A 80 éves korában elhunyt Pécsi Ildikó túlzás nélkül nemzedéke egyik legnépszerűbb színésznője volt, akinek az ismertségét sikerfilmek és közkedvelt tévésorozatok alapozták meg. A színésznő legkedvesebb szerepeiből válogattunk ki hetet.
Pesti háztetők (1961)
Pécsi Ildikó alig múlt húszéves, amikor megkapta első filmes főszerepét, egy szintén fiatal rendező, Kovács András filmjében. A színésznő partnere Cs. Németh Lajos volt, aki egy javítóintézetből szabadult fiút játszott, aki beleszeret a Pécsi Ildikó alakította Kláriba. A film igen rossz kritikai fogadtatást kapott ugyan, de ez sem Kovács, sem Pécsi karrierjét nem befolyásolta negatívan, sőt, a fiatal színésznő alakítását sokan megjegyezték, és innentől futószalagon jöttek a további szerepek. „A Pesti háztetőkben aztán új filmsztár született. Azóta kialakult körülötte az a bizonyos skatulyafal: ő a laza-erkölcsű, modern leányzó…” – írta évekkel később Geszti Pál. Magát a színésznőt zavarta is ez a skatulya, mint később kiderült: „Ha szükség van egy rossz lányra, itt vagyok én” – nyilatkozta egyszer, de ez az alakításai értékén nem változtatott.
Az aranyember (1962)
A hatvanas években még éltek és dolgoztak azok a veterán magyar filmrendezők, akik a második világháború előtt kezdték a pályájukat, de be tudtak illeszkedni a szocialista filmipar új keretei közé is. Közülük volt az egyik legnagyobb tekintélyű mester Gertler Viktor, aki nemcsak az Állami áruház és a Dollárpapa frenetikusan népszerű vígjátékait forgatta le, hanem ugyancsak a lehető legszélesebb közönséget célzó irodalmi adaptációkat is. Vagyis valóban nem túlzás azt állítani, hogy 1962-ben az egész ország láthatta a Színművészeti Főiskoláról éppen csak kikerült Pécsi Ildikót.
Ő volt Noémi, Timár Mihály valódi szerelme, aki megtestesítette mindazt, amire a férfi főhős igazán vágyott: a szabadságot és a vadságot, a tisztaságot és a szenvedélyt. Pécsinek egy olyan nőt kellett eljátszania, akire titkon mindenki vágyik, ez pedig egyszerre hálás és nehéz feladat. A fiatal színésznőnek annak ellenére is sikerült megőriznie természetességét, hogy minden jelenetében azt kellett érzékeltetnie, a földi Paradicsom ott van, ahol ő. Nem csoda, hogy a meghasonlott Timár Mihály egy idő után már senki másra nem tud gondolni, csakis Noémire.
Hattyúdal (1963)
Az aranyember után nem volt kérdés, hogy Pécsi Ildikót szerepeltetni kell a sikervárományos produkciókban, és egyből számos új szereppel kínálták meg. Egy évvel később mutatták be a mozik a Hattyúdal című zenés filmvígjátékot, melyben a főszerepeket ugyan férfiak – Páger Antal, Bodrogi Gyula és Sztankay István – alakították, hasonlóan emlékezetes volt a női szereplők játéka is. Itt Béres Ilona és Pécsi Ildikó alakították ezeket a női szereplőket, utóbbi Marát játszotta, „a tünedező Valéria-telep Lollobrigidáját”, alakítását ki is emelték a korabeli kritikák.
Ő maga is úgy nyilatkozott, ez volt az első filmszerepe, amelyben már teljesebb értékű filmszínésznőként ismerhették meg, a Képes Újság pedig úgy írt róla:
A Villa Negra nem apácazárda című fergeteges sikerű jelenetben olyan twisztelést csap, hogy a nézőtér tombol.
A Tenkes kapitánya (1964)
Ez sem főszerep volt, de Rózsa, a cigánylány szerepével mégis sokan azonosították Pécsi Ildikót, aki már természetes volt, hogy az első magyar tévéfilmsorozatban is szerepet kap. A sorozat olyan népszerű volt, hogy a filmes szerepeit a háttérbe szorítva 1966-ban már így mutatta be a színésznőt A Hét című lap: „A Tenkes kapitánya egyik női főszereplője, ő a híres cigánylány.” Pécsi maga azt mondta, számára azért volt a leginkább emlékezetes ez a szerep, mert egyrészt ennek kedvéért kellett megtanulnia lovagolni, másrészt a forgatás idején egy alkalommal arra járó cigányok is maguk közül valónak nézték, számára ez utóbbi az alakítása igazi elismerése volt.
Veri az ördög a feleségét (1979)
Mire számítsunk attól a magyar filmtől, amely augusztus 20-án játszódik, és a játékidő harmadik percében bontják fel a első üveg házipálinkát? Nos, nagyjából olyan szintű lealjasodásra, mint amit András Ferenc is bemutat első nagyjátékfilmjében, amelyben a pesti pártfunkcionárius titkárnője meghívására vidékre látogat, hogy tradicionális és autentikus környezetben, vagyis mértéktelen italozás közben vegyen részt az új kenyér ünnepén. András a gulyáskommunizmus egyik legtalálóbb szatíráját forgatja le akkor, amikor még egyáltalán nem számított magától értetődőnek, hogy egy ilyen, erősen rendszerkritikus film átjut a cenzúrán. A Veri az ördög a feleségét talán amiatt kerülhetett a közönség elé, mert alapvetően vígjátéki hangnemet követ, méghozzá a csehszlovák új hullám stílusában, amit igen szerettek itthon. A filmben két világ ütközik, a pártbizalmi és családja összeismerkedik a falusiakkal, a kétféle élet- és rendszerszemlélet között pedig Pécsi Ildikó karaktere közvetít. Nagyvilági, kacér és mondén nőt alakít, de hogyan és meddig lehet valaki „nagyvilági” 1979-ben, Magyarországon? Pontosan ez Jolán tragédiája, mert elég okos ahhoz, hogy felismerje, Pesten a főnökei soha nem fogják többre tartani igyekvő, mutatós nőcskénél, de az is egyértelmű, hogy az otthoni, végtelenül provinciális közege is elviselhetetlen. Mi marad ezek után? A házibor és a „régi jó nullás lisztek”, meg a kétségbeesett női összekapaszkodás.
Indul a bakterház (1980)
A Rideg Sándor regényén alapuló filmben Pécsi a beszédes nevű Csámpás Roziként jelenik meg, és Pécsi alakításának az egyik legemlékezetesebb figuráját köszönheti Mihályfy Sándor alkotása. Egyik ikonikus mondatára még ma is sokan emlékeznek a filmből: olyan hanglejtéssel tudta mondani a főszereplő Bendegúznak (Olvasztó Imre), hogy Taknyon tenyerellek!, amitől csak megijedni vagy röhögőgörcsöt lehetett kapni. A színésznő a filmmel kapcsolatos egyik legviccesebb sztorija Koltai Róberthez kapcsolódik, aki az utolsó forgatási napon nem tudott ott lenni. A színész több jelenetben is szerepelt volna aznap, többek között a Pécsi Ildikóval közös, szénakazalos szerelmi jelenetben. Pécsinek végül az az ötlete támadt, hogy Koltai cipőjét támasszák oda a szénakazalhoz, mintha a férfi abban feküdne, a szexjelenetet pedig a színésznő egyedül forgatta le.
Linda (1984-)
Bár a Tenkes után is számos sorozatban játszott, Pécsi Ildikó legközelebb igazán csak húsz évvel később kapott megint olyan szerepet, amellyel egy ország azonosítani tudta, nem is beszélve a fiatalabb nemzedékről. A színésznő addigra már rég maga mögött hagyta a “rossz lány” korszakát, és nagyszerű párost alkotott a Linda édesapját alakító Bodrogi Gyulával, komikusi vénáját is felvillantva. A sorozat 1990-ig készülő további évadai állandó helyet biztosítottak a színésznő számára a tévében, nem beszélve a későbbi ismétlésekről. Így aztán több generáció is inkább már ezt az arcát ismerte a legjobban Pécsi Ildikónak, aki ezzel és színházi pályájával is igazolta, nem lehetett őt semmilyen skatulyába beszorítani.
