16, 21, 23, 20. A korábbi világbajnokságokon a katari kézilabdaválogatott ilyen helyezéseket ért el, bár 2012-ben az Ázsia Játékokon sikerült bezsebelniük egy ezüstérmet is. Eddig ez volt a legjobb eredményük válogatott szinten, most viszont mindenkiből bolondot csinálva végigverték a mezőnyt – csak a spanyolok tudták őket legyőzni – és ott vannak az elődöntőben, ahol a szintén verhető lengyeleket kapták, vagyis péntek délután akár még vb-döntőbe is juthatnak a házigazdák.
Mert az egész történetben ez a kulcsszó: a hazaiak. Katar ugyanis nem hagyhatta, hogy vendéglátóként szégyenszemre már a csoportkörben kiessenek, így 2014-ben, egy évvel a torna előtt megkezdték az építkezést, ami egy jó nagy bevásárlással, honosítási hullámmal kezdődött.
Fotó: Europress Fotóügynökség
Végy egy jó trénert
Mindennek az alapja a vezetőedző. A katariak megszerezték a spanyol szakembert, Valero Rivera Lópezt, aki 2011-ben bronzig, 2013-ban aranyig juttatta az ibériai csapatot a világbajnokságon. Az ő személye elég kecsegtető volt a következő lépéshez, vagyis a játékosok megszerzéséhez. A Sport24 információi szerint Rivera López hívására sokkal könnyebben igent mondtak a megkeresett kézisek.
A katariak ezáltal széles körből meríthettek, kit szeretnének honosítani, illetve kinek adnak katari állampolgárságot. Így lett válogatott a Barcelonában játszó bosnyák Danijel Saric, vagy a 18 esztendős montenegrói Jovo Damjanovic, aki már 26 meccsen van túl a vörös-fehérek színeiben. A délszláv államok nélkülözött, vagy nem a horvát, szerb és montenegrói válogatott szintjén játszó kézilabdázói sokkal könnyebben mozgathatóak voltak, nem is csoda, hogy öten is vannak a keretben.
Segítség a tengerentúlról
Itt most teszünk egy kis kitérőt, hiszen nem egyedi esetről van szó, és a sok példa közül most kettőt emelnénk ki. 2004-ben Görögországban, Athénban rendezték az olimpiát. A programban ekkor helyet kapott a baseball is, a házigazdák pedig szerettek volna egy ütőképes csapatot versenybe küldeni, ám a baseball nem igazán a görög eredményektől hangos.
Fotó: Europress Fotóügynökség
Így a hellének gondoltak egyet, és 22 olyan baseballost öltöztettek kék-fehérbe, akik mind a tengerentúlon, vagyis az Egyesült Államokban, illetve Kanadában születtek. Tegyük hozzá, többüknek is volt görög felmenője, de még így is nagy számban szerepeltek a keretben olyanok, akiknek közük sem volt korábban Görögországhoz. A 23-as csapatban egyetlen görög kapott helyet, bizonyos Khristoforos Robinson. A helléneknek nem jött be a honosítás, a nyolccsapatos mezőnyben hetedikek lettek.
Az olasz hokiválogatott sem marad el a görögöktől, hiszen a taljánok az elmúlt években egyértelműen a honosított kanadai jégkorongozók köré építkeztek, akiknek szintén akadt olasz felmenőjük az amerikai kontinensen.
Fotó: Europress Fotóügynökség
Az olaszok 2011-ben és 2013-ban is megtréfálták a magyar válogatottat, hiszen mindkét budapesti világbajnokságon megelőztek és legyőztek minket, így testközelből tapasztalhattuk, milyen egy kanadai-olasz vegyesválogatott. A slusszpoén az, hogy tavasszal ismét meccselnünk kell majd velük a feljutásért, de a helyzet némiképp már változott.
Az olaszok ugyanis belátták, hogy hosszútávon nincs értelme a honosítási hullámnak, ha ők maguk is megoldják a minőségbeli váltást az utánpótlásnak köszönhetően, így jelenleg már jóval több olaszt találunk a névsorban.
Pénz, pénz és pénz
Visszatérve a kézilabdára, a nemzetközi szövetség szabályai szerint minimum 3 év válogatotton kívüliség, vagy elengedő szövetségi hozzájárulás kell a nemzetvállaláshoz. Katarban azonban nincsenek kettős állampolgárok, így mindenki kötelezően katari.
Így ideértve a spanyol Borja Vidalt is, vagy azt a bosnyák Eldar Memisevicet, aki közel kétszáz gólt termelt már a katari válogatottban.
Fotó: Europress Fotóügynökség
És ha már spanyolok, jegyezzük is meg gyorsan, hogy a rendező országban a szurkolókra is gondoltak. Vagyis arra, hogy kellene pár drukker, aki látványosan bíztatja a katari válogatottat a csarnokban, így újabb befektetéssel sikerült hatvan spanyolt “leigazolni” a nézőtérre.
A kézisek új állampolgárságával egyébként elég kényelmes előjogok járnak, hiszen fix pénzt kapnak mellé, de mivel Danijel Saricon kívül mindenki katari klubban játszik, a fizetésük nagy részét onnan zsebelik be.
Az állampolgároknak járó garantált fizetés információink szerint Dubajban háromezer dollárnak – nyolcszázezer forint – megfelelő helyi fizetőeszköz, és minden bizonnyal Katarban is hasonló nagyságrendű összegről lehet szó.
Fotó: Europress Fotóügynökség
Persze mondhatjuk, hogy így könnyű világbajnoki elődöntőt, netán döntöt játszani, hiszen ha van elég pénz, a határok is megszűnnek, bárki szabadon igazolhatóvá válik – még Nagy Lászlót is megkeresték – , ahogy lenne az egy klubcsapat esetében. Persze nem ördögtől való dolog, hogy egy kosárlabda-, kézilabda- vagy futballklub úgy tud sikeres lenni, hogy a világ legjobbjait igazolja le, hiszen így nyerték meg a női Bajnokok Ligáját a győri kézisek, ezt a trendet követi mindenki, aki nyerni szeretne.
A baj inkább ott kezdődik, amikor valaki ezen a kitaposott ösvényen haladva akar nemzeti csapatot alakítani. És ezt most joggal mondhatják a lengyelek, a németek és az osztrákok, vagyis azok, akiket Katar import játékosokkal ejtett ki a világbajnokság csoportköre után.
Van pénzed? Ráadásul dollármilliárdok, közben pedig gyengye a válogatott? Semmi gond, vegyél játékosokat, fizess a nézőknek, hogy szurkoljanak neked, így is lehet sikereket elérni.
Csak nem biztos, hogy ez lenne a követendő példa, hiszen a sport szellemiségét csúfolják ki ezzel Katarban.
