Sike András – Fotó: fradi.hu
Az imént átlapozta a sportnapilapot, birkózásról nem nagyon találhatott információt.
Tényleg nem jellemző…
Mondhatjuk, hogy abszolút a háttérben dolgoznak?
Mondhatjuk.
S mennyire bántja ez?
A nyolcvanas években, még az átkosban ugye, igazságosabban oszlott meg a figyelem a sportágak között, velünk is többet foglalkoztak, akár a „Sportban” is. Ma nagyon elment egy másik irányba a kommunikáció, a labdarúgás mellett egyre többet írnak a külföldi, azon belül az amerikai sportokról. Ezt nem teljesen értem.
Mennyire látszik ez meg a birkózás bázisán? Egy gyerek oda megy, amiről lát, hall valamit. Sokkal kevesebben birkóznak, mint, mondjuk a 80-as években?
Jóval kevesebben, de ez más sportágaknál is jellemző. De akinek Kobe Bryant a példaképe, az nem jön le birkózni, vívni, öttusázni, ő valószínű kosarazni akar.
Hogyan tudnak, és hogyan lehet ezen a tendencián változtatni?
Interneten, különböző sportoldalakon keresztül toborzunk, és persze iskolákban, különböző rendezvényeken, bemutatókon.
Egy mai gyereknek talán az is fontos, hogy a sportág, amit választ, menő legyen. Egy birkózóból lehet sztár?
Azt látjuk, hogy ahhoz, hogy azzá váljon, nem elsősorban az eredmények kellenek. Bárdosi Sanyi semmit nem nyert, érmei vannak, persze jó birkózó volt. Ha az eredmény lenne a szereplés függvénye, akkor nem neki kellene a képernyőn lennie. Viszont van egy zseniálisan eladható személyisége, s van, amit ezek szerint jól csinál.
Annak idején, amikor megnyerte az olimpiát, hogyan kezelték a bajnokokat?
Azt gondolom, hogy a helyünkön.
Mi a helyzet a mostani ferencvárosi birkózó szakosztállyal? A helyén kezelik?
Ez összetett kérdés: a legutóbbi időkben kétszer megnyertük a csapatbajnokságot, kétszer másodikak lettünk. Itt van nekünk Bácsi Péter, aki világversenyeken szerzi az érmeket, vagy Fodor Zoli, aki tavaly abbahagyta, de itt volt olimpiai ezüstérmes. Felnőttszinten a topon vagyunk, de az utánpótlás felemás. 14 éves korig a legjobbak vagyunk talán, hiszen a kötöttfogású bajnokságot megnyertük, szabadfogásban az ezüst jutott. A serdülő és az ifi korosztályban van gyengülés, egy kis hézag, de összességében azt mondhatom, az ország élklubjai közé tartozunk évek óta.
S hol a helye a szakosztálynak a Fradin belül? A birkózás ki tudja vívni magának a rangot?
Mióta az új vezetés dolgozik, maximálisan megbecsülnek minket. A Fradiban a foci az első, ez mindig is így volt, így is lesz, nincs is vele semmi baj. Aztán ott vannak a közönségvonzó sportágak, mint a kézilabda, a jégkorong és a vízilabda, azután jövünk mi. Az egyéni sportágak közül a birkózás a legeredményesebb, ennek megfelelően kezel minket a klub, erkölcsileg és anyagilag is minden támogatást megkapunk. Persze, van egy kicsi, pontosabban nem is kicsi problémánk: a stadionépítés miatt el kellett jönnünk a csarnokból, most egy kicsit átmeneti állapotban vagyunk, tornatermekről tornatermekre járunk, vagy nyáron itt, a fa alatt edzünk. Ez kicsit macerás, de semmi gond nincs ezzel, s ígéretünk is van rá, hogy két év múlva már új birkózócsarnokban tarthatjuk az edzéseket.
Tehát Bácsi Péter a fa alatt edzve nyerte meg a vb-t?
Nem, nem, csak a kicsik edzettek itt. Peti a Nemzeti Sportcsarnokban készült fel a világbajnokságra, a válogatott keret az év nagy részében együtt edz. Egyébként, mikor 1988-ban olimpiát nyertem, előtte lent voltunk Kaszópusztán, egy honvédelmi bázison, ahol az akkori vadászpilótákat képezték, s nyáron a szabad ég alatt edzettünk. Nincs ezzel gond, talán jót is tesz.
A Fradiban megbecsülik a birkózást – Fotó: fradi.hu
Elnökségi tag is a Fradiban. Ez mivel jár a gyakorlatban, többet tud kiharcolni a birkózásnak?
Ez egy elismerés elsősorban, de azt gondolom, ettől függetlenül is tudnék eredményesen lobbizni a birkózásnak.
Mint elnökségi tag, hogy látja: jól működik a Fradi?
Jól mennek a dolgok, persze, mindig vannak problémák. Jobbára a labdarúgás körül, hiszen nem jönnek az eredmények. Türelemre lenne szükség talán, és abban látom főleg a problémát, hogy az elmúlt években nem fordítottak kellő figyelmet az utánpótlásra. Így a Fradi rá van kényszerülve külföldi játékosok igazolására, és itt bizony mellé lehet nyúlni.
Nagyobb probléma ennél, hogy távol maradnak a szurkolók, főleg a beléptetőrendszer szigorítása miatt. Mit gondol erről?
Aki nem akar balhézni a nézőtéren, annak nincs miért takargatnia a kilétét, annak nem kellene problémát okoznia, hogy megadja az adatait. Nem is értem, hogy gondolják ezek az emberek, egy szállodában sem lehet megszállni e nélkül. Vagy úgy gondolják, bemennek inkognitóban, esetleg csinálnak valami balhét, majd távoznak? Az is tény, hogy valóban túl van lihegve egy-egy meccs biztosítása, lezárják a fél várost, és minden fiút bűnözőnek kezelnek, ez sem normális, más kérdés, hogy az elmúlt évek eseményei ezt hozták elő a szabályalkotókból. Hiába van több ezer ember a lelátón, pár tucat tönkre tudja tenni mások szórakozását, és ilyenkor a többséget is azonosítják a rendbontókkal. Ez a nagy baj.
Még jó, hogy máshol minden rendben: Bácsi Péter az Európa-bajnokság után nemrég megnyerte a világbajnokságot. Mondhatjuk, hogy ez edző karrierjének legnagyobb sikere?
Azt gondolom, Peti világbajnoki címe és Fodor Zoli olimpiai ezüstérme egy szinten van, de igen, ez a csúcs.
Minek köszönhető Bácsi vagy éppen Fodor korábbi sikere? Mennyit tett hozzájuk az évek során, ami nélkül esetleg nem jött volna az eredmény?
Ezt nem tudnám megmondani. Tizenöt éve kezdtem azzal a csoporttal, amiben ők voltak, és mellettük volt még hat-nyolc ügyes srác. Akkor meg nem mondtam volna, melyikük lesz világbajnok.
Olyan korán tehát nem csillog még meg a nagy tehetség?
Nem feltétlenül. Voltak még, akik jó eséllyel indultak volna, de Peti volt az egyik legkitartóbb, legszorgalmasabb. Én hozzáteszem a tudásom, de neki kell elvégeznie a tényleges munkát, ráadásul az év nagy részében a válogatottnál. Azaz az ottani edzők munkája is benne van a sikerében.
Mennyi időt töltenek együtt?
Az év mostani időszakában velem edz, de januártól újra kezdődik az edzőtábor. Olyankor is hetente két-háromszor beszélünk. Idén, amiben sokat tudtam neki segíteni, az a súlycsoport kiválasztása. Ez nagy dilemma volt, hiszen az Eb-arany után ott volt a lehetőség, hogy a világbajnokságra is fogyjon le, végül a javaslatomra nem így tett, 80 kilóban indult.
Miért javasolta ezt az utat számára?
Mert én is rengeteget fogyasztottam, tudom, hogy ez mivel jár. Ezért is kellett abbahagynom idő előtt, mert kiégtem.
Peti könnyen elfogadta ezt a tanácsot? Hiszen a dilemma oka az volt, hogy ez nem olimpiai súlycsoport.
Igen, könnyen. Megértette, hogy ez az év nem kvalifikál az olimpiára, majd jövőre abban a súlycsoportban indul. Voltak, akik azt mondták, jövőre nehezebb lesz lefogynia, de szerintem ez nem igaz. Így is, úgy is nehéz lesz.
Mennyire volt a 80 kilós mezőny erősebb vagy gyengébb a 75 kilósnál?
Nem voltak kirívó különbségek.
S mennyire ismerte a mezőnyt Peti?
Az volt az érdekes, hogy sokan szintén 75 kilóban versenyeznek, és Petihez hasonlóan ők is itt indultak.
Mit lát rajta, mi az, ami eljuttatta idáig? A birkózóknál nagyon gyakori, hogy kijön egy kiugró eredmény, aztán utána a nagy csend az 5. helyekkel. Ő viszont sorozatosan hozza az eredményeket. Miért?
Neki sokáig az volt a gondja, hogy a taktikai érzéke katasztrofális volt. Mindenkit agyon akart verni dühből. Nem volt tiszta a feje, és emiatt rengeteg vereség csúszott be, úgymond saját magát verte meg. Mára viszont letisztult, és ez hatalmas lépés előre.
Fejben már csak azért is lehet erős, mert meg kellett küzdenie a londoni olimpián történt sérülés terhével.
Meg a tavalyi, hazai világbajnokság előtti sérüléssel, ami meghiúsította, hogy idehaza birkózzon. Az is kérdéses volt egyáltalán folytatja-e a birkózást. Sokat beszélgettünk akkor, én felajánlottam neki, hogy lehet edző a Fradinál, de ő azt mondta, így nem tudja abbahagyni. Én már úgy voltam vele, ne erőltessük, ennyi volt, ő viszont nem hagyta ennyiben, és a folytatás mellett döntött. Erős srác.
Bácsi Péter világbajnoki címe a csúcs – Fotó: fradi.hu
Tavaly az is nagy kérdés volt, hogy a birkózás maga folytatja-e olimpiai sportágként. Hogy élte ezt meg?
Mindenki nehezen, én is. A birkózás tradicionális sportág, nem hiszem, hogy kilógna a műsorból. Sokak szerint unalmas, de szerintem egy 0-0-s focimeccs is lehet az, egy Forma-1-es futam is, ha nincs egyetlen előzés sem 40 körön keresztül. Nekem nem unalmas a birkózás. A világ egy jelentős részén sokan néznek birkózóversenyeket, Ázsiában, de Amerikában is. S a tavalyi budapesti vb-n sem kellett panaszkodnunk, biztosan többen voltak, mint egy MTK-Paks meccsen. Amiben igazuk volt a kritikusoknak, az a szabályok követhetetlensége. A pekingi golyóhúzás például borzasztóan komolytalan és méltatlan volt.
Hányszor változtak a szabályok a 80-as évek vége óta?
Az a vicces, hogy most ugyanazok a szabályok, mint amikor én birkóztam. Azóta vagy húsz alkalommal változtattak, aztán visszakanyarodtunk oda, ahonnan elkezdtük. Most úgy érzem, a nemzetközi szövetségben elindult egy megtisztulási folyamat, és ez segíthet abban, hogy a sportág ne kerüljön még egyszer ilyen helyzetbe, mint tavaly.
A juniorválogatott kapitányaként is dolgozik. Más az a munka, mint a Fradiban végzett?
Sokszor fedi egymást a kettő, Török Zsolti például most lett junior világbajnoki bronzérmes. A válogatottnak minden szerdán van egy keretedzése, évente nagyjából 5-6 nemzetközi verseny és a világversenyek előtt egy négyhetes edzőtábor. Sokat edzünk együtt, ahol juniorok és felnőttek is együtt készülnek. Kevés a birkózó, az a jó, ha együtt tudjuk őket tartani, hatékony.
Fodor Zoltán a pekingi ezüstérem után nem tudott kiemelkedő eredményt produkálni újra. Tavaly abbahagyta. Sajnálta?
Már 2009-ben is úgy indult el a vb-n, hogy a kézfejében el volt szakadva az izom. 2011-ben a vb előtt a térde sérült, aztán a gerince. Meg is operálták, amikor pedig tavaly év elején elkezdett edzeni, megint zsibbadtak a kezei. Azt javasolták neki, fejezze be. Ha egészséges maradt volna, érmeket szerezhetett volna, talán aranyat is. Még most is csak 29 éves.
Ön is viszonylag hamar befejezte. Fájó pont?
Tíz éven keresztül sosem mondtam nemet, mindenhol elindultam, ahová neveztek. Minden alkalommal fogynom kellett, belefásultam. Ráadásul nem kaptam meg azt az erkölcsi támogatást, ami szerintem egy olimpiai bajnoknak jár. Az utolsó éveimben mindenáron egy junior világbajnok srácot akartak nyomni, őt menedzselték. Azt gondolták, nagy tehetség lesz, de mellényúltak.
A birkózásban talán az átlagosnál is jobban számít a megfelelő táplálkozás az eredményesség elérésében. Nagy a különbség az önök idejében és a most alkalmazott módszerekben? Mennyire fogták rövid vagy hosszabb pórázon a birkózókat akkor, és mi a helyzet ma?
Velünk egyáltalán nem foglalkoztak, nekünk az az orvosi segítség, azok az életmód- és táplálkozási tanácsok, dietetikus háttér, ami most jelen van, nem volt. Fogyni kellett és kész, ennyi. Nyilván az edzők adtak tanácsokat, de én úgy voltam vele, és ma is ez a véleményem, hogy mindenkinek a saját bőrén kell megtapasztalnia a fogyást. Ez egy olyan speciális időszak, amikor csak az tud tanácsot adni, aki ebben hosszú évekig benne volt.
Minden szervezet más, lehet, hogy akinek egy bizonyos kiegészítő segít, másnak semmit sem nyújt.
Elképzelhető. Szerintem, ha a mérlegelés előtt kivennénk a birkózókat a sorból, és az orvosok megvizsgálnák őket, 20-30 embert rögtön küldenének az intenzív osztályra. Olyan kiszáradt, legyengült embereket ritkán látni a sportpályák közelében. S aztán másnapra úgy kell megerősödni, hogy legyen esély a szőnyegen. Az is egy külön tudomány.
Önnek hogy nézett ki a fogyasztás?
Nem ettem, nem ittam, sokat edzettem. Az étkezéseket visszafogtam, az utolsó napokban az ivást is. Az edzés alatt már fogyott az ember, aztán felvettem a melegítőt, a sapkát, fél órát még futottam, így együtt néha lement három kiló is. Nem mindegy, mit iszol, mennyire tudsz tőle megizzadni, nekem például ez volt sokáig a gondom. Az izzadás központi kérdés, ha valaki edzésen le tud adni 3 kilót, hiába vesz fel 2-t ismét, eggyel már beljebb van. Akkor még nem voltak táplálék-kiegészítők, vitaminok, ásványi anyagok. Egyedül a Sportkórházból hozattunk egy anyagot, azt oldottuk fel és ittuk. Ma már sokkal jobb a helyzet, izotóniás italok, egyéb szerek állnak rendelkezésre. A válogatottnál foglalkoztatnak táplálkozási szakértőket, én is küldtem már hozzájuk a Fradiból srácokat. Más kérdés, hogy bennük nincs meg az a tapasztalat, amit korábban említettem.
A srácok fogékonyak ezekre a módszerekre?
Persze, Peti különösen is. Ha néha benézek a szobájába, a polca tele van dobozokkal és porokkal, néha talán túlzásba is esik. Mindenesetre a lényeg úgyis az, hogy a birkózó legyen megfelelő edzettségi állapotban a fogyasztás előtt. Ellenkező esetben ezt nem tudja végigcsinálni, útközben „fejre áll”.
Bácsi Peti most nem fogyasztott, 80 kilóban nyert világbajnokságot. Mivel azonban ez nem olimpiai súlycsoport, nem jár érte állami jutalom. Mit szól hozzá?
Azt, hogy ez nem fair, ez igazságtalan. Nem olimpiai sportágak esetén is jár valamilyen összeg, olimpiai sportág nem olimpiai számáért meg nem. Remélem, a döntéshozók ezt átgondolják, és változnak a szabályok. Ezt a szabályváltozást támogatnám.
