Kultúra

Az Oroszlánkirályból bizarr természetfilmet csináltak, csak a vért zenére cserélték

Lehúztak még egy bőrt Az oroszlánkirályról, de vajon annak is élvezhető, aki nem rajongott érte évtizedekkel ezelőtt? Felnőhet egy következő generáció Simba bűvöletében? Kritika.

A Disney aktuálisan remake-ekben utazik. A cégnél rájöttek, nem hagyhatják, hogy egy generáció úgy nőjön fel, hogy tagjai azt sem tudják, ki az az Aladdin, Maugli vagy Simba. Ráadásul rengeteget hoznak is a konyhára a felújítások: A dzsungel könyve majdnem egymilliárd dollárt (~289 milliárd forint) termelt, a májusban bemutatott élőszereplős Aladdin produkciója szintén közel van az egymilliárdhoz.

Hasonló eredményeket várhatunk Az oroszlánkirálytól is, annyi különbséggel, hogy itt nem volt hova tenni az élő szereplőket, az állatok uralják a produkciót.

Beyoncé vagy Donald Glover neve azonban akkora aduász, hogy bármennyire is furcsa a Natgeós tanmese 2019-ben Jon Favreau (A dzsungel könyvét rendezőként jegyzi, ahogy a Vasember-trilógia első két részét is, de színészként láthattuk a Bosszúállók-filmekben is) keze alatt, bankot fognak robbantani.

1994-ben Az oroszlánkirály örökre bevonult a Disney-történelembe. Üzletileg is, hiszen 45 millió dollárból készült, a bevételszámláló 968 milliónál állt meg. A titok nemcsak az oroszlánok és a mese erejében rejlett, hanem abban is: Elton John Tim Rice-szal, az Aladdin zeneszerzőjével olyan betétdalokat írt, amelyek hallatán még most sem szégyen sírni. A Circle of Life, az I Just Can’t Wait to Be King, a Be Prepared, a Hakuna Matata és a Can You Feel the Love Tonight örök slágerek maradtak, és gyakorlatilag az egyetlen pozitívum a 2019-es remake-ben, hogy ezeket gyakorlatilag hagyták, ahogy vannak, illetve csak az előadók változtak. Éppen ezért is olyan nehéz megítélni egy szinkronos változat után teljes egészében Az oroszlánkirályt. Bár kifejezetten jól sikerült a magyar hang, biztos, hogy más az élmény Beyoncéval Nala szerepében, Donald Gloverrel Simbaként John Oliverrel Zazuként vagy Seth Rogennel Pumbaként. Sőt, James Earl Jones maradt is Mufasa. Ők éneklik a legendás számokat, és adnak karaktert a szavanna lakóinak. Még akkor is érdemes végighallgatni a lejátszási listájukat, ha magyarul ültük végig a filmet.

Egy-két plusz dallal toldották csak meg Az oroszlánkirály filmzenéjét, az eredeti szerzők, Elton John és Tim Rice Beyoncéval közösen jegyzi például a Spiritet. A jól ismert számok csendülnek fel a musicales természetfilmben, ami különösen furcsa egy ennyire valós világban. Legközelebb már a szokásos állatos csatornákon is várjuk majd, hogy a drámai pillanatokban két lábon, ágaskodva énekeljenek egy győzelmi dalt az antilopok, mikor sikerült elmenekülniük az oroszlán elől.

Fotó: Fórum Hungary

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nem mindenki nőtt fel Az oroszlánkirályon és nem mindenki ismeri Afrika törvényeit. Az alapvetés a következő: a végeláthatatlan birodalmat az oroszlánok irányítják, ők osztják ki a területeket, és ők vigyáznak a flóra és a fauna törékeny egyensúlyára. Mufasa a király, és ott kapcsolódunk be, hogy a kis trónörökös, Simba is megszületik.

Az egyik katartikus pillanat már a film elején eljön, amikor bemutatják az utódot a többi állatnak a zsiráftól a gnúig. Az igazságos királyi család egyetlen kakukktojása Zordon, a viharvert fiatalabb testvér, aki képtelen elfogadni, hogy kiesett a pikszisből, már nem lehet övé a trón. Hacsak nem tesz valamit a hatalom érdekében a kis rohadék hiénákkal szövetséget kötve.

A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején született gyerekek bibliája a VHS-ek aranykorából. A rajzfilm felemelt egyes fajokat, szimpatikussá tette őket, míg másokat örök kárhozatra ítélt. Ilyenek mondjuk a hiénák, persze, e tekintetben a mese nem is áll olyan távol az igazságtól. A dögevő és ragadozó foltos hiénák valódi ellenfelei bárkinek, főleg csapatban, és tényleg gyakran vívnak harcot az oroszlánokkal a területért. A kifejlett hímek ellen azonban nem sok esélyük van. Az oroszlánkirályban benne van a hiénák eszessége, ravaszsága, amihez a Disney egy erős kisebbségi komplexust képzelt hozzá.

Az 1994-es rajzfilmhez képest szinte kockáról kockára ismétlődő történet tiszteletben tartotta az eredetit, de a szereplők megszólalásig hasonlítanak a hús-vér állatokra. Zordon sörénye már nem fekete, és a szeme sem világít olyan gonoszan, csak fogyott pár kilót. A digitális technika eljutott odáig, hogy mintha egy felturbózott természetfilmet néznénk a National Geographicon vasárnap délelőtt. Csak a tizennyolc pluszos részek maradtak ki, hogyan tépnek szét ezek a kedves, tekintélyt parancsoló oroszlánok egy zebrát.

A nézőt egyszerre nyűgözi le és zökkenti ki a meséből az állatok valószerűsége, ugyanis teljesen értelmetlenné válik ez a tökéletesség.

Ezt nézve jövünk rá igazán, hogy nem akkora baj, ha egy animációnál el tudjuk választani, mi az igazi, és mi nem. A másik, hogy Az oroszlánkirály remake-je pontosan fél órával tart tovább, mint a huszonöt évvel ezelőtti. Fölöslegesen.

Fotó: Fórum Hungary

Borzasztóan nehéz elválasztani az 1994-es Az oroszlánkirályt a maitól, így csak spekulálni tudunk, vajon milyen érzésekkel távozhat az, akinek kimaradt az eredeti, és már csak a modern Simbával találkozott. Nem valószínű, hogy olyan hullámokat ver a szívében a sztori, mint az egy generációval ezelőtti nézőben. Persze a szemfülesek villoghatnak majd a megszerzett ismeretekkel, hogy például meneküléskor a varacskos disznók farka antennaként mered az ég felé, vagy hogy ők aztán nem adják fel a harcot, addig igyekeznek felöklelni embert vagy állatot, amíg az nem sikerül.

A majd’ százhúsz perces biológiaórán túl azonban még mindig a régit ajánljuk.

Talán azoknak, akik addig nézték kazettán Naláékat, amíg nem akadt a szalag, és úgy keltek fel a vetítés előtt, hogy magukban skandálták a Hakuna Matatát, és azt képzelték, hogy ki tudják énekelni a refrént, nem lesz akkora csalódás Az oroszlánkirály. A zene ugyanis a régi, és attól még mindig kirázza a hideg a nézőt, amikor huszonöt év után magasba emelik Simbát a piros festéssel a pofáján. De ha már feltétlen a remake-eknél akarunk maradni, inkább térjünk vissza az Aladdinhoz, mint kifejezetten pozitív példához az utóbbi időből.

Az oroszlánkirály (The Lion King), amerikai családi kalandfilm, 2019, 24.hu: 6,5

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.