Legutóbb a 2011-es, cataniai vb-n fordult elő, hogy csak egy dobogós helyezés jutott a magyaroknak, akkor a férfi párbajtőrcsapat ezüstöt nyert.
Ezúttal – a Tatárföld fővárosában rendezett világbajnokságon – a csapatversenyek közül még a női párbajtőrözőkében álltak közel a magyarok ahhoz, hogy dobogóra léphessenek, de az oroszok elleni elődöntőben és az olaszokkal szembeni bronzmérkőzésen sem sikerült győzniük, noha e két összecsapáson is többnyire jól vívtak, mint ahogy a korábbi két mérkőzésükön is.
A tavaly világbajnok férfi párbajtőrözők most nem voltak annyira összeszedettek, mint az előző évek világversenyein, így nem is kerülhettek a legjobbak közé. Szereplésüket minden bizonnyal befolyásolta, hogy vállsérülés miatt Boczkó Gábor fél évig nem edzhetett úgy, ahogy szokott, Imre Géza pedig a budapesti vb után hosszabb pihenőt kért, és csak idény közben csatlakozott a csapathoz.
Az egyetlen magyar érmet szállító kardcsapat tagjai az eredményhirdetés után
Fotó: MTI/EPA
A női kardozók és a női tőrözők a 16-os táblán kikaptak, így ezután legjobb esetben is csak kilencedikek lehettek. Ez aztán az alsó ágon is koncentráltan vívó kardozóknak jött össze.
Férfi tőrben a magyar csapat nem szerepelhetett a legjobb 16 között.
Egyéniben az olimpiai bajnok és tavaly vb-harmadik Szilágyi Áron, valamint a vb-n egyéniben két bronzzal és egy ezüsttel rendelkező párbajtőröző Szász Emese állt a legközelebb az éremszerzéshez. Mindketten a negyeddöntőben szenvedtek vereséget – utóbbi ráadásul csak egyetlen tussal egy szinte már megnyert asszóban -, s egyformán ötödikek lettek.
Másnak viszont ezúttal esélye sem volt dobogóért harcolni. Az idén Európa-bajnok párbajtőröző Rédli András, valamint a felnőtt mezőnybe egyre inkább beleerősödő kardozó Márton Anna a legjobb 16-ig jutott, a többi induló viszont a 64-es főtábla első vagy második fordulójában kiesett.
Ha a karnyújtásnyira lévő érmeket a magyarok megszerzik, négy dobogós helyezéssel zárják a világbajnokságot, ami a várakozásnak megfelelő eredmény lett volna, az egyetlen bronz viszont korántsem az, amit a szövetség joggal elvárhatott. Egyúttal érdemes rögzíteni azt is, hogy egyéniben a küldöttség nagy része nagyon korán kiszállt a versenyből, csapatban pedig az esélyek egyharmadát sikerült éremre váltani.
