Jézus december 25-én született, karácsony az üdvtörténet központi eseménye: ő egy az emberek közül, és ő az Atyától a Szentháromságban az idő kezdete előtt születő Fiú. Hármas születésről van szó – az öröktől való, a földi (történeti) és a kegyelmi (a hívők lelkében való) születés.
Sokkal egyszerűben fogalmazva, a kereszténység legnagyobb ünnepe lesz pénteken, ám a mai nap, december 24. is jeleskedik. Ez az ünnep “előestéje”, azaz vigíliája. Az ősszülők ünnepe a mai, szimbolikus tartalma pedig, hogy az Ószövetség “megváltatlan” világából, Ádám és Éva örökségéből az új Ádám fogadásának ünnepe. Nevezik karácsony böjtjének, karácsony szombatjának, szenvedeje estéjének, szenvedestének is, és számos érdekes népszokás, hiedelem fűződik hozzá.
Pásztorok a vesszővel
Ezek egy része még a kereszténység előtti “pogány” napfordulóhoz és az évkezdethez, míg másik része a kereszténységhez kapcsolódik. Mezei munkát természetesen már senki nem végzett, az asszonyok sütéssel, főzéssel foglalatoskodtak, kitakarították a házat. A férfi dolga az udvar felseprése, az istállók tisztítása volt, és bekészítették a tűzrevalót, az állatoknak a takarmányt.
Északon volt elterjedt az aprószentek-hordás, amikor pásztorok vesszőcsomóval járták a házakat, amiből
Máshol a paradicsomjáték volt népszerű, amely párbeszédbe szedve adja elő Ádám és Éva történetét. A böjt egészen az esti harangszóig tartott, ekkor kezdődött a karácsonyi vacsora pontos szokásrenddel és ételekkel.
Karácsonyi abrosz és morzsa
A karácsonyi abroszt általában csak a karácsonyi vacsorához terítették fel, volt, ahol két-három darabot is egymásra. Ez volt persze a legszebb abrosz, többnyire hófehér volt, esetleg piros díszítéssel. Mosonban például úgy terítették egymásra a két textilt, hogy a két középvonal csíkja keresztet formázzon.
Az asztal is különleges szerepet játszott. Gazdasági és házi eszközöket, ételeket, magvakat tettek rá és alá, amelyeket később általában mágikus célokra használtak. Gyűjtötték a karácsonyi morzsát is, ami eredetileg a 24-én fogyasztott ételek hulladéka volt. Komoly mágikus erőt tulajdonítottak neki.
Éjjelre – de egész karácsony ideje alatt – az asztalon hagyták, hogy az ilyenkor látogatóba érkező természetfeletti lények fogyasszanak belőle. Később vagy egyszerre felhasználták, vagy az év során, amikor szükség volt rá – emberi és állati betegségek gyógyítására füstöléssel. De alkalmas volt a termés, a háziállatok szaporulatának serkentésére is.
Jól tartották ilyenkor az állatokat is, és az ország sok helyén szokás volt az éjféli miséig dióra kártyázni. Az éjféli mise is tele van hiedelmekkel. Aki például feláll Luca székére, megláthatja a boszorkányokat. A lány, aki a harang hangjára kútba néz, meglátja jövendőbelijét. Jósoltak szerelemre, halálra és időjárásra. Azt is tartották, hogy az éjféli mise alatt megszólalnak az állatok, s elmondják véleményüket gazdáikról, gondozóikról.
