A svéd Dag Hammarskjöld nagyon nehéz időszakban lett az ENSZ főtitkára: 1953-ban lépett hivatalba, és az alatt a nyolc év alatt, amíg ő vezette a világszervezetet, megkapta a kezdődő hidegháborút, több nagy nemzetközi válságot, és a gyarmatsorból függetlenné váló államok első nagy hulláma is arra az időre esett. Hammarskjöld ráadásul nem az a csendes bürokrata volt, akinek eleinte hitték, hanem a legaktívabb ENSZ-főtitkárként nagyon is komolyan vette a funkcióját, és az utódaival szemben nemcsak szereplője, de alakítója is volt a világpolitikának. Nem csoda, hogy a svéd diplomata számos ellenséget szerzett: magára haragította a szovjeteket ugyanúgy, mint ahogy a gyarmattartó országok gazdasági érdekeire sem volt tekintettel.
Az 1960 és 1965 közötti kongói válság aztán felvonultatott a fenti nehézségek közül szinte mindent: a frissen függetlenné lett, ásványkincsekben rendkívül gazdag országban kitörő polgárháború a szovjetek és amerikaiak proxy-háborúja is lett, melyben tanácsadókkal és fegyverekkel is segítették az általuk favorizált feleket, minden komolyabb titkosszolgálat ott kavart a háttérben, és fontos szereplő volt még egy nagy belga-brit bányavállalat is, amely pénzzel és minden létező eszközzel támogatta a Moise Csombe vezette szakadár Katanga területet, amely függetlenségi háborút indított a központi kongói kormány ellen. Hammarskjöld aktívan küzdött a békéért, békefenntartókat is küldött a térségbe, és az egykori gyarmatosítók bábállama, Katanga függetlensége ellen foglalt állást. 1961. szeptember 18-án is épp tárgyalni utazott Csombához, amikor a gépe nem sokkal a leszállás előtt lezuhant az észak-rodéziai (ma Zambia) Ndola fölött.
Ezek ráadásul olyannyira felerősödtek az elmúlt években, hogy 2015-ben felállt egy független szakértőkből álló ENSZ-bizottság, amely újranyitotta a lezárt aktákat. Azóta is jelennek meg időnként cikkek arról, hogy azonosíthatták azt a belga pilótát, aki zsoldosként lelőtte a főtitkár gépét (a leggyakoribb elmélet szerint Csomba utasítására), de feltűnt a sztoriban egy dél-afrikai szál is. Sőt, készült már olyan játékfilm is, a Jadotville ostroma című, mely a Kongóban hősiesen helyt álló ír békefenntartók történetét meséli el, és ebben konkrétan a nyugati zsoldosokat is alkalmazó katangai lázadók szedik le Hammarskjöld gépét. Jóval több ez már tehát, mint összeesküvés-elmélet, a provokatív dokumentumfilmjeivel nevet szerző dán újságíró, Mads Brügger pedig úgy döntött, a gyilkosok nyomába ered.
Ezt örökíti meg a Cold Case Hammarskjöld (Hammarskjöld, döglött akták), melyet idén januárban mutattak be először: Brügger a Hammarskjöld-rejtélyt megszállottan kutató, svéd Göran Björkdahl segítségével nyomoz és kutat, szemtanúkat keresnek és szólaltatnak meg, de egészen meglepő helyen lyukadnak ki. A film ugyanakkor azért is különös, mert egyfelől hagyományos dokumentumfilm, másfelől meg olyan, mintha azoknak a paródiája lenne. Brügger egy filmet rendez a filmben, dekonstruálja a filmkészítés és a kutatás folyamatát, és zavarba ejtő eszközöket használ: Björkdahllal
Két fekete gépírónőnek is diktálja felváltva a film tartalmát egy kinshasai szállodai szobában, és egy idő után el is árulja, hogy valójában fogalma sincs, miért döntött így, pláne miért nem volt elég neki egy gépíró. A két nőt (Clarinah Mfengo és Saphir Wenzi Mabanza) ráadásul egy idő után bevonja a nyomozásba is, folyton megkérdezi a véleményüket, de nem sikerült egyértelműen jeleznie, hogy ezzel az egész gesztussal pontosan mit is akar üzenni.
A film viszont egészen furcsa irányt vesz egy idő után: miután Ndolában nem járnak sikerrel, azt a szálat kezdik vizsgálni, mely az apartheid rendszer bukása után tevékenykedő, Desmond Tutu vezette Igazság és Megbékélési Bizottság által nyilvánosságra hozott dokumentum vetett fel: eszerint egy rejtélyes szervezet, a South African Institute for Maritime Research (SAIMR), azaz a Dél-afrikai Tengerészeti Kutatóintézet szerepét kezdik vizsgálni az ügyben. A SAIMR ugyanis csak a nevében volt tudományos célú intézet, valójában egy titokzatos, paramilitáris szervezet, melyet egy bizonyos Keith Maxwell vezetett. A SAIMR olyan jól titkolta a működését, hogy még sokáig nem lehetünk biztosak egyáltalán a létezésében, vagy legalábbis abban, hogy nem egy Nelson admirálisnak öltöző bomlott elme hozta-e létre csak azért, hogy katonásdit játsszon. A film végére azonban egyre hátborzongatóbb dolgok hangzanak el, olyannyira, hogy akkor már mintha a filmeseket sem Hammarskjöld érdekelné elsősorban, hanem azok a jóval később, a nyolcvanas-kilencvenes években történt bűncselekmények, melyeket a SAIMR követett el. Bár ezek közül van olyan, amely egy B-kategóriás horrorfilmbe illik (a SAIMR egyik fő célja volt, hogy feketéket fertőzzenek meg HIV vírussal), mégis kirajzolódik valamiféle logika.
Brügger és Björkdahl már-már idétlenkedésbe fulladó nyomozásának itt már komoly tétje lesz: emberek nem mernek nyilatkozni, mások láthatóan hazudnak, megint másokról (például a dél afrikai hírszerzés korábbi vezetője) pedig utólag derül ki, hogy vélhetően nem mondtak igazat a kamerának. És aztán előkerül egy egykori SAIMR-zsoldos, aki évtizedekkel később úgy dönt, beszél az egykori szervezetéről. Többek között azt is, hogy a SAIMR-ban úgy járta, a nemzetközi bajkeverésben is otthonos szervezet emberei iktatták ki annak idején Hammarskjöldöt. Itt aztán egyre több lesz a kérdés: miért nyilatkozik arcát és a nevét is vállalva, ha utána – mint azt a film végén megtudjuk – arra kényszerüljön, hogy ismeretlen helyre meneküljön? És az olyasmik sem segítenek a helyzeten, miszerint többen is tudni vélik, Hammarskjöld megdöbbentően ép holttestét úgy találták meg, hogy a gallérja alá egy pikk ász kártyát (az úgynevezett halálkártyát) dugtak, melyről a nyilatkozó zsoldos azt állítja: ez a CIA üzenete volt. Mások szerint Maxwell a brit titkosszolgálat, az MI6 embere volt (mely szervezetet a legutóbbi hírek szerint azzal vádolnak, hátráltatják a vizsgálatot). Aztán a film is megnevezi a már említett belga pilótát, Jan van Risseghemet, aki állítólag barátjának bevallotta, ő lőtte le Hammarskjöld gépét. A film végére egészen biztosak leszünk benne, hogy ez a történet nem úgy van, ahogy a hivatalos verzió szól, de abban sem lehetünk biztosak, hogy Brüggerék filmje az igazságot mutatja be. Hisz ő maga mondja az elején: lehet, hogy ez a világ leghülyébb összeesküvés-elmélete, ki tudja? Mindenesetre a szórakoztatóan egyedi film akármire is fut ki, annyi eredménye már volt, hogy a benne elhangzottak új lendületet adtak a vizsgálatoknak, és további fordulók is várhatók. Biztosak pedig egyedül abban lehetünk, hogy ha jut is valamire a vizsgálóbizottság egyszer Dag Hammarskjöld halálával kapcsolatban, akkor is lesznek, akik mindent elkövetnek majd, hogy ne lehessünk biztosak abban, mi is az igazság.
A Hammarskjöld, döglött akták (Cold Case Hammarskjöld) című filmet november 17-én, vasárnap 14.45-kor lehet megnézni a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál keretében a Toldi moziban.
Kiemelt kép: Fotó: Verzió Filmfesztivál
