Őszre tíz százalékkal drágul a tej, s ebben szerepe van annak is, hogy az állam e-útdíj formájában megadóztatja a fuvarozókat. Ráadásul nem csak a tejesek mutogatnak már most a horrorsztorikkal tarkított bevezetésű e-útdíjra. Több mezőgazdasági lobbiszervezet is jelezte: kénytelenek lesznek áraikban visszakérni a pluszköltséget. Mint ahogyan nyilván teszi majd ezt minden egyéb, kereskedelembe kerülő terméket szállító cég is.
Aztán: a nemzeti dohányboltos extraárrés miatt 16 százalékkal nő a cigaretta ára – ez még az inflációt is érzékelhetően emeli, 0,6 százalékponttal (Portfolio-számítás). Ez spec engem nem érint, immár tíz éve, szerencsére, de nagyjából minden harmadik magyart igen.
Persze az, hogy a kormányzat választási osztogatási hevületét végső soron az én pénztárcám bánja, sosem volt számomra kérdéses, ez sajnos négyévente benne van a pakliban. Általánosságban az a szabály, hogy miután megválasztanak egy kormányt, egy évig megy a siránkozás, hogy ó, jaj, az elődök mekkora káoszt hagytak itt, mennyi csontváz zuhant ki a szekrényből. Aztán jön egy-két év adóztatás/megszorítás, majd pedig az osztogatás. Ez még csak nem is magyar recept, mindenütt nagyjából így megy.
Fotó: MTI/Kollányi Péter
De kicsit elegem van abból, hogy még csak fel sem vállalja a kormány, hogy ő szedi be az emberektől az adót. Tök jó stratégia olyan gazdasági tranzakciókból lecsípni filléreket, forintokat, amelyeket muszáj elvégezni (például a banki utalás, a teherszállítás, a vásárlás), vagy épp az energiaszolgáltatókra, netán a dohányosokra terhelni újabb költségeket. Csakhogy ezeket tulajdonképpen ugyanúgy én fizetem meg, és ugyanúgy adók, csak mással (áruházakkal, fuvarozókkal, bankokkal, távközlési cégekkel) szedetik be tőlem.
Az álszentségen túl az is a gond, hogy ez az egész növeli az üzleti tranzakciók költségét. Ha pedig egy-egy gazdasági aktus többe kerül a résztvevők számára, az bizony nem élénkíti a gazdaságot.
Ellenpéldaként ott az internet és az e-mail: a nyolcvanas években is lehetett volna elvben a Távol-Keletről rendelni árut, de a faxos megoldást kiváltó elektronikus adatáramlás teremtette meg valójában annak a lehetőségét, hogy igazán szoros üzleti kapcsolat alakuljon ki a világ túlfelei között. Ez óriási gazdaságélénkítést hozott, és jólétet emberek százmillióinak: a régi középosztálybeliek még jobban élhettek, s mellette éhező milliók élete lett elviselhetőbb.
Na, ezzel megyünk ellentétes irányba, amikor ilyen-olyan közvetett adókkal terheli a kormány a gazdaságot. A sok közvetett adó millió apró porszemként akasztja meg a gazdaság amúgy is rozsdás fogaskerekeit.
Kérem, inkább közvetlenül szedjék be tőlem a pénzt, amire úgy érzik, hogy szükségük van.
