Aki a nyolcvanas években volt gyerek, mint én, gyakorlatilag pontosan ugyanazt a csatlakozót használta a fülhallgató és a walkman (vagy inkább valami gagyi, Intersound-szerű névvel ellátott lejátszó) összekapcsolására, mint amit még manapság is beerőltetünk a zenegépnek használt mobilokba. Maga a jack dugó még ennél is régebbi szabvány, és most értünk el odáig, hogy az egyik legnagyobb gyártó, jelesül az Apple az iPhone 7 bejelentésével szépen leváltja, hogy mostantól a digitális lightning csatlakozó, vagy a vezeték nélküli csatlakoztatás vegye át a helyét. Oké, ezért más telefonokon, lejátszókon és egyéb eszközökön továbbra is ezt használjuk majd, de azért a vég sokak szerint elkezdődött. Szóval még mielőtt teljesen muzeális darabbá válna egy jackes fülhallgató, nézzük meg, “mi hajtja”!
Kezdjük az alapoktól, méghozzá az áramkörök felépítésétől. Ehhez hasonló ábrákat már mindenki látott fizika órán: a legegyszerűbb szemléltetés, amikor van egy áramforrásunk (például egy elem), aminek a két pólusát összekötjük egy izzóval: ha teljes az áramkör, az izzó világít. Juhé.
Ugyanezen a vonalon haladva egy fülhallgató is hasonlóan működik, csak az elem helyére tegyünk egy oszcilláló forrást (ebből jön a zene), és az izó helyére pedig egy mágnes köré “csavart” tekercset. Persze ebből egy sztereó fülesben kettő van.
Hogy mindezt a valóságban is megmutassuk, itt van egy kis füles szétszedve, középen a mágnes, és mellőle kibányászva a tekercs.
Oké, tehát ebből a rezgésből lesz a végén hang a fülünkben, de mi van a másik oldalon? Na, ott van az a bizonyos jack csatlakozó, amiből egyébként nagy általánosságban kétfajtát ismerünk: a 6,35 milliméteres átmérőjű általában hangfalak, nagyobb hangrendszerek, hangszerek csatlakozására használatos, míg a most is tárgyalt mini, azaz 3,5 milliméteres a közismert fülhallgató-csatlakozó. Persze vannak még variánsok, mint például a 2,5 mm-es sub-mini, de ezek nem terjedtek el annyira.
A jack dugó egyébként az egyik legegyszerűbb csatlakozótípusból, a banándugóból alakult ki, ilyet még a 30+ évesek biztos láttak technika órán, az idősebbek pedig többek között a kézi kapcsolású telefonközpontokról szóló filmhíradókban.
A jack persze már kifinomultabb, többek között azért, mert “szelvényezett”. Érdekesség, hogy a sztereó változat csatlakozófeje nem négy, hanem három részre oszlik, ugyanis a jobb és bal fülhallgató egy-egy kábele ugyanahhoz a legfelső szegmenshez kapcsolódik, míg a második két vezeték az alsó két szakasz egyikéhez.
Persze most páran jogosan kérdezhetnék, hogy az ő fülhallgatójukon bizony több részre tagolódik a csatlakozó: ez azért van, mert minden bizonnyal kifejezetten telefonhoz készített headsetet használnak, amelyen mikrofon is van – ennek a jelét adja le az extra szakasz
Na, ez az a csatlakozó, ami most szép lassan elkezd kikopni a világ eszközeiből. Természetesen az iPhone-on kívüli egyéb telefonok, médialejátszók és egyéb kütyük még mindig ezt használják, bár szép lassan a vezeték nélküli és digitális-multifunkciós megoldások máshonnan is kiszorítják majd, de tény, hogy megszolgálta a maga idejét. A jack csatlakozó – még ha kissé változó formában is, de – több mint 100 éve kiszolgálta az embereket, és közeleg a jól megérdemelt nyugdíj.
Na jó, a következő képet meg nem bírtuk ki: ez a mém egy a sok közül, amely az iPhone 7 és a jack csatlakozó elválásán viccelődik, de a lehető legjobb formában:
