Két kajakos, Csipes Tamara, valamint Kozák Danuta mögött, bronzérmes pozícióban zárta az év sportolója gálát, december közepén. Kovács Sarolta, a fehérváriak 20 esztendős modern pentatlonistája kiváló idényt produkált, olimpiai kvótát szerzett, remekelt a juniorok és a felnőttek mezőnyében is.
– Nagyon meglepődött, amikor megtudta, hogy a legjobb hazai élsportoló hölgyek között dobogós lett.
Megtiszteltetés volt a pódiumra lépni, ahova csak győzteseket szólítottak, olyanokat, akik 2011-ben többször bizonyítottak. A korábbi években nem vehettem részt a gálán, nagyon örültem, amikor az esemény előtti napokban a szövetségi kapitány, Pálvölgyi Miki bácsi hívott, hogy a hazai sportújságírok jelentős része rám is szavazott, ezért ott a helyem a rangos eseményen. Hazánkban nagyon sok, kiváló sportoló van, így külön öröm, hogy az élmezőnyben végeztem. Két, kajakos kiválóság után én következtem. Az olimpiát megelőző esztendőben minden elismerés fontos, önbizalmat ad, igazolja, hogy jól végzem a munkámat. Nagyon remélem, egy év múlva is szólítanak az év végi gálán. Ez azt jelentené, hogy Londonban is jól teljesítettem.
– A fehérváriak szakmai igazgatója, Korponai István nem győzi hangsúlyozni, 2011 az ön éve volt, lévén hét aranyat szerzett a különböző világversenyeken.
– A juniorok között négyet, két Eb-aranyat, s két vb-győzelmet. A felnőttek mezőnyében három aranyat, valamint szereztem két, vb-ezüstöt. A legfontosabb az ötkarikás kvóta volt, amit a moszkvai világbajnokságon, egyéniben elért második hellyel sikerült biztosítanom. Az Eb-n, Dzonkowban 7. lettem, mivel az első nyolc szerzett ötkarikás indulást, így tulajdonképpen duplán biztosítottam a londoni részvételt. Ám a lengyelországi viadalnak az oroszországi érem miatt nem már volt tétje a nyári játékok szempontjából.
– Világbajnoki ezüstérmesként vág Londonnak. Ha minden összejön, akár nyerhet is?
– Elvileg igen, ám ennyire nem szeretnék előreszaladni. Ha dobogóra állhatok, nagyon elégedett leszek. Moszkvában nem voltam messze a diadaltól, az első helyről kezdtem az utolsó, kombinált számot, a futást és a lövészetet, jól futottam és lőttem, ám az ukrán Viktoria Terescuk még nálam is jobban. Közel voltam hozzá, de nem sikerült befognom. Azonban nem érzem úgy, hogy elveszítettem az aranyat, hanem megnyertem az ezüstöt. Ugyanis a litván lány is utolért, meg is előzött, ám a végén sikerült lehajráznom, ám addigra az ukrán már eltávolodott tőlem.
– A fehérváriak szakmai igazgatója, Korponai István szerint a hazai öttusázó hölgyek között egyelőre ön számít biztos londoni indulónak. Tóth Adrienn is rendelkezik kvótával, ám Korponai szerint klubtársa, Gyenesei Leila is biztosan megszerzi azt. A női viadalon viszont csak ketten vehetnek részt magyar színekben.
– Leila szerintem is birtokolni fogja az indulási jogot, ha másként nem, előkelő világranglista helyezése okán. Bár egyelőre én számítok az első számú hazai öttusázónak a gyengébb nem képviselői között, hátradőlnöm nem szabad, a 2012 első félévében sorra kerülő viadalokon is folyamatosan bizonyítanom kell. Jövőre négy Világkupa-versenyt rendeznek, valamint a döntőt. Szerintem mindegyik viadalon nem fogunk indulni, tavaly is csak három erőpróbán szerepeltünk.
– Londonban 21 esztendős lesz, Rióban, 2016-ban mindössze 25, a 2020-as olimpián 29 éves. Elvileg 2024-ben is ott lehet rajtnál. Tehát bőven van ideje az ötkarikás aranyra.
– Remélem, sikerül, időm még valóban van arra, hogy az olimpiai dobogó legtetejére lépjek. Mert ez a célom, nem vitás. Világbajnoki és Európa-bajnoki aranyam már van, nem is egy, ám az ötkarikás medál még hiányzik.
– Van példaképe?
– Igen, Vörös Zsuzsa, korábbi klubtársam, aki 2004-ben, Athénban nyert olimpiát. Amikor 1999-ben kezdtem az öttusát, ő akkor szerezte a világbajnoki címét egyéniben. Mindig felnéztem rá, nagy dolog volt, hogy vele edzhettem, később ellene versenyezhettem, majd ő lett a segítőm. Eleinte furcsa volt, hogy versenyzőből, edzőtársból hirtelen edző lett, nehezen találtuk az összhangot, azóta nagyon sokat tanultam tőle. A nyáron, Moszkvában – ahol a felnőttek között ezüstérmet nyertem – nagyon sok, hasznos tanáccsal látott el, aztán együtt örültünk a nap végén. Nagyon sikeres sportoló volt, pontosan tudja, hogyan kell versenyt nyerni.
– Az élsport mellett a tanulásra is jut ideje, főiskolára jár. Könnyű összeegyeztetni a kettőt?
– Megoldom. A Kodolányi János Főiskolán tanulok Fehérváron, gazdálkodás és menedzsment szakon, levelező tagozaton. A gimnázium elvégzése után azért választottam ezt, mert helyben van, levelezőn is végezhető, továbbá a két, fő tantárgy, a matematika és a számvitel is érdekel. Jó döntés volt.
– A családtagjai vélhetően büszkék önre. Akad még élsportoló a famíliában?
– Nincs. Tapolcáról költözött a család a koronázó városba, apukám katona volt, 1997-ben helyezték ide, mi egy évvel később követtük, anyukámmal és a két testvéremmel. Abban az esztendőben mentem először úszni, amit meglehetősen unalmasnak találtam, ezt említettem is az edzőmnek. A tréner, Szűcs Tamás javasolta nekem az öttusát, mondván, ott öt számban bizonyíthatok. Így lettem modern pentatlonista. A testvéreim nem sportolnak, a bátyám okos, egyetemre jár, a húgom művész, nagyon jó a kézügyessége. A lényeg, hogy mindhárman tehetségesek vagyunk valamiben.
