Taco Chronicles
Ha valaki nagy netflixes, megszokhatta, hogy a saját oldala tele van az ízlésével. Vagy elég egy rossz döntés, egy gyenge pillanat, egy esős szombat este, és máris ellepnek minket a szerelmes tinifilmek. A gasztrós szekció pedig megér egy külön fejezetet, ugyanis meg tudunk tölteni egy egész profilt a Netflix vásárolta vagy gyártotta főzős formátumokból. Választék van bőven, és csak úgy, ahogy a sorozatoknál, ebben a műfajban is van szinte dráma, doksi vagy limonádé. A Taco Chronicles pedig egy nagyon lebilincselő hibrid. Mintha specializálódva folytatódott volna a Netflix leghíresebb gasztrós dokuja, a Chef’s Table azzal a különbséggel, hogy a készítők megszemélyesítették a tacót. A mi kis tacónk, illetve tacóink élnek és vidámak, minden vágyuk, hogy boldoggá tegyék Mexikót és az egész világot. A sok interjú és recept mellett a tacók mesélnek, hogy milyen jó pirosra sülni, vagy rendesen csípni. Igazából illik ez a meseszerű megközelítés a mexikóiak nemzeti ételéhez, amiben több van, mint hinnénk.
Minden rész félórás, és megismerhetjük a tacók különböző fajtáit az al pastortól a barbacoáig és a ragus guisadóig. Nemcsak az számít, hogy egyes séfek, milyen salsát kevernek, hanem az is hogy milyet tacót kínálnak. Olyan ez, mintha az olasz tésztákat csak egy kalap alá tudnánk venni, majd mikor eljutunk Toszkánába, kinyílik a világ. Így tudhatjuk meg azt is, hogy a mexikóiaknak is van ám giroszuk. Az al pastor alapjait a libanoni bevándorlók hozták magukkal, így a shawarmára hasonlít leginkább. A disznót kebabosan, giroszosan halmozzák fel, hogy vékony szeletekben, függőlegesen sütve szórják a tortillára. Mindenki megérdemel egy külön mesét, hogy a végén csak Mexikóba vágyjunk.
Séfek séfe
Nem azért nem került a legjobb főzős műsorok közé több magyar, mert itthon nem lehet jó gasztroshow-t gyártani, egyszerűen éppen csak a Séfek séfe fut frissen. De dicsértük már eleget a Konyhafőnököt, és brit Sütimester Viasat3-as megfelelőjét, az Ide Süss!-t is. A Séfek séféről épp nemrég írtunk hosszabban, hogy amennyire a tévén keresztül lehet, közel tudja hozni az otthon ülő amatőrökhöz a profi konyhát. Tehetségkutatós a hangulat, sok a dráma, de az biztos, hogy a TV2-nek sikerült szórakoztató, azonban elég szigorú zsűrit egymás mellé ültetnie, akiknek nem kell kétszer mondani, hogy jobban pirítsanak oda egyeseknél.
Nem a Konyhafőnökből vagy a Séfék séféből fogunk megtanulni rendesen főzni, de még csak nem is kell úgy hirdetni a hasonló műsorokat, hogy na, ennek éhesen biztosan nem szabad nekiülni. Ezerszer pörgősebb, mint az Ide süss!, ahol nincs fölösleges feszültségkeltés, és az tényleg a hardcore gasztrorealityseknek való. A Séfek séfében bezzeg megvannak a kötelező kertévés elemek, hogy izgulhassunk, ki kap kést és ki nem, de legalább ezerszer őszintébb, mint egy sokadig tehetségkutató. Jó, hogy Vomberg Frigyesék nem finomkodnak, és kiakadnak, ha valami igazán ehetetlen. Ha rajtuk múlna, elköszönnénk egy életre a pohárkából kiborított rizstől, a petrezselyemtől a köret tetején vagy a nyers, de díszített zöldségtől a tányér szélén. Vomberg Frigyes, Wolf András és Krausz Gábor tényleg képben vannak, hogy mi zajlik a konyhán, és ennek megfelelően is vezetik a műsort.
Mindemellett pedig azt se felejtsük el, hogy a Konyhafőnök már nagyon régóta fut. Bármennyit is csavarnak a szabályokon, megfáradni látszik a lendület, és a VIP-évadok jelentik az igazi kalandot. Ezzel szemben a Séfek séfe még csak egy szérián van túl, és nem a Gordon Ramsay szíves közbenjárásával felfuttatott MasterChef mentén halad a játékmenet. Kell a vérfrissítés és kellenek a magyar főzős műsorok. A séfekből az elmúlt években celebek lettek, főzni és a gasztróval foglalkozni menő, úgyhogy nem kérdés, hogy a kereskedelmi vonal is kiveszi a maga szeletét a magyar gasztroforradalomból.
The Chef Show
Jon Favreau-t inkább arról ismerjük, hogy ő rendezte az első két Vasembert vagy legutóbb az Oroszlánkirály remake-jét. Színészként szintén feltűnt a Marvel-univerzumban, ráadásul 2014-ben írt és rendezett is magának egy indie-filmet A séf címmel. A nagy hatalmú konyhafőnök (Jon Favreau) egy lesújtó kritika után dobja el a kötényét, hogy inkább egy food truckban süsse meg az egyszerű kedvenceit. Favreau maga mellé csábította többek között Scarlett Johanssont, Sofía Vergarát, Robert Downey Jr-t, hogy együtt főzzenek. A rendezőt a felkészülés során Roy Choi segítette, aki Amerikában a food truckok királya és a minőségi utcai kaja élharcosa. Mexikói-koreai kocsijával komoly elismerést vívott ki, és bebizonyította, hogy nem feltétlenül kell mindennek olyan elegánsnak lennie. Ugyanez az irány kíséri végig a filmet, és Favreau annyira a gasztronómia szerelmese lett, hogy a Netflixen folytatta tovább az útját.
Choi-jal közösen viszik a Chef Show-t, ami gyakorlatilag a film folytatása. Többek között az ottani recepteket is megismerhetjük, és Jon Favreau elhívja a kollégáit Gwyneth Paltrow-tól Tom Hollandig. Ez nem egy látványos gasztrodoksi, ahol minden kép ki van találva, minden kocka egy művészeti és kulináris alkotás. Nem is egy Chef’s Table, hanem egy egyszerű és klasszikus főzős műsor, amiben emberek jókat esznek, és beszélnek róla. Kicsit bennfentes, de aki igazán elszánt gasztrotévés, annak kötelező. Pláne, hogy szeptemberben új részek is kijöttek.
Million Pound Menu
A Cápák között itthon is meglehetősen pozitív visszhangot kapott. Jó volt látni, hogyan lesz egy ötletből valóság, vagy mi nem ér annyit, hogy a befektetők rábízzák a pénzüket. A Million Pound Menu hasonló koncepció mentén fut, csak itt kizárólag éttermek versengenek a milliókért. Az angol realityben mindenki egy fix üzleti tervvel érkezik, hogy a pénzesek lássák, mennyit szeretne, és az a legjobb esetben hogy térül meg. Van, aki óriási mellénnyel érkezik, hogy aztán lejjebb adjon az igényeiből, és egy óriási étterem helyett inkább csak házhoz szállító büfét nyisson.
Érdekes látni, hogy mennyi mindenen múlik egy sikeres vállalkozás, és a jó kaja csak sokadik a listán. Az első fordulóban a lelkes, már gyakorlott szakácsok egy tányér formájában viszik a befektetők elé az álmukat, hogy egy szerencsés kipróbálhassa magát két napon át egy manchesteri pop up-étteremben. Kapnak hozzá dizájnt, konyhát, asztalokat és jó sok vendéget. A pénzesek közül nem mindenki látogat el a vacsorára, illetve ebédre, csak azok, akik komolyan érdeklődnek a lehetőség iránt. Árgus szemekkel figyelik, hogy profi-e a kiszolgálás, és ekkora mennyiségben, nyomás alatt is képesek-e hozni a delikvensek a színvonalat.
A műsor eredetileg a BBC Two-ra készült, de nálunk a Netflixen elérhető Fred Sirieix vezetésével. A francia születésű Sirieix Londonban dolgozik a vendéglátásban, egy Michelin-csillagos étterem vezetője a Hiltonban, de egyre több tévés munkát vállal. A Million Pound Menu az első igazán testhezálló feladata, hogy ötleteket meríthessünk, mi kell egy működő helyhez. Abszolút szárazon hangzik a show, de egyáltalán nem az, megvan a kellő dráma és izgalom. Aki pedig csak a második évadban kapcsolódott be, az boldog lehet, hogy még vár rá pár korábbi rész.
Street Food
A Chef’s Table tényleg a csúcsra vitte a tévés gasztronómiát. Megtanultuk azt, hogyan lehet egy egész történetet bemutatni az ételeken túl: a séf mindig legalább olyan fontos, mint a tányérja. Sőt, egyiket a másik nélkül fölösleges is bemutatni. A Chef’s Table hosszú évadokon át foglalkozott a fine dining világával, de végre kapott egy külön fejezetet a street food is. Ezt a doksit ráadásul nem lehet azzal vádolni, mint a Chef’s Table-t, hogy főleg a fehér férfiakra koncentrálna. Az első kilenc rész kizárólag Ázsiával foglalkozik, sok női szakácsot is megnézhetünk, akik közül valószínűleg a védő szemüvegben főző bangkoki séf, Jay Fai a legismertebb. A thaiföldi street foodos 2018-ban Michelin-csillagot is kapott, és a verhetetlen tengeri fogásairól, legfőképpen a rákos omlettjéről híres.
Elrepülhetünk Indiába egy chaat-árushoz, de a kisütött tésztafánkonknál még izgalmasabb, hogyan küzdött valaki azért hosszú éveket, hogy egy kocsit tartson fent, és abból árulja a családi, csicseriborsós receptet. Ez inkább egy utazásos műsor, mint egyszerű gasztroshow, és mivel a street fooddal foglakozik, elérhetőbbnek is tűnik, mint sok fine diningos asztal. Ez a gasztronómiával foglalkozó produkciók magasiskolája, az utcai kaják királyai.
Kiemelt kép: Martin Westlake/Netflix
