„Maga Magyarországról érkezett?! Ott raboskodik nemzeti hősünk, Ramil Safarov! Tudja, mi itt Azerbajdzsánban istenítjük őt, nem börtönt érdemelne, hanem kitüntetést!” – ezekkel a szavakkal fogadott az egyik bakui önkéntes srác, amikor kilépve a Hejdar Alijev sportcsarnok kapuján érdeklődtem tőle, merre van a csapatokat szállító autóbusz megállója.
Nos, ha valaki nem emlékezne rá, Ramil Safirov egy azeri katonatiszt, aki 2004-ben a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem kollégiumában éjszaka baltával agyonverte, majd lefejezte társát, az örmény Gurgen Margarjant. A fiatal tisztek angolnyelv-tanulásra érkeztek hazánkba a NATO partnerség keretében. Safirovnak különösebb oka nem volt körlettársa brutális meggyilkolására, csupán annyi, hogy örmény volt. Safirovot életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a magyar bíróság, jelenleg is hazánkban raboskodik.
Safirov, Azerbajdzsán hőse
Hát ez a Ramil Safirov Azerbajdzsán nemzeti hőse, saját honlapja van, s hogy nem egy beszűkült tudatú tuskó, arról az is tanúskodik, hogy a börtönben lefordította magyarról azerire a Pál utcai fiúkat, s most Szabó Magda-művek fordításán dolgozik.
Csak egyetlen apró gond van vele: halálosan gyűlöli az örményeket. Szó szerint.
Amúgy a kölcsönös azeri-örmény gyűlölködésről könyvtári irodalom olvasható, itt is, ott is ezrével irtották egymást a történelem során, biztosan hallott már az olvasó a szumgajti vérengzésről, amikor 23 évvel ezelőtt a Bakutól 40 kilométerre fekvő városban megannyi örményt mészároltak le, s csak a szovjet belügyi csapatok – megkésett – beavatkozása vetett véget az öldöklésnek. De legalább annyira ismert a karabahi konkfliktus. Hegyi-Karabah egy azeri enklávé, beékelve Örményország területére, s khodzsali városában azeriek százai estek áldozatul a mészárlásnak.
Szóval, nem lehet azt mondani, hogy egymás kezéből eszik a két nép – az egyik, az örmény keresztény, a másik, az azeri muszlim -, s hogy mennyire mélyen gyökerező a gyűlölet, arról számtalan történet tanúskodik.
Az akkreditációs pultnál dolgozó egyetemista lány könnyes szemmel meséli, hogy ő is Karabahból származik, s a nagyapját örmények gyilkolták meg, egész családjának menekülnie kellett szülőföldjéről.
Amikor szeptember 27-én hajnali egy órakor megérkeztünk Bakuba, és nekiláttunk a reggelig tartó akkreditációnak, egyszer csak mindenkit kitereltek a teremből. Kiderült, ekkor érkezett meg az örmény csapat, biztonsági emberek tucatjai kísérték őket, másfél órán keresztül senki sem mehetett a közelükbe, nehogy véletlenül bármiféle atrocitás érje őket, beárnyékolva a világbajnokságot.
A BBC-riport utózöngéi
Amelyet már a kezdete előtt amúgy is beárnyékolt a BBC szeptember 25-i műsora, amelyben többen is – van, aki arcát vállalva, van, aki név és arc nélkül – azt állították, hogy a tavaly beindult félprofi szervezet, az AIBA többségi tulajdonában álló WSB (World Series Boxing) ügyvezetője, a német (de örmény származású) Ivan Khodabakhsh kilencmillió dollárt fogadott el az azeri államtól annak fejében, hogy Khodabakhsh elintéz két bokszaranyérmet Azerbajdzsánnak a londoni olimpián.
A botrány azóta – legalábbis a felszínen – elsimulni látszik, bár biztosra vehető, hogy a színfalak mögött lázas munka folyik. Szóval, egyelőre újabb fejlemény nincs, és a BBC nem állt elő bizonyítékkal. Ha később sem tud, biztosra vehető a per, hiszen az AIBÁ-nak meg kell védenie becsületét a vádakkal szemben. Mindenesetre – logikusan gondolkozva – a BBC állításai képtelenségnek tűnnek, hiszen a meccsek eredményeit csakis a pontozók tudnák befolyásolni, őket viszont percekkel a szóban forgó meccsek előtt sorsolással jelölik ki, azaz nem tudni, kiket kellene megvásárolni. Nem beszélve arról, hogy az idén életbe lépett új pontozási rendszer annyira kiszámíthatatlan, hogy teljességgel kizárja a manipuláció lehetőségét.
Holdbéli táj, Audi Q7-essel
Azerbajdzsán hazánknál valamivel kisebb területű ország, hozzávetőleg kilencmillió lakossal, az egy főre jutó GDP körülbelül 40 százaléka a magyarországinak. Ha valaki azt kérdezné a tudósítótól, hogy Azerbajdzsán szegény ország-e vagy gazdag, roppant nehéz lenne válaszolni.
Egykis Azeribajdzsan:
Egyfelől az ember annyi luxusautót lát az utcákon tíz perc alatt, amennyit odahaza egy év alatt sem, másfelől Baku belvárosától a külterületen fekvő szállodánk felé autózva hihetetlenül kopár, élettelen, holdbéli tájon megyünk keresztül, nyomortanyák szegélyezik az utat. Sofőrünk havi jövedelme háromszáz eurónak felel meg, szóval, a nagy többség szerényen él, sőt, nyomorog, ugyanakkor elképesztő ütemben nőnek ki a lakóparkok a sivatagból, olyan szállodák épülnek a semmiből, amilyeneket Dubajban vagy Las Vegasban is megirigyelnének.
Summa summárum, különös világ ez, még bokszvilágbajnokság nélkül is, hát még azzal!
Mondjuk, a rendkívül szellős lebonyolítás következtében eddig még alig történt valami, négy nap alatt mindössze három versenyzőnk lépett szorítóba a legjobb 32 közé jutásért, közülük Dobrádi Zsolt (52 kg) kikapott, Szellő Imre (81 kg) és Kalucza Norbert (56 kg) győzött, mindkettő fölényesen, ellenfelét kétszer-kétszer megrendítve.
Szóval, az a tény, hogy két hétig tart a világbajnokság – csak a nettő versenynapokat számolva -, nagyjából kezelhetetlenné teszi az eseményt, itt az ideje valamiféle gyökeres reformnak, két hetet távol tölteni a hazától sem a versenyzők, sem az edzők, sem a vezetők számára nem kellemes feladat.
Itt, Bakuban mindenki az olimpiai kvóta lázában ég, az alsó nyolc súlycsoportban az első tíz, a két felsőben az első hat váltja meg a londoni repülőjegyet – ez magyarra fordítva annyit tesz, hogy 49-től 81 kilóig a nyolc-nyolc negyeddöntős, plusz a későbbi arany-, illetve ezüstérmestől vereséget szenvedő ökölvívó, nehéz- és szupernehézsúlyban a négy érmes, plusz az elsőtől, illetve a másodiktól kikapó sportoló érezheti magát olimpikonnak.
Másképpen: aki már a 32-be jutásért is bokszol, annak hármat kell nyernie a kvótáért, aki a 16-ba jutásért, annak kettőt.
Káté Gyulának, a 64 kg-os súlycsoport harmadik kiemeltjének például hármat, amelyikből az első a mai, pénteki meccs lenne, a fehérorosz Jevgenyij Ramaskevics ellen. Káté kiváló formában van, s nemcsak testét, hanem szellemét is pallérozza, hiszen itt, Bakuban olvasta ki a zseniális angol fizikus, Stephen Hawking könyvét a világmindenség keletkezéséről.
Még mondja valaki, hogy az ökölvívók faragatlan fickók…
