Totoro – A varázserdő titka (Tonari no Totoro, 1988)
Nagyjából Hayao Miyazaki és a Studio Ghibli bármelyik alkotását ajánlhattuk volna, hogy mégis a Totoróra esett a választásunk, annak egyszerűen annyi az oka, hogy épp ez jutott először eszünkbe. Emellett ebben a tüneményes animációban egész sor életvezetési tanácsot találunk kijárási korlátozás idejére: örüljünk családtagjainknak, legyünk velük kedvesek és türelmesek, keressünk csendes, önálló tevékenységeket, legyünk hálásak lakóhelyünk komfortjáért, csinosítsuk környezetünket, amennyiben van kertünk, élvezzük a zöldet, kertészkedjünk, veteményezzünk, figyeljük, amint a hajtások fejlődnek – ezt egyébként városi lakásokban is lehet. Emellett nem csak gyerekes családoknak érdemes megpróbálni benépesíteni a magány idejét az emlékekkel, valamint a fantázia és a mesék hőseivel. Nevessünk annyit, amennyit csak lehet, mert az elűzi a félelmet.
Glee – Sztárok leszünk! (Glee, 2009–2015)
A musicaleket gyakorlatilag a mostanihoz hasonló gyászos időszakok szebbé varázslására találták fel, így a Glee hat évadjának meg/újranézésére kiváló alkalom az előttünk álló néhány hét. Egy csapat gimnazista, show-kórusok és pomponlányok, romantika és ármány, tekintélyes mennyiségű tabudöntögetés, mindez úgy tízpercenként egy-egy sláger feldolgozásában megénekelve pont annyira elszakadva a realitástól, ahogy arra most vágyunk. Éljen az eszképizmus! Ráadásul rögtönzött házi együtt éneklés és karaoke is szervezhető.
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Amint arról hírt adtunk, a bezárkózással az emberek egy részére rászakadt egy rakás szabadidő, amit előszeretettel áldoznak arra, hogy felzárkózzanak a világirodalom terjedelmes klasszikusaiból. Üdvözölni való irány, mi ezen belül most a szépség, az idill, a műveltség és a lassan szövődő szerelmek mesevilágába javasolnánk egy kirándulást tenni Jane Austen kíséretében, mert nála adódik a legkevesebb tragédia a magas műveltség és az idill mellé. De igazából bármelyik kosztümös klasszikus beleférhet.
Paddington (2014)
Egy maci útnak indul, hogy családot találjon, mindezt London utcáin, így aztán el is téved annak rendje és módja szerint. Már a felütés is jót ígér, és Paddington maci története ennél csak édesebb és édesebb lesz minden perccel – mindezt anélkül, hogy negédes vagy ostoba lenne. Ráadásul ebből mindjárt kettő is van, mert a 2017-es folytatást is rögtön mellécsaphatjuk, mi több, mivel könyvadaptáció az egész, így akár az eredeti műveknek is nekieshet a gyerek is, mi is.
Rivaldafényben (Center Stage, 2000)
A táncos filmek egyébként is toplistások feelgood-fronton: mindig győzedelmesek, mindig tele vannak szépséggel és erotikával, no meg zenével, amire muszáj mocorogni, így könnyen meglehet, hogy a stáblistát már magunk is táncikálva nézzük végig. A Rivaldafényben esetében arra érdemes vigyázni azért, hogy ne törjük össze magunkat, minthogy a filmben klasszikus és modern balett a stílus, amiben a gyakorlatlan lábat igen könnyedén lehet kitörni – ezt próbáljuk elkerülni, ne terheljük ilyesmivel az egészségügyet most. Ebben a filmben egy tucat fiatal – köztük az ekkor még ismeretlen, azóta A galaxis őrzői Gamorájaként ismert Zoe Saldana – küzd az Amerikai Balettintézet rigorózus gyakorlataival, gyilkos keménységével, no meg saját bizonytalanságaikkal, de azért egy kis romantikára nekik is jut idejük. A film végi táncjelenet az egyik legdögösebb ebben a zsánerben, amelyből ajánljuk még a Step Upot, a Magic Mike-filmeket, és igazából minden mást is.
Jóbarátok (Friends, 1994–2004)
Nem kell sem bemutatni, sem elmagyarázni, miért jó éppen most nekivágni a tíz évadnyi Jóbarátoknak: egy szebb korba, egy szebb világba repít minket, ahol mindig van kávé, pulyka, románc és nevetés, no meg ahol fertőzésveszély nélkül összejöhetett hat jó barát. Egyébként a szerkesztőségi körbekérdezés alapján a fél világ épp Jóbarátok-maratont tart, csatlakozzon ön is!
Rejtő Jenő munkássága
Lehetetlen egyetlen címet választani abból a tekintélyes életműből, amit Rejtő Jenő ránk hagyott, mert szinte nem is tudunk mellé lőni, bármelyiket is vesszük elő. Ezt egyébként bármikor megtehetjük, a bezárkózás időszaka csak azért ideálisabb ez ügyben, mert e könyveket olvasva nagy az esély a fennhangon felröhögésre, ami mégis csak ildomosabb az otthon magányában, mint, mondjuk, a villamoson. Ha mindenképp iránymutatást kell adni, akkor kezdjük talán a Piszkos Fred, a kapitánnyal – ami egyébként az író legtöbb művével együtt elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban, és kiváló hangoskönyv is készült belőle.
Amélie csodálatos élete (Le fabuleux destin d’Amélie Poulain, 2001)
Megunhatatlan klasszikus a francia filmművészet legédesebb hagyományai mentén, a különc, édes Amélie-ről, akibe egyszerűen muszáj beleszeretni – orientációtól függetlenül. Ráadásul Audrey Tautou mesés játéka Franciaország legszebb tájait is fel-felvillantja, van humor, van pajzánság, van kristálycukor, amit még szabad volt leszopogatni az ujjunkról, a világutazó kerti törpéről pedig ne is beszéljünk.
Szívek szállodája (Gilmore Girls, 2000–2007)
Van még idillből ott, ahonnan az eddigiek jöttek – így például az amerikai kisvárosi hétköznapokból, amit Lorelai és Rory megállíthatatlan sebességű, popkulturális utalások seregével megtámogatott dumaáradata ment meg attól, hogy végképp szirupba fulladjon. Nem bánunk semmit, imádjuk ezt a sorozatot, sokadszorra is, a jókedv megőrzése érdekében viszont a négyrészes reuniont nem ajánljuk.
+1 Arcélek, útszélek (Visages villages, 2017)
Egy doksit is beválogattunk a feelgood-tartalmaink közé, éspedig azért, mert ennyire feelgood-hangulatú dokumentumfilmet nem gyakran találni ebben a többnyire lánctalpas műfajban. Azonban a legendás filmes Agnès Varda és a vizuális művész JR közös, művészi road movie-ja visszaadja a hitünket az életben, az emberi kapcsolódásban és a művészet mindent felemelő erejében. Pontosan ilyen élményekre van most szükség.
