Ismeretlen Budapest sorozatunk egy korábbi, 2020 szeptemberében megjelent epizódjában elsőként írtunk a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Innovációs és Fejlesztési Központjának fejlesztéséről, ami miatt a V2 jelű egyetemi tömb, a Goldmann-menzaként elhíresült, egykor étteremnek is otthont adó épület, illetve a kettő közti tér is egészen biztosan el fog tűnni – annak ellenére, hogy alig egy évvel korábban, 2019 októberében az intézmény kancellárja, Kotán Attila még azok megtartását, sőt, felújítását tartotta a legjobb opciónak.
A zéró károsanyag-kibocsátású okosházként emlegetett innovációs és fejlesztési központtal helyettesíteni vágyott épületeknek akkor a történetét is bemutattuk.
Az 1969-ben átadott V2 egy jugoszláv technológia hazai elsilányításának következtében már jó ideje kisebb-nagyobb állékonysági gondokkal küszködött, teljes felújítása, illetve modernizációja azonban az azóta eltelt fél évszázadban is váratott magára. A számos cikkben a város egyik legcsúnyábbjaként emlegetett épület azonban egyáltalán nem értéktelen, hiszen a zárt üvegajtókon belesve Hincz Gyula (1904–1986) egyik legszebb alkotására, a Technika és Tudomány nevet kapott 3,5×10 méteres üvegmozaikjára láthatunk rá, az épület pedig az elmúlt évtizedekben a magyar tudomány- és technológiatörténet egyik fontos helyszíne volt.
A Hincz-alkotás a V2-nek – amely egykor a műegyetemi zenekarnak, a rádióklubnak, illetve az első, teljes egészében hazai műhold, a 10 centiméteres élhosszú MASAT-1 első antennáinak és földi állomásának is otthont adott – az egyetlen védett részlete, így biztosan megússza a bontást, sőt, egy ígéret szerint az utódban is helyet kap majd.
A szomszédos menzának nem a részletei, hanem teljes egésze jelent értéket. Az 1975-ben a Kereskedelmi Tervezőiroda rajzasztalain fogant, de a kapuit csak 1983 januárjában megnyitó épület a technológiai hiányosságai és a tervezési hibák ellenére is a hetvenes-nyolcvanas évek hazai modern építészetének egy látványos alkotása, a mellette lévő amfiteátrum-szerű aréna pedig igazán egyedi színt hozott a kampusz, sőt az egész főváros képébe.
A projekt részletei cikkünk írásakor még nem voltak ismertek, a Magyar Közlöny 2020. december 29-én megjelent (2020/294.) száma azonban közelebb hozta a fejlesztést a jelenhez, sőt, néhány részletet is elárult az építendő óriásról: a miniszterelnök által szignózott kormányhatározat (2034/2020.) szerint
Az egyetem kancellárja, Kotán Attila 2020 júliusában, egy online konferencia megnyitóján ennél még többet árult el, hiszen
üdvözölte, hogy oda költözik a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal, a Bay Zoltán Nonprofit Kft. és számos további szakmai partner.
A beruházás a kormányhatározat szerint most lépett az előkészítési fázisba, melynek felelősévé a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli minisztert jelölték ki, akit az innovációért és a technológiáért felelős miniszter segít majd a munkában.
A következő lépés egy, a tervezési és mérnöki munkákra szóló közbeszerzés kiírása lesz, amiben az Új Királyi Lovarda építésében, illetve a Karmelita kolostor épületegyüttesének átépítésében szerepet vállalt, állami tulajdonú ÉMI Nonprofit Kft. lesz a szintén állami hátterű Beruházási Ügynökség partnere.
A kiemelt kormányzati projektre
A projekt 2023 nyarára tervezett befejezése után a központ vagyonkezelője és üzemeltetője a BME lesz, kérdés azonban, hogy milyen épületet vehetnek majd használatba, hiszen kész építészeti tervek még nem állnak rendelkezésre.
A már említett, 2020. júliusi konferencián felbukkant azonban egy, az Innovációs és Technológiai Minisztérium logóját is magán viselő, rossz felbontású látványterv is, amit a BME a hivatalos honlapján is közzétett.
Ennek a megvalósuló új épülethez természetesen semmi közük sem lesz, jól látszik azonban belőlük az irány, ami felé a projekt tart: a hetvenes évek végi, lépcsőzetes tér helyére való építéssel tehát a minisztérium sem számolt, az új épület pedig a régiek vonalát követheti majd.
Továbbra is kérdés azonban, hogy mikor indulhatnak meg a bontási, majd építési munkák, bár a részleges választ a Magyar Közlöny egy korábbi, 2020. november 26-án megjelent száma adja meg: az ebben közzétett kormányhatározat (1855/2020.) ugyanis nem egyszerűen csak kijelölte a bontás megvalósítására a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt.-t, de mentesítette is azt a szokásos eljárásrend alól, lerövidítve az első munkagép megjelenéséig hátralévő időt.
A V2 és a menza eltűnésének ideje ezzel nem vált ugyan pontosan ismertté, a határozat a bontás előkészítésének határidejeként azonban 2020. utolsó napját határozta meg – maximum 106,299 millió forintot lehasítva ezzel a 2021. évi központi költségvetésből. Ennek mostanra nyilvánvalóan végig kellett futnia, a lényegi munkák azonban csak a bontásra előirányzott 959,739 millió forintos összeg rendelkezésre állása után kezdődhetnek meg, és a közlöny szerint legfeljebb tíz hónapon át tartanak majd.
A legoptimistább becslések szerint 2021 decemberére így végleg elköszönhetünk a két épülettől, az utód végleges látványtervei viszont már hónapokkal korábban nyilvánosságra kerülhetnek.
