rtlklub.sajtoklub.tv / Bársony Bence
Kultúra

A Dallashoz és a Szabó családhoz is hasonlították, tévétörténelmet írt a Barátok közt

22 év után véget ér a rendszerváltás utáni televíziózás legsikeresebb produkciója, a Barátok közt. A sorozatnak köszönhetően kerekedett az RTL Klub a konkurencia fölé, és addig ismeretlen színészekből csinált országosan ismert sztárokat. Hogy indult a sorozat, és hogyan fogadta annak idején a média?

„Annak idején az összes többi tévétársaság úgy próbálta szerkeszteni a programját, hogy csak a Barátok közttel ne kerüljön szembe a saját műsora, mert akkor biztosan elbukik. Egy olyan sorozat, amelynek ilyen hatása volt, ami ennyire erős volt és ilyen mértékben tartottak tőle az ellenfelei, mindig is a magyar tévétörténelem egyik legnagyobb csillaga marad. Függetlenül attól, hogy most már messze nem nézik ennyire jól” – nyilatkozta Kolosi Péter 2020. november 30-án a Sorozatwiki portálnak, egyfelől kiemelve az RTL Klub befejezéshez közelítő produkciójának értékét, másfelől viszont beismerve, hogy a Barátok közt már régóta nem volt az a nagy nézettségű műsor, mint az első másfél évtizedében. A Berényi család és barátaik hétköznapjait követő sorozat azonban túlzás nélkül médiatörténeti mérföldkő volt Magyarországon, és talán egyetlen tévéműsornak sem volt akkora hatása a hazai televíziózásra a 21. században, mint a Barátok köztnek, melyet népszerűsége csúcsán másfél-kétmillió ember nézett naponta. Hogy fogadta a közvélemény a frissen indult sorozatot annak idején, és milyen akadályokkal kellett megküzdenie a dominancia felé vezető úton?

A vezető pozíció megszerzéséhez elengedhetetlen

A Magyar Televízió saját gyártású sorozatainak történetét a kereskedelmi tévék feltűnéséig követő cikksorozatunkban ismertettük, és pont ott hagytuk abba, hogy hiába volt érezhető igény a közönség részéről a szappanoperákra, a köztévé ezt anyagi okokból már nem volt képes kielégíteni, és ezért a kilencvenes évek második fele elsősorban a latin-amerikai teleregények jegyében telt idehaza a tévézésben. Ez volt A pampák királya, az Esmeralda, A homok titkai és társaik időszaka, de közben nagyon vártak a nézők egy magyar sorozatot is. Az 1997 végén elinduló kereskedelmi tévékre várt hát a feladat, hogy ennek a várakozásnak eleget tegyenek, és míg a TV2 gyorsan befürdött első saját sorozatával (TV a város szélén), majd talán emiatt is óvatosabban állt a kérdéshez, addig az RTL Klub semmit sem bízott a véletlenre, és egy évvel az indulása után tette sínre a maga szappanoperáját.

RTL Klub

A két csatorna szemlélete közti különbséget a Népszabadság sorozatgyártásról szóló körkérdésében adott válaszaik mutatták meg 1998. szeptember 12-én, egy hónappal a Barátok közt indulása előtt. Míg Pintér Dezső, a TV2 akkori elnöke csak annyit mondott, jelenleg „több alkotóval tárgyalnak, széles körben fogadják az ajánlatokat, tájékozódnak”, addig az RTL Klubnak már pontos elképzelései voltak, mit szeretnének, sőt, gyakorlatilag megjósolták, mi történik majd a következő években:

A vezető pozíció megszerzéséhez elengedhetetlen egy saját gyártású, ráadásul naponta jelentkező sorozat programba vétele. Még ha ez komoly anyagi és szervezési erőfeszítésekbe kerül is. Magyarországon is érzékelhető ugyanis, hogy az embereket nagyon érdeklik az életükhöz közelebb álló témákat feldolgozó tévésorozatok

– mondta a cikkben Liszkai László kommunikációs igazgató, aki hozzátette, vásárolhatnának még olcsó brazil, mexikói és egyéb, az elvágyódást kiszolgáló szappanoperafolyamokat, de ezekből már Dunát lehet rekeszteni, a nézőszámot aligha növelhetik. Itt említették először a „naponta kétszer 15 percben jelentkező, saját sorozatot”, amely „négy nagycsalád, összesen 18 főbb szereplő mindennapjain keresztül ábrázolja a mai magyar társadalmi valóságot”, és már az is elhangzik a cikkben, hogy olyan sorozatot képzeltek el, amilyen a rádiós Szabó család volt a maga idejében.

Ennek érdekében a csatorna komoly anyagi kockázatot is vállalt: „Az RTL Klub egyelőre két évre, összesen ezer epizód elkészítésére kötött megállapodást. A vállalkozás méreteit jelzi, hogy az alkotóknak gyakorlatilag hetente másfél nagyjátékfilm terjedelmének megfelelő anyagot kell felvenniük. Ehhez felépítették a térség legnagyobb filmstúdióját, s emellett külső helyszíneken is forgatnak. A tévécsatorna reményei szerint a drága produkció hosszú távon megtérülhet, mindenesetre a nézettséget jelentősen megemeli majd” – állt a Népszabadság cikkében, a később történtek pedig a csatornát igazolták.

RTL Klub

Szemben a dél-amerikai álomvilággal

Az 1998. október 26-án elrajtoló szappanopera első napján a Népszava a sorozat főrendezőjével, a korábban brit televízióban dolgozó, de a produkciót az első pár rész után elhagyó főrendezővel, Nordin Eszterrel közölt interjút, aki elmondta: „Az átlagember mindennapjainak bemutatására helyeztük a hangsúlyt, amelyek többé-kevésbé országtól és egyben időtől is függetlenek. Az örök témák – a szerelem, a barátok, a gyűlölet, a kibékülés, az emberi konfliktusok, az együttélés problémái – adják a cselekmény vezérfonalát.” Az is kiderült viszont az interjúból, hogy a Barátok közt sztorija távolról sem magyar találmány, és a sorozatot készítő nemzetközi médiacég „először Ausztráliában indított hasonló sorozatokat, majd néhány éven belül Németországban, Svédországban, Olaszországban, Spanyolországban, Hollandiában is megjelentek, s Magyarország után Finnország következik majd. A külföldi know-how révén a sorozat dramaturgiája precízen kidolgozott, s a munka szervezettsége is magas színvonalú.” Azok a nézők viszont, akik megszokták a korábbi magyar sorozatokban, hogy rendszerint jól ismert színészek vállalnak szerepeket bennük, csalódottak lehettek, amikor kiderült, hogy nem sok ismert név köszön vissza a stáblistáról, amit így indokolt a főrendező:

A karakter hitelessége szempontjából előnyösebb, ha nem közismert színészek játsszák a főbb szerepeket, ellenkező esetben ugyanis a néző nem tud kellő mértékben azonosulni a »családtagokkal«.

Vagyis Rékasi Károly, Körtvélyessy Zsolt és Ullmann Mónika kivételével viszonylag új neveket kellett megtanulniuk a nézőknek, és talán ez is okozta, hogy meglehetős közönnyel vette tudomásul a média az új sorozat indulását. Kritika hosszú ideig nem is jelent meg a Barátok köztről, és az országos média még hónapokig csak elvétve számolt be róla, miközben a nézettségi adatok sem voltak acélosak kezdetben. A sorozat producere, Kalamár Tamás nevét évekig meg sem lehetett találni az országos sajtóban, a főbb szerepeket játszó színészek viszont egyre többször bukkantak fel ott: egy ország ismerte meg Szőke Zoltán, Csomor Csilla, R. Kárpáti Péter és a többiek nevét, melyben megvolt persze az új arcokat örömmel népszerűsítő bulvármédia szerepe is. A nézettség hónapról hónapra nőtt, és 1999 februárjában Kalamár Tamás már arról beszélt a megyei napilapokban, hogy „a tinédzserek többsége minket néz, a produkciónak már 1,5-2 millió nézője van”, és visszautasította, hogy a Barátok közt szappanopera volna: „Ez a produkció sokkal komolyabb és igényesebb az átlag szappanoperánál. Ráadásul nálunk aránylag sok külső forgatás is van, amely egy másik nagy különbség” – mondta a sorozat producere, aki minden trükköt bedobott a nézettség növelése érdekében, így például számos híresség ugrott be egy-egy cameo alakítás erejéig a sorozatba, Kovács István Kokótól kezdve Zoltán Erikán át Garamvölgyi Lászlóig. Sőt, Kalamár már azt nyilatkozta egy évvel az indulás után a Tolnai Népújságnak, hogy

többen megkeresték az RTL Klubot: pénzt ajánlottak fel, hogy Berényi Miklós minél hamarabb kikerülhessen a börtönből. 

Berényiéknek ugyanis több millió forintra volt szükségük a sorozatban ahhoz, hogy Miklós ártatlanságát bebizonyítsák. Hogy ez tényleg így volt-e, ma már mindegy, hiszen azt is tényként kezeli mindenki, hogy Isaurának is gyűjtöttek a magyar nézők.

rtlklub.sajtoklub.tv / Nagy Botond

A meredeken emelkedő nézettségben szintén ugrást jelentett, amikor 2001 márciusában a Barátok közt lett az első magyar tévéműsor, mely meleg férfiakat mutatott csókolózni. Hoffer Misi férficsókja végképp átütötte a küszöböt, és azon a tavaszon már azok a lapok is írtak a sorozatról, amelyek évekig elegáns távolságtartással kezelték a jelenséget. Kalamár Tamást megszólaltatta például a Magyar Nemzet is, amelynek elmondhatta, hogy „nézőik számára fontos, hogy magyar sorozatot lássanak és ne latin-amerikai álomvilágot. A hazai szappanopera illúziója legalább közelebb áll a valósághoz.” Újabb egy évvel később a Barátok közt már mindent vitt: „A heti nézettségi listán az első öt helyet kisajátította magának a magyar teleregény” – írta a Veszprémi Napló, melynek Kolosi Péter büszkén azt nyilatkozta: „Mára már a dél-amerikai teleregényeket is legyőzte, így nem véletlen, hogy csatornánk több mint egy éve nem vásárolt Dél-Amerikában készített sorozatot.” Ez nyilvánvaló utalás volt a vetélytárs TV2-re, amely sokáig dél-amerikai szappanoperákat állított harcba a Barátok közttel szemben, ám hiába, az RTL Klub úgy elhúzott a nézettségi versenyben, hogy évekbe telt, mire a konkurens csatorna összeszedte magát, és legalább valamelyest csökkenteni tudta hátrányát az évtized közepén. Sőt, a TV2 is elindította a maga szappanoperáját, a még jelenleg is futó Jóban Rosszbant. Innentől már nem volt ennyire szembetűnő a Barátok közt uralma, de még így is tartotta a helyét, ám Kalamár 2015-ös távozása már a leszálló ágat jelezte, és a kreatív produceri posztban bekövetkező gyakori változások sem hoztak eredményt.

Jól bevált nemzetközi sémák a Mátyás király téren

De miben látták a sorozat titkát a nagy sikerek idején? A Barátok közt-jelenséget elsők között próbálta megfejteni Antalóczy Tímea a Médiakutatóban megjelent cikkében, melyben az alkotókkal szemben arra jutott, azért sikeres a sorozat, mert nem a magyar mindennapokat mutatja be: „A Barátok közt a Magyarországon korábban vetített sorozatok közül inkább a Dallashoz, mint a Szomszédokhoz áll közel. Nem a magyar átlagot, a kisembereket mutatja be, hanem a gazdasági elit, a nagyvállalkozói réteg – ismeretlensége miatt érdekesebbnek vélt – életét tárja elénk” – írta. A Dallas-párhuzamot tovább is taglalta: „Ez a tény arra utal, hogy az eltérő társadalmi és kulturális háttérben létrejött szappanoperák a különbözőségek ellenére képesek a világon mindenütt ugyanazt produkálni. Ez azért is lehetséges, mert a készítők olyannyira leegyszerűsítik, sematizálják a történetet, a jellemeket, a szituációkat, hogy több országban is eladhatók a termékek. A karakterek, a »kellékek«, a fordulatok, az érzelemkeltő elemek tehát nem véletlenül ugyanazok a Dallasban és a Budapesten játszódó szappanoperában.

A Barátok közt többnyire jól bevált, nemzetközileg tesztelt sémákra, illetve ezek helyi mutációira épül

– írta Antalóczy Tímea, aki azonban hozzátette: „Igaz, hogy a Barátok közt a társadalom egy rétegére koncentrál, a vállalkozókat, a gazdasági élet szereplőit mutatja be a Berényi család életén keresztül. Mivel azonban ez a réteg egyre szélesedik, a magyar társadalmon belül sokan azonosulni tudnak az egyes szereplőkkel.” Ám egy szappanoperától nem a valóság bemutatását kell elvárni: „A néző célja, hogy kikapcsolódjon, szórakozzon és azonosulhasson a szereplőkkel. A néző bárkinek a bőrébe képes belebújni, ha annak karaktere megérinti őt, vagy ha bármiféle, akár egészen apró hasonlóságot felfedez saját maga, illetve kedvenc hőse/hősnője között.”

rtlklub.sajtoklub.tv/Nagy Botond

A már említett melegcsókról írva Tóta W. Árpád az Indexen arra jutott, hogy pont emiatt nincs igazán jelentősége a gesztusnak: „A Barátok közt valójában fantasztikus szappanopera. Korrumpálhatatlan köztisztviselőket és rendőröket, nyomtalanul elfelejtett gyerekeket (hja, akit kiírnak, az sosem volt, mint Trockij a fotókon), a reggeli fogmosást is cselszövés keretében megoldó tinédzsereket mutat be. A Szomszédok igyekvő realizmusát feladta a szórakoztató, izgalmas, fordulatos sztori kedvéért. Így viszont az általa festett kép csak igen szűkmarkúan mérvadó” – írta a kritikus, aki szerint így lesz a lépés „botránykeltő, figyelemvadász puffogás.” Végül a sorozatról az országos napilapokban megjelent első igazi kritikában a Krausz Barnabás álnéven író Orsós László Jakab szedte le a keresztvizet:

A Barátok közt rengeteg sebből vérzik

– írta a Népszabadságban, hosszan részletezve a „dramaturgiai vérfürdőt”, a kimódolt és bomírt szituációkat, a sorozat „fájdalmasan sekélyes auráját”, a sorozatot belengő kedélyes provincializmust, a hiteltelen díszleteket, a „vészesen eltúlzott, gyakran amatőr utakra tévedő színészi játékot”. Ám a végén mégis arra jutott: a néző ugyan „eleinte sokat nevet és hüledezik, aztán valahogy megszokja az egész vircsaftot, és elkezd figyelni a történetre”, és „egy idő után nézőként valamelyest el lehet evickélni az események sodrában”. Ugyanis „történetre vágyunk, a sors szimulálására”, és ezt a Barátok közt minden hibájával együtt mégis megadta a nézők tömegeinek – több mint két évtizeden át.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.