Három évvel ezelőtt iszonyúan örültem, hogy végre találtam egy olyan telefont, amit érdemes megvenni. Ez volt az az időszak, amikor a telefonok elkezdtek nagyon felgyorsulni, de még nem volt tele minden olyan kínai telefonokkal, amik elég erősek voltak, megbízhatóan működtek, és még ki is lehet őket fizetni. A lehetőségek tárháza inkább csak egy kis panellakás volt.
Abban, hogy született egy új kínai telefonmárka, igazából semmi meglepetés nem volt. Abban viszont igen, hogy dizájnban és a kész termékben is olyan volt a telefon, mintha a Szilícium-völgyből pattant volna ki.
A Oneplus One ebben az időszakban gyakorlatilag minden “Legjobb olcsó telefon”-listára felkerült, és többnyire meg is nyerte őket. 250 amerikai dollárért olyan telefont kaptunk, ami simán beérte a háromszor ennyibe kerülő okostelefonokat is – nem hiába hívták csúcsmobil-gyilkosnak (flagship-killer).
Ráadásul volt benne pár érdekes dizájnmegoldás is. A telefon nem fémből volt ugyan, de a hátlapja furcsa, dörzspapír-szerű műanyag volt, amit akkor legfeljebb telefontokokhoz használtak alapanyagként. Iszonyú érdekesen nézett ki, ha nem is volt klasszikus értelemben szép.
A Oneplus úgy fokozta a nyugat-európai értelemben vett hájpot a telefonért, hogy csak meghívóval lehetett hozzájutni. Ha nem volt meghívód, nem rendelhetted meg, boltokban pedig nem árulták. Ebből végül az lett, hogy még a meghívókat is pénzért árulták az interneten. Így sikerült összehozni az akkori felhozatal legjobb ár/érték-arányú telefonját, ami még érdekes és exkluzív is volt.
Végül használtan sikerült megvennem, és több mint két éve egészen boldogan használom. Igazából még mindig kifejezetten erős és jó telefonnak számít, de a dörzspapír-hátlap nem igazán bírja az idő múlását.
Pont ezért csaptam le a szerkesztőségen belül tesztlehetőségre, amikor a kínai cég bejelentette a Oneplus 5-öt. Az érdekelt, hogy
A MOBIL ERŐSEBB, MINT A LAPTOPOM
A szerkesztőségbe, s így Magyarországra is az egyik első OnePlus 5 érkezett meg. Ez az erősebbik verzió, 8 gigabájt memóriával és 128 gigányi háttértárral, illtve a Qualcomm egyik leggyorsabb processzorával, a Snapdragon 835-el. Konkrétan kétszer olyan gyors, mint a Thinkpadben lévő, amin a cikket írom.
Egy kicsit fölöslegesen gyors is. Már a hat giga ramos, 64 gigás, olcsóbb verzió is gyorsabb, mint amire szükségünk van. Minden pillanatok alatt történik, semmi nem akad, soha nem lassul be. Nincs olyan teljesítményigényes app, ami ne indulna el rajta.
A pluszmemóriának ás háttértárnak akkor lehet értelme, ha figyelembe vesszük, hogy a Google egyre közelíti egymáshoz az Androidot és a netbookjaikban használt Chrome OS-t, aminek a vége elkerülhetetlenül az lesz, hogy monitorra csatlakoztatva munkaállomássá válnak majd a telefonjaink – mint a Samsung S8 esetében.
DRÁGÁBB, DE MINŐSÉGI IS
A telefon dizájnja elég megosztó. A két kamerának és az elrendezésüknek köszönhetően kicsit hasonlít az iPhone 7-re. De lopásnak azért nem nevezném, mert amikor szembesítettem ezzel az információval a csajomat, lehülyézett, hogy nem is ugyanaz a két telefon formája, nem értek a dizájnhoz. Ezzel vitatkozni se nagyon tudok.
A Oneplus 5 ugyanakkor jóval drágább is lett, mint anno a Oneplus One volt. A gyengébb verzió 150, az erősebb 170 ezer forintnyi euróba kerül. De az az igazság, hogy azért drágább, mert nem is úgy van összerakva, mint a Oneplus One. Az első Oneplus-telefonon érződött, hogy olcsó telefonnak készült. A Oneplus 5-öt olyan megfogni, mintha egy iPhone-t fognánk meg. Az egész telefon fémből van, vékony, iszonyat könnyű, jól van összerakva, Egy tokot azért érdemes rá venni, mert a fémház miatt kifejezetten csúszos lett.
PILLANATOK ALATT FELTÖLT
Ami viszont megdöbbentően jól működik, az az akkumulátor. Az üzemidő a modern telefonok egyik legkritikusabb pontja. Ez részben azért van, mert az akkumulátorok technológiai fejlődése messze nem tudta követni a telefonokban található többi alkatrész fejlődősét. Ezek a készülékek annyira erősek, mint egy modern laptop, de ugyanazokkal az áramforrásokkal használjuk őket, mint a nyomógombos Nokiákat.
Sokan hitegettek már sokszor azzal, hogy egy telefonnak kifejezetten jó az üzemideje, de eddig sosem volt igaz. Már az első Oneplus is jó volt ebben, sokkal jobban bírta például, mint bármilyen iPhone, de az androidos telefonok nagy részét is verte.
Elég nehézfelhasználó vagyok, és otthon nagyrészt a telefonomat használom mindenre. Sosem bírt ki egy teljes napot, délután mindig fel kellett töltenem.
És ez tényleg elég nagy szám. Ez egyébként részben azért van, mert viszonylag nagy, 3300 milliamperórás akku került bele, részben pedig azért, mert az Android 7-es verziójában van egy csomó optimalizációs trükk arra, hogy az alkalmazások ne egyék meg az akksi nagy részét.
Ráaádsul a Oneplusnak van egy Dash nevű toltőtechnológiája, ami fél óra alatt 60 százalékot tölt az akksin, így ha le is merülne, borzasztó gyorsan újra lehet tölteni. Ez jelenleg az egyik leggyorsabb akkumulátortöltő-technológia.
A FEKETÉK IS TERMÉSZETESEBBEK
A Oneplus 5 egyik nagy hiányosságaként a képernyőt szokták felhozni. A telefonba csak 1080p felbontású panel került, miközben a többi csúcsmobil már rég QHD vagy 4K-felbontású kijelzőkkel nyomul. Ami egyébként szinte tökéletesen felesleges. A szabad szem konkrétan nem tudja megkülönböztetni a 1080p felbontást a QHD-tól, legfeljebb, ha egymás mellé rakjuk őket, az egyik szebbnek tűnik.
A Oneplus 5-be egy kifejezetten jó AMOLED-panelt raktak, aminek a gyakorlati haszna az, hogy a technológia miatt kevésbé fogyasztja az akksit, és a feketék is természetesebbek a képernyőn. Egyébként is sokat fejlődött a képernyőtechnológia pár év alatt, mert
A telefon másik sokat emlegetett hibája az, hogy néhány felhasználónál a képernyőn zselészerű hatás jött elő, amikor görgettek a telefonon. A Oneplus szerint a hiba nem a készülékben, hanem az emberi szemben van, de azt még ők sem mondták, hogy ne lenne javítható. Nálam ez a hiba nem jött elő, a képernyő hibátlanul működött.
KÉT KICSI BUG
Igazából csak egyetlen apró bug volt a telefonban, mióta használom. Az Android 7 egyik új funkciója, hogy egyszerre két alkalmazást is használhatunk osztott képernyőn. Ennek már pont ideje volt, mert nem csak a hatalmas képernyőméretek adnak rá tökéletes lehetőséget, de ezek a telefonok elég erősek hozzá.
Na, a Oneplus 5-nél ezt nem sikerült tökéletesen megoldani, mert az egyik alkalmazás időnként félrecsúszik, és kínkeservesen lehet csak újra beigazítani a helyére. Ez valószínűleg inkább a Oneplus saját Android-verziójának, az Oxygen OS-nek a hibája, és nyilván ki is fogják idővel javítani.
Még egy hibát tapasztaltam, amikor a Facebook Messenger nem volt hajlandó mobilhálózaton működni, de amilyen tepmóban kísérletezik és fejleszt az appokkal a Facebook, ez valószínűleg az ő saruk.
Egy komoly lemaradása van a telefonnak az újabb prémiumtelefonokkal szemben: nem vízálló. De ezzel azért együtt lehet élni. Cserébe nem is kerül annyiba, mint a többi csúcstelefon.
Tegyük fel, hogy az erősebb Oneplus 5 kijön 180 ezer forintból, mire Magyarországra ér. Azzal a különbséggel, hogy a legújabb Samsungok és iPhone-ok is jóval többe kerülnek 250 ezer forintnál, ha akkora tárhellyel vesszük őket, mint ami a Oneplusban van.
És a Oneplusnak, a többi olcsóbb telefonnal szemben, még a logója is szép, de ez már tényleg nagyon kevés embernek fontos.
