A főváros tele van rejtett szépségekkel – Ismeretlen Budapest sorozatunkban ezeket a szobrokat, épületeket, apró díszeket, illetve történeteket mutatjuk be, főleg, ha az eltűnés veszélye leselkedik rájuk. Ezúttal sincs ez másként, a bontás azonban kivételes esetben nem valaminek az eltűnését, hanem a megújulását jelenti.
A Dózsa György út, a Thököly út, a Rottenbiller utca, illetve a Thököly út közti, nevét a századfordulón való gyors kiépülése miatt Csikágó néven ismert területen az elfeledett márványgyár, illetve a Központi Tejcsarnok és a világhírű Mauthner Ödön-féle magkereskedés egykori épületei közelében megbújó István út 17. első látásra teljesen átlagosnak tűnik, hiszen a környéken tömegével találunk hasonló, két-három emeletes házakat:
A Nefelejcs utca sarkán épp százharminc évvel ezelőtt, Relle Mátyás hentesmester felkérésére, Szabó Alajos tervei alapján megszületett ház jóval több azonban egy egyszerű, falai mögött a XX. század során különböző társadalmi osztályoknak otthont adó háznál, hiszen az aljában lévő üzlethelyiségben a város egyik legmeglepőbb látványa fogadta éveken át a betérőket:
Az 1795-ben, az Országúton (ez a mai Margit körút) Tóth Ignác által alapított Szent István patika 1816-ban a Margit hídtól északra fekvő Újlakra költözött, majd alig harminc évvel később, 1843-ban visszatért a mai Margit körútra, ahol előbb a Török utca sarkán, majd a ferences rendház tőszomszédságában működött.
A nevét mindvégig fenntartó, 1899-ben született historizáló belsővel rendelkező gyógyszertárat akkori tulajdonosa, Kerpel Pál 1932-ben eladta, berendezést pedig új gazdája, Blum Gyula a pesti oldalra költöztette át.
Az István úton újranyitott patika a Flóra nevet kapta, amit Blum – vagy a következő gazda, pacséri és petrovanellói Pocskay Béla – néhány évvel később már nem tartott jó ötletnek, így az 1940-ben már az István Király nevet viselte. Ez az államosítások után sem változott meg, hiszen az Állami Kezelésbe Vett Gyógyszertárak Nemzeti Vállalat alá betagozott patika a Kádár-korban is ezen a néven bukkant fel a telefonkönyvekben.
Az utcanévtáblákat azonban lecserélték: a bejárat felett előbb a Tanácsköztársaság alatt kereskedelemügyi népbiztosként működő kommunista politikus, a Kreml falában nyugvó Landler Jenő (1875-1928), majd a rendszerváltás után ismét Magyarország utolsó nádora, István főherceg (1817-1867) neve jelent meg.
Az üzlethelyiség belső tere mindeközben semmit sem változott, sőt, a patika egészen néhány évvel ezelőttig életben maradt. Helyét 2014-ben egy dohánybolt, néhány évvel később pedig a ma is ott lévő, távol-keleti tulajdonban lévő üzlet vette át.
A bolt számára az egykori gyógyszertári részletek teljesen feleslegessé váltak: a falra rögzített diófa elemeket jórészt OSB-lapokból összetákolt, árutól roskadozó polcok mögött rejtették el ahelyett, hogy jól látható formában bemutatták volna őket. A helyzetre március 17-én egy olvasónk hívta fel a figyelmet, aki nem csak a százhuszonkét éve született, rejtőzködő részletekről küldött fotókat, de azt is megtudta, hogy azok néhány napon belül múzeumba kerülnek.
A szerdán és csütörtökön tartott helyszíni szemlénk idejére a bejáratra már egy papírlap került, amiből egyértelműen úgy tűnt:
az üzletben dolgozó, magyarul rosszul beszélő eladó, illetve az üzlet telefonon elért vietnami tulajdonosa azonban kérdésünkre nem tudta megmondani, hogy melyik múzeum jelentkezett be az értékes elemekért.
Szerda délután az Erzsébetvárosi Önkormányzat mellett számos intézmény, köztük a hasonló ügyekért legtöbbször felelős Iparművészeti Múzeum, a Kiscelli Múzeum, a Nemzeti Múzeum, a témában érintettnek tűnő Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, illetve a Miniszterelnökség Műtárgyfelügyeleti Hatósági Főosztálya felé is sajtómegkereséssel éltünk, remélve, hogy a berendezést nem egy magát múzeumi szakértőnek kiadó gyűjtő készül épp elindítani a feketepiac felé – korábban volt már példa hasonlóra –, félelmeink azonban nem igazolódtak be, hiszen csütörtök délután kiderült, hogy azok
A 24.hu kérdésére Sári Zsolt, a Skanzen főigazgató-helyettese elmondta:
A szakember hozzátette: nem csak a mai üzlettérben látható részek élték túl az elmúlt egy évszázadot, hanem a berendezés teljes egésze is, ami a vásárlók számára nem bejárható raktárhelyiségekben várják a megmentést.
Az egykori gyógyszertári belsőt előbb restaurálják, majd az építés alatt álló Erdély épületegyüttes első kiállítási egységébe építik be, ahol egy székelykeresztúri patika másolatában találkozhatnak majd vele a látogatók – feltéve persze, ha a járványhelyzet ezt megengedi.
A Skanzen fennállása során számos alkalommal mentett már meg eredeti épületeket, illetve belsőket, ezt a hagyományt pedig természetesen a következő években is folytatják majd. A székelykeresztúri patikaépület esetében nem az eredeti építmény áttelepítése történik majd – hiszen annak védelme eredeti helyén is biztosított –, ez azonban semmit sem von majd le a célkitűzés szépségéből, hiszen a külsőt teljes egészében megidéző másolat, illetve a belső tér autentikus része lesz majd a kiállításnak.
A gyűjtemény honlapjáról a 2022-ben átadni tervezett épületek listája is kiderül: a patika mellett
Frissítés:
Cikkünk megjelenése után a Miniszterelnökségi Sajtóiroda is reagált a levelünkre, további információkat megosztva az ügyben:
Az egykori budapesti Szent István Patika berendezését 1970 májusában nyilvánították védetté, mint ingó kulturális javak körébe tartozó tárgyegyüttest. A védett berendezés azon kevés (országosan csupán mintegy száz) régi védett patika-, bolt- és étteremberendezés egyike, melyek megőrzését külön védettség biztosítja. A védett berendezés sajnálatos módon az elmúlt években patikai használaton kívül került, és a gyógyszertárakra vonatkozó szabályozás alapján újranyitására se mutatkozott remény. A védettségén keresztül a Miniszterelnökségnek, mint kulturális javak hatóságának ugyanakkor sikerült elérnie, hogy az ingatlan tulajdonosa és használói a berendezést ne távolítsák el és ne is falazzák el, annak helyrehozhatatlan sérülését, megsemmisülését okozva. A védett berendezés sorsa azonban bizonytalanná vált, végül 2020-ban a tulajdonosa megállapodott a Szentendrei Skanzennel, hogy az befogadja. A bontást, elszállítást és az új helyszínen történő felépítést – a jelenlegi helyen, a jó gazda gondosságával történő megőrzés lehetőségeit mérlegelve – a Miniszterelnökség kulturális javak hatósága feladatkörében 2020. szeptember 4-én kelt határozatával engedélyezte.
