzetem a következő hetekben fog kikristályosodni, de egyáltalán nem biztos, hogy jövőre tudom folytatni a versenyzői pályafutásomat. Csak azért nem szeretnék ott lenni a rajtrácson, mert szerepelhetek a bajnokságban.
Lehetőleg olyan helyen szerepelnék, ahol legalább középtávon látom a fejlődés lehetőségét. A legnagyobb vágyam persze a saját csapatban való szereplés lenne, ez állna hozzám a legközelebb, de ahhoz nekem kellene az anyagi hátteret megteremteni. Látva a nagyságrendeket, Magyarországon ez borzasztóan nehéz.
Akkor a versenyzői pályafutás utáni időszak miatt jött létre a M1RA?
Azért hoztam létre a csapatot, mert megismerkedtem olyan emberekkel, akiknek az elkötelezettségét és szakmai alázatát látni nagyon megható volt. Úgy éreztem, így tudok nekik segíteni és ezt a lehetőséget muszáj megragadnom. Ez egy szerencsés helyzet.
Felmerült egy esetleges összefogás korábbi csapatával, a Zengő Motorsporttal?
Ők is hasonló célokat tűznek ki, mint mi. Megvan a lehetőség, de egyelőre kölcsönösen motiváljuk egymást.
Nem egy szokványos karrier az öné, mégiscsak szimulátorozással indult az egész 2002-ben, most pedig a túraautó-világbajnoki ezüstérem kapcsán beszélgetünk. Gondolhatnánk, hogy a XXI. században ez már nem akkora szó, de azért nem árasztják el az autósportot a szimulátoros versenyzők.
Amit én látok, hogy Magyarországon pezseg a szimulátoros élet. Sokan az én példámból is kiindulva próbálnak előrébb jutni. Minél szélesebb a játékok halmaza, annál többeket érnek el. Néha én is játszom és igyekszem versenyekre nevezni, sok tehetséges fiatal van. Ha olyan lehetőséget kapnának, mint én, akkor valószínűleg hasonló pályát tudnának befutni. Viszont azt is látni kell, hogy ehhez vagy borzasztóan szerencsésnek kell lenni, vagy rendelkezni kell olyan kapcsolatokkal vagy családi háttérrel, amik lehetővé teszik az indulást, akár egy hazai gokartos bajnokságban. Már az is milliós tétel.
Kívülről nézve nehéz elképzelni, milyen egy túraautó-versenyző élete, sokszor hetek, vagy akár egy hónap is eltelik két verseny között. Hogy néz ki ez a valóságban?
Idén volt, mikor három hónap különbséggel rendeztek két futamot. Az is sűrű időszak volt, a csapattal kellett foglalkozni. Erősen indult az év, aztán próbáltam a családra és a WTCC-re koncentrálni, így sok minden maradt a csapatom körül, ami a nyárra maradt. Közben a Hondával voltam Japánban, Angliában, Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában is.
A szezonrajt előtt megszületett a kislánya. Más emberként ült be az autóba?
Más emberként, bár ez a változás még talán most sem ment végbe. Amikor Marokkóban beültem az autóba, még nem értettem meg, mit jelent az, ha valaki édesapa. Éreztem magamon, hogy nagyon sok érzés és gondolat kavarog bennem, de élveztem azt az időszakot.
Most lesz az első közös karácsony. Mik a tervek?
Nagyon várom, igyekszünk majd meglátogatni a szülőket és a családot. De ez lesz hosszú idő után az első alkalom, amikor egy napot megpróbálunk eltölteni hármasban, és ez valószínűleg december 24-e lesz.
