Nem csak egy épület vagy egy köztéren álló szobor lehet védett, hanem egy üzlethelyiség belső tere is: ma ennek köszönhetően Magyarországon is boltok, patikák, sőt, éttermek egésze vagy azok részletei számítanak fontos műtárgynak. A kisebb-nagyobb cégek megszűnése vagy elköltözése, illetve a korábban általuk használt terekbe érkező új bérlők vagy tulajdonosok eltérő céljai épp ezeket a berendezéseket sodorják veszélybe.
Egy évvel ezelőtt két ilyen esetet is bemutattunk: előbb egy ázsiai vegyesbolt ingatag polcrendszerét részben körülvevő, részben pedig az üzlet raktárában álló százhúsz éves bútorzatot sikerült időben megmenteni (a szentendrei skanzenbe került), majd a Nádor utcában több mint egy évtizede üresen álló gyógyszertárban lévő, 1888-ban faragott neoreneszánsz belső várható sorsát próbáltuk felderíteni. Kutatásunk ebben az esetben nem vezetett megnyugtató eredményre, az ígért felújítás pedig azóta sem folytatódott, bár az eladó felirat eltűnt a kirakatüvegekről.
Most egy újabb eset híre jutott el a szerkesztőségünkhöz, ami szerint a Polgári Serfőzde Rt. számára a Népszínház utca 22.-ben, Vidor Emil (1867–1952) tervei szerint 1906-ban született sarokbérház aljában lévő gyógyszertár nem egyszerűen csak bezárt, a helyére új üzlet költözik majd.
Az egyik olvasónk jelzése szerint rövidesen bekövetkező változás azt is magával vonhatja, hogy
A fejleményeket érdemes fokozottan figyelni, mivel a jelenlegi bútorzat szerepel a Miniszterelnökség Műtárgyfelügyeleti Hatósági Főosztályának védettségi listáján. A lista arról is mesél, hogy az elemeket
sőt, a tölgyfából készült, pácolt berendezés részleteit is megosztja: eszerint
- egy több részből álló állványzat,
- két táraasztal,
- egy pénztárasztal,
- egy asztalka,
- egy mérleg és a hozzá tartozó mérlegtartó,
- egy irodagaléria, illetve annak fehérre festett bútorzata,
- valamint a földszinti laboratórium fehér bútorzata
képezi a részét, amik 1991 óta élveznek védelmet.
A bútorzat (aminek néhány eleme itt részleteiben is jól látható) eredetileg nem itt, hanem a 24. számú házban szolgált: a városba jó eséllyel Miskolcról visszatért, 1886-ban a Budapesti Tudományegyetemen diplomázott Korányi Lajos (1864–1944) ott hozta ugyanis létre a Szent Margithoz címzett gyógyszertárát, ami röviddel 1893 karácsonya előtt nyitotta meg a kapuit.
A tehetős zsidó családból származó fiatal gyógyszerésznek ezzel jókora szerencséje volt, hiszen a Gyógyszertári Szemle (1944. ápr. 29.) szerint ebben a korban a pesti oldalon nem igazán léteztek izraelita tulajdonban lévő patikák: 1886-ban a Váci utcai Városi Gyógyszertár került elsőként izraelita kézbe, amit Korányi feltűnéséig az óbudai Angyal (1892) követett, új engedélyt azonban csak Rózsavölgyi Imrének sikerült szereznie, így elmondhatjuk, hogy Korányinak
A siker gyorsan elérte, sőt, a millenniumi kiállításon is képviseltette magát: az egészségügyi pavilonban – ez ma a Millennium Házaként működik – kiállított gyógyboraival, illetve szájvizével elismerő oklevelet szerzett.
A közeli Aggteleki (ma Kiss József) utca 8.-ban élő tulajdonos saját készítésű, az ország számos pontján árusított krémjeivel, illetve különböző szereivel válhatott igazán tehetőssé, 1897-ben pedig védjegyet is jegyeztetett be rájuk, hogy a vásárlók biztosan tudják: az ő termékét veszik, nem pedig egy harmadrendű hamisítványt.
Ezek az eladások tették lehetővé, hogy
A vásárlók ettől kezdve a kor tehetséges festőművésze, Dudits Andor (1866–1944) a nála mindössze néhány hónappal idősebb Róth Miksa (1865–1944) híres mozaiküzemben valósággá vált mozaikfríze alatt elsétálva vásárolhatták meg a szükséges szereket, az üzlet pedig virágzott.
A működést nem nehezítették botrányok, leszámítva egyetlen apró esetet: a Vegyi Ipar 1913 elején arról számolt be (január 30.), hogy egy hivatalnok neje erősen vérző keze miatt hiába küldte le a cselédet, az túl kevés pénzzel indult útnak, így nem vihette haza a harminc fillérért árult vattacsomagot, majd térhetett vissza a fennmaradó összeggel, a patikus pedig arra sem volt hajlandó, hogy megfelezze a csomagot, beismerve a helyzet súlyosságát.
Nem azért érettségizett és járt egyetemre, hogy a szenvedő emberiséget 10 fillérnél többre becsülje
– vonta le a következtetést a lap.
Az első világháború, illetve a trianoni döntés okozta pénzügyi nehézségeket is leküzdve Korányit 1926 decemberében az Országos Gyógyszerész Testület elnökévé választották, a posztról egy évvel később, rossz egészségi állapota miatt lemondott, az üzletet azonban még hosszú időn át vezette.
A gyógyszerész 1930-ban
majd belekezdett a villámgyorsan népszerűvé vált Lili-termékeinek árusításába.
Aranydiplomája 1936-os átvétele után a patikát karácsonyi ajándékként fiára, dr. Korányi Miklósra (1896–1975) bízta, aki a magyar közéletben nem gyógyszerészként, hanem magyarnóta-kedvelőből lett dalszövegíróként vált ismertté: olyan, egykor divatos slágereket jegyzett, mint a Csak tebenned bíztam, a Mikor a nyár őszre fordul, vagy épp a Perbe szálltam a szívemmel.
Miklós mindössze négy évet töltött a gyógyszertár élén: az 1937-ben, hároméves kötelező gyakorlatának elvégzése miatt érkezett ifj. Sztincsik István 1941-ben ugyanis megvásárolta tőle, gyógyszerészként azonban továbbra is az üzletben maradt.
A katolikus vallást talán az első zsidótörvény megjelenésekor felvevő, 1936-ban a Zsigmond király (ma Frankel Leó) út 20.-ba költözött cégalapító nem élte túl Budapest ostromát – halálhíréről a Pesti Hírlap (1944. dec. 10.) szűkszavúan, az okok megjelölése nélkül számolt be:
Korányi Lajos gyógyszerész dec. 6-án 80 éves korában Budapesten elhunyt. Temetése 10-én d. e. 11 órakor lesz a farkasréti temetőben. Az engesztelő szentmiseáldozatot a Ferencesek Margit-körúti templomában mutatják be 16-án d. e. 9 órakor.
Miklós neve a rommá vált Budapesten még egy alkalommal került a lapokba: ennek oka a gazdasági rendőrség gyógyszerekkel foglalkozó csoportja volt, az ugyanis a Népszínház utcai üzletben is lecsapott, hogy fényt derítsen a Budapesti Gyógyszerész Testületet vezető Margittai Tibor feketézésének minden részletére.
Margittai a fájdalom-, illetve erős lázcsillapítóként használt amidopirin városszerte való összegyűjtését tűzte ki célul, így a lassan újjáépülő város minden gyógyszertárának vezetőjét megkérte, hogy amennyiben egy magánember ilyen anyagot kínál fel eladásra, azt vásárolják meg tőle, majd adják neki tovább, hogy igazságosan szétoszthassa. Ez természetesen nem így történt: a felvásárolt szert majdnem dupla áron a feketepiacon értékesítette jókora bevételhez jutva ezzel. Korányi a beszállítók egyike volt, így a rendőrségi eljárás megkezdésekor azonnal eltüntette az adásvételt bizonyító dokumentumokat.
Rövid időre letartóztatták, szabadon engedése után azonban már csak néhány hónapra térhetett vissza minden a régi mederbe: egy 1949. januári fővárosi rendelettel az egykor Szent Margithoz címzett patika is állami tulajdonba került.
A bútorzatot egy 1996-os, a fővárosi önkormányzat mint tulajdonos megbízásából feladott újsághirdetés szerint nettó tízmillió forintra – a helyiség nettó 5,7 milliós minimálárának közel duplájára – értékelték, ez a szám pedig azóta nyilvánvalóan jókorát nőtt.
Az ügyben a Miniszterelnökségi Sajtóirodát is megkérdeztük, amely válaszában jelezte: a berendezést legutóbb 2016 szeptemberében, egy helyszíni szemle során ellenőrizték, állapota pedig akkor megfelelő volt.
A Műtárgyfelügyelet mindemellett értesült
a berendezést érintő lehetséges szándékokról,
részleteket azonban nem árultak el, noha biztossá vált, hogy az ügyben
A sajtóiroda arra is figyelmeztetett, hogy
Ez persze nem zárja ki azt, hogy a közeljövőben költöztetésre kerülne sor, a Műtárgyfelügyelet célja azonban az, hogy megakadályozza az elmozdítást, illetve megbontást.
