Az elmúlt években sorra pusztulnak el Budapest patinás épületei, hogy helyükön jellegtelen társasházak, vagy az évszázados főfalak újrahasznosításával Frankenstein szörnyei szülessenek meg – így lehetett volna kerámiadobozzal leszúrt luxushotel egy Nagymező utcai bérházból, szörnyszülött a régi Józsefváros főutcájának legrégebbi házából, de ennek a változásnak az eredményeként emelkedik lassan modern lakóház a Pál utcai fiúk egyik jelenetében feltűnt apró Erkel utcai épületek egyikének helyén is.
A hasonló esetek természetesen idén sem maradnak el: a Facebookon egy JAJNE!! kiáltás kíséretében felbukkant fotó ugyanis a Bacsó Béla utca 3. számú házának halálát mutatja be:
A Nagykörúttal párhuzamosan futó, a legendásan veszélyesnek tartott (bár ma inkább csak sokszínű és kissé zűrzavaros) Népszínház utcától a Rákóczi térig nyújtózó, a hírhedt Ostenburg-különítmény által meggyilkolt újságírók egyikéről elnevezett utca képen látható háza első pillanatra talán teljesen átlagos, említésre sem érdemes épületnek tűnik, néhány apróság azonban nehezen emészthetővé teszi az ingatlanpiac oltárán tett áldozatot.
Ezek egyike, hogy a Józsefváros képét egykor meghatározó épületekből már csak kevés élte túl az elmúlt százötven évet, hiszen felváltották őket a sokkal több lakót befogadni képes, jóval városiasabb képet nyújtó eklektika, szecesszió, modernizmus és a szocializmus sokemeletes bérpalotái. Néhányuk emellett parkolóként hasznosított foghíjtelkekké lényegült át, mások pedig a Corvin-Szigony projektben lelték halálukat.
A ház képe a Google Street View legfrissebb felvételén – itt még úgy tűnik, voltak lakói
Épp ezért már önmagában is védendő érték lehetne egy hasonló földszintes épület, főleg, ha azt egy olyan fontos, a város reformkori képét meghatározó építész, Zofahl Lőrinc jegyzi. A tervező 1830 után tucatnyi polgárházzal gazdagította Józsefvárost és Terézvárost, de az ő munkája a József Nádor tér és a Harmincad utca találkozásánál álló Muráthy-Teleki-palota (ép.: 1833; itt született a miniszterelnöki széket kétszer is elfoglaló gróf Teleki Pál), a Váci utca 59. alatti Rottenbiller-ház (1837), a Fiumei úti Sírkert kápolna, valamint az egykor a pesti zsidóság központjának számító, a Király utca és Károly körút találkozásánál állt Orczy-ház átépítése is hozzá fűződik.
A háznak mindemellett fontos építészettörténeti vonatkozása van, amiről a homlokzatát egyelőre még díszítő, jól láthatóan még a rendszerváltás előtt elhelyezett emléktábla is mesél:
Fotó: Fekist / Wikimedia Commons
A harmadik generációs üvegfestő már tizenkét évesen részt vett az apja, az ólomüveg ablakokhoz itthon egyedüliként értő Róth Zsigmond műtermében folyó munkákban: a Magyar Képzőművészeti Egyetem Andrássy úti főépületének üvegablakainak megszületésében vett részt, néhány évvel később, alig tizennyolc évesen máris megnyitotta saját műtermét – épp itt, az akkor még Német utcaként ismert utca elején lévő apró házban.
Fotó:Lásd Budapestet
A műhely később az Auróra utca 11. (ez ma az Aurórának ad otthont) illetve 13. számú házába költözött, 1911-ben pedig elfoglalta végső helyét a csendes Nefelejcs utcában akkor még álló árnyas fák alatt. A bútorgyáros Gelb Sámueltől megvett épületet Róth Pecz Samu (a Fővám téri Vásárcsarnok, a Magyar Nemzeti Levéltár, a Budapesti Műszaki Egyetem templomszerű Központi Könyvtára, illetve a Fasori Evangélikus Gimnázium építésze) tervei szerint alakíttatta át, az udvarában lévő házat pedig műhelyként használta.
A Róth Miksa Emlékház az utca felől
A klinkertéglával borított, ólomüvegek és mozaikdarabok tömegének megszületését látott épületegyüttes ma a magyar épített örökség megbecsült darabja, falai között ma a Róth család néhány bútorával, illetve a zseni számos művével és vázlatával megtömött emlékmúzeumot találhatunk, a Bacsó Béla utcai épület túlélését azonban senki nem tartotta szem előtt.
Fotó: Róth Miksa Emlékház
Kora, tervezője, városképtörténeti jelentősége, illetve az Országház, a Magyar Nemzeti Bank, a Zeneakadémia, vagy épp a Gresham-palota részleteit készítő Róth Miksa egykori műhelyének emléke sem volt elegendő indok arra, hogy helyi (fővárosi) védettségi. vagy műemléki státuszt kapjon, helyén pedig nemsokára már a két évvel ezelőtt alapított BB3 Property megbízásából a Symbister Tervezőiroda által megálmodott tizenkilenc lakást, illetve egy üzlethelyiséget is magában foglaló társasház épül majd.
A dicső múlt / in: Építő Ipar, XVII. évf. 44. szám, 1893. november 2.
A nevét nyilvánvalóan a projekt helye után kapott BB3 tulajdonosa távolról sem újonc a piacon, hiszen az ingatlanirodák üzemeltetése után számos budapesti ingatlanfejlesztésekben érdekelt, a Symbister pedig gyakran foglalkoztatott cég a társasházépítések, illetve tetőtérbeépítések terén, tehát minden jel arra mutat, hogy a piaci elvárásokat kielégítő épület születik majd, kérdés azonban, hogy megéri-e mindezért eltüntetni egy kimondottan jó állapotúnak tűnő, várostörténeti jelentőségű házat, melyekből egyre kevesebb maradt már a belvárosban. Merjük azt hinni, hogy a válasz a legtöbb esetben egy határozott nem lenne.
