Százhuszonkét éves patikabelső menekül meg erzsébetvárosi vegyesboltból – írtuk meg március 18-án. A távol-keleti tulajdonú üzlet OSB-lapokból összeeszkábált polcrendszere mögött megbújó bútorzatról, illetve a leszerelés híréről egy olvasónk értesített minket, a témában való tisztánlátást azonban egy sor rejtély akadályozta.
Helyszíni szemlénk során láttuk, hogy a bolt ajtajára ragasztott, nem túl jó magyarsággal írt felirat szerint az értékes elemeket az önkormányzat szerelteti le, mivel azok múzeumba kerülnek. A boltban dolgozó férfi, illetve az üzlet telefonon elért vietnami tulajdonosa nem tudott azonban több információval szolgálni arról, hogy melyik intézmény lesz a szerencsés befogadó. A helyzetet tovább bonyolította, hogy Erzsébetváros önkormányzata megkeresésünkre adott válaszában kijelentette: ők nem tudnak semmiféle patikabelsőről, így azok elszállításáról sem értesültek.
Felmerült tehát bennünk a kérdés, valóban egy múzeum próbálja-e megkaparintani az értékes bútorzatot, vagy egy gyenge sztorijú akciófilm közepébe csöppentünk, ahol valaki hamis papírt lobogtatva akar megszerezni, majd pénzzé tenni egy milliós értékű tárgyegyüttest, amire egy tábla csoki vásárlása közben figyelt fel.
A kezdeti rejtély alig néhány óra alatt megoldódott. Kiderült, hogy az 1970 óta védettséget élvező bútorzat – aminek többi eleme a Miniszterelnökségi Sajtóiroda levele szerint a raktárként szolgáló szobákban bújt meg – a Szentendrei Skanzenbe kerül, ahol előbb restaurálják az elemeket, majd egy székelykeresztúri patika az Erdély épületegyüttes első ütemében elkészülő másolatába építik be azokat, így a látogatók a jövő évben már találkozhatnak is találkozhatnak vele.
Cikkünk megjelenése után több olvasónk is jelezte, hogy a történet nem azzal indult, hogy az ügyben illetékes Miniszterelnökség a Skanzennek adott bontási engedélyt 2020 szeptemberében: a Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ (BFVK) Zrt. 2018 tavaszán nemes egyszerűséggel megpróbálta
A felhívást azóta már törölték a BFVK pályázatokat tartalmazó oldaláról, két apróhirdetési oldalon, az Antikrégiség.hu, illetve az AntikPiac.hu-n azonban még ma is látható.
A leírás szerint a Budapest Főváros Önkormányzata tulajdonát képező, védett bútorzat és berendezési tárgyegyüttes azonos időben, és azonos anyagból született, alkotójuk azonban különböző volt, eladására pedig
Az ÁFA nélkül 3,25 millió forintos minimális vételáron hirdetett tételre a 10 ezer forint + ÁFA áron kínált pályázati dokumentációt megvásárlók – akik belföldi és külföldi személyek, egyéni vállalkozók, vagy akár szervezetek is lehettek – adhattak le pályázatot, amit a második fordulóban a BFVK Versenyeztetési Szabályzata szerint elektronikus úton zajló pályázati árverés, vagy személyes megjelenéssel történő pályázati licit követhetett volna.
A bútorzat nem talált gazdára, így a pályázat nyilvánvalóan nem futott végig. A lényegen mindez azonban semmit sem változtat:
Kérdéseinket a Fővárosi Önkormányzatnak, a műtárgyfelügyelet feladatait ellátó Miniszterelnökségnek, illetve a BFVK-nak is feltettük.
A főváros a BFVK-val közösen adott rövid reakciójában kitért a kérdések jó része elől, és kijelentette: a nem fővárosi kézben lévő védett értékek állapotát csak az azt külön kérő megkeresések után ellenőrzik, a tárgyegyüttes országból való ideiglenes kiviteléhez pedig a tulajdonosnak engedélyt kell kérnie.
A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény a kulturális javak védelmére szigorú rendelkezéseket tartalmaz, amit a mindenkori tulajdonosnak be kell tartania.
– zárult a levél, ami ezzel azt feltételezi, hogy a tulajdonosok kizárólag törvénytisztelő állampolgárok lehetnek. A Miniszterelnökségi Sajtóiroda cikkünk megjelenéséig nem reagált, későbbi válaszukkal azonban a cikket természetesen azonnal frissítjük majd.