Zavarba ejtő körülmények közt búcsúzott szombat este Usain Bolt: minden idők egyik legnagyobb sprintere. A világ leggyorsabb embere “csak” harmadik lett a londoni vb-n a 100 méteres síkfutás döntőjében. Már az is baljós volt, hogy nem nyerte meg az előfutamát, a döntőben aztán két amerikai, Justin Gatlin és Chris Coleman is előtte végzett. Bolt eddig sem vb-, sem olimpiai döntőben nem kapott ki, a közönség fütyült, részben Bolt sikerét áhítva, részben a doppingolás miatt korábban már kétszer is eltiltott Gatlin győzelme ellen tiltakozva.
Justin Gatlin & Christian Coleman take 1st & 2nd beating Usain Bolt in his final 100m race…he came 3rd. Still bows out a legend #GOAT pic.twitter.com/RGGAPeeV7F
— Emma Adu-Gyamfi (@iam_adugyamfi) 2017. augusztus 5.
Bárhogy is, a furcsára sikerült búcsút már nem lehet megváltoztatni – de nem lehet megváltoztatni Bolt fantasztikus múltját sem, a korszakos klasszis mindent elsöprő győzelmeit, és a magával ragadó személyiségét.
Sherwood Contenttől Londonig
Gyerekek, én mindig mondtam nektek, legenda akarok lenni
– mondta Usain Bolt, miután 2009. augusztus 20-án, a berlini világbajnokságon 19.19-es futásának köszönhetően megdöntötte saját világcsúcsát 200 méteren. Már a pekingi olimpia után is egyszerre tartotta a 100 és 200 rekordját, de Berlinben tovább javított: ő lett az első, és mindmáig egyetlen sprinter, aki a két leggyorsabb távon – 100-on és 200-on – is világcsúcsot futott egy atlétikai vb-n. Nyolc évvel, nyolc olimpiai és tíz világbajnoki címmel később, 2017-ben, egykori sikerinek színhelyén, Londonban zárta le nem mindennapi sportpályafutását. Történet egy emberről, aki a jamaicai Sherwood Content nevű kisvárosból meghódította a világot.
Már gyerekként is csak a sport körül járt az esze
Usain Bolt 1986. augusztus 21-én született a már említett karibi városkában. Szülei egyszerű, dolgos polgárokként tettek-vettek, de a kicsi Usain nem könnyítette meg az életüket, egyszerűen nem hagyott nyugtot számukra.
Folyamatosan mozogtam, másztam, futottam, pörögtem. Édesanyám jajgatott, egyszer még orvoshoz is elvitt, mert azt hitte, valami bajom van. A doktor viszont rám nézett, majd elmondta, nincs velem semmi probléma, csak hiperaktív vagyok
– emlékezett vissza Bolt.
Már az általános iskolában felfedezték egyedülálló gyorsaságát, de őt először a szigetországban oly’ népszerű krikett és a labdarúgás vonzotta. A sors fintora, hogy éppen a krikettedzője látta meg benne a potenciált, és ajánlotta sprinternek. Egy korábbi olimpikon, Pablo McNail és még egy tréner kezdett el dolgozni Bolttal.
McNail és Bolt nagyon jól megértették egymást, de az amerikai edzőnek már akkor is az volt a baja tanítványával, hogy nem ad bele mindent az edzéseken és folyamatosan elvicceli a dolgokat.
De aztán csak beindult a biznisz. Bolt a jamaicai fővárosba, Kingstonba költözött, és profi körülmények között készülhetett a junor vb-re. Az eseményt még ugyanabban az évben rendezték, éppen Kingstonban, ahol 15 évesen világbajnoki aranyat nyert a három-négy évvel idősebbek korosztályában.
Soha nem voltam még olyan feszült, mint a döntő előtt. Tudtam, mindenki aranyat vár tőlem. Nyertem is, és ez megváltoztatta az életemet, mert akkor döntöttem el, hogy nem akarok többé idegeskedni
– mondta Bolt a junior világbajnoki aranyáról.
Íme videón az aranyat érő futás – nézzék meg, már akkor milyen termettel és izomzattal rendelkezett.
2003-ban az Independent idézte az akkori jamaicai védelmi minisztert, hogy “a 16 éves Usain Bolt a sziget (Jamaica) történelmének legtehetségesebb, legjobb sprintere, és ezt a történelem bizonyítani is fogja.” Bejött a tipp.
Így vált a bolygó legnagyobb sprinterévé
2007-ig váltott pár edzőt (Fitz Coleman, Glen Mills), de addig 2004-ben junior világcsúccsal (19.93) megnyerte 200-on a Karibi játékokat, majd ugyanabban az évben és számban óriásit bukott az athéni olimpián (21.05). 2005-ben közép-amerikai bajnok lett (20.03), 2006-ban pedig újra 20 másodperc alatt volt 200 méteren (19.96). Kérdezhetnék – teljes joggal -, hol a 100 méter?
Nos Mills előtt senki, és Mills is csak Bolt kérésére indította el 100 méteren 2007-ben egy, az oszakai világbajnokságot felvezető versenyen, ahol egészen elképesztő, 10.03-at repesztett elsőre. Oszakában a felnőttek között is bemutatkozott nagy világversenyen, de az egyéni 100 akkor még talonban volt, így maradt a 200 és a 4×100-as váltó.
Oszaka után végül csak kiszakadt a 100 méter is a tarisznyából, és 2008-ban, a pekingi olimpia előtt már övé volt a 100 világcsúcsa (9.72). Az igazi áttörés a kínai fővárosban érkezett el: aki látta, soha nem felejti el, hogy a 100 döntőjében, az utolsó 20 méteren láthatóan kiengedve utcahosszal lett olimpiai bajnok, amivel egycsapásra világhírnévre tett szert. Mégis ki ez a szemtelen, 22 éves ember, aki nevetve, kifelé nézegetve, mellet döngetve veri Asafa Powellt és Tyson Gayt, az akkori két legnagyobbat? És ki az a srác, aki pár nappal később a 200-at is világcsúccsal nyeri? A váltóról, a tripláról már ne is beszéljünk.
Usain Boltot sokan megvádolták, hogy tiszteletlenül viselkedett az ellenfeleivel, de csak hogy lássuk, milyen fából is faragták, elmesélte, mi történt a színfalak mögött.
Nagyon rosszul esett, hogy azt mondták rólam, amit. Aggódtam, hogy a társak mit gondolnak az egészről, ezért mindenkit megkérdeztem, hogy ha bárki úgy érzi, elnézést kérek. Erre azt mondták, ne vicceljek, valószínűleg ők is ezt csinálták volna. Megnyugodtam, mert én csak boldog voltam, hogy elértem életem célját
– így tehát Bolt, akinek sok évvel később Nesta Carter doppingvétsége miatt vissza kellett adnia a pekingi váltó aranyérmét.
2007 után a londoni vb-ig, tehát tíz éven át veretlen volt a jamaicai: 100-on háromszor lett világbajnok, háromszor olimpiai bajnok; 200-on négyszer világbajnok és háromszor olimpiai bajnok, a váltóval pedig a négy vb cím adott, mellé a már említett doppingügy miatt “csupán” két olimpiai arany érkezett.
Álljon itt egy keretesben, hol, milyen idővel nyerte a versenyeket minden idők legnagyobb sprintere.
Az emberek bajnoka
Nem mentünk tüzetesen végig minden egyes versenyén, mindössze mindennek az alfáját, a legfontosabbat, a 100-as pekingi aranyérmét emeltük ki. Hogy miért? Mert ott ismerte meg a nagyközönség, hogy milyen laza, mókás és szerethető figura Bolt amellett, hogy pokolian gyors. A sokszor zártnak -, de legalábbis feszesnek mindenképpen – ható sportvilágot közelebb hozta a szurkolókhoz. Könyvet dedikál, pózol, barátkozik és cseveg az emberekkel, de ezt nem kötelességből, hanem természetéből fakadóan teszi.
Nem veti meg a szórakozást, folyamatosan a nők körül lebzsel – vagy ők lebzselnek körülötte -, járja a világot, gyerekeket, embereket motivál, egyszóval él, mint Marci Hevesen. Jelenléte, személye volt a garancia arra, hogy az utóbbi években mély krízisbe kerülő sportág visszakerüljön a méltó helyére. Ehhez csak annyi kellett, hogy legyen egy bajnok, aki emberközpontú, jó marketing-alapanyag és verhetetlen, vagyis pont olyan kvalitású atléta, aki nélkül sportág sem lehet népszerű.
Itt egy brazíliai favelába látogatott el, ahol a helyeikkel futott és barátkozott.
Usain Boltnak a következő években – ha nem tér vissza a profi sporthoz – a pályán kívül óriási feladata lehet, hogy globálisan népszerűsítse sportágát és az egész atlétikát. A sport és a világ keresve sem találhatott volna jobb és értékesebb nagykövetet.
Ha II. Erzsébet királynő lovaggá szeretne ütni, csak tegye, nem ellenkezem. Tök jól nézne ki, hogy Sir Usain Bolt. Én benne vagyok
– egy óriási futótól, egy óriási embertől és egy borzasztóan szórakoztató figurától búcsúzik az egyetemes sportvilág. Szombat esti veresége ide,vagy oda, azzal berlini 9,58-al még mindig Usain Bolt a világ leggyorsabb embere. Látva a trendeket, még sokáig ő is marad.
