Az idén százhetvenegyedik születésnapját ünneplő Pollack Mihály tervei szerint 1837-1847 közt megszületett Nemzeti Múzeum három hektáros kertje a Bach-korszak derekán, 1855. november 24-én nyitott meg, végleges állapotát azonban 1880-ra nyerte el, hogy aztán egy sor vers és irodalmi mű – így a Pál utcai fiúk – egyik helyszínévé váljon.
Az azóta eltelt közel száznegyven év során a kert azonban nem mindig kapta meg azt a gondoskodást, ami kijárt volna neki. A rendezett angolkert egyre kaotikusabbá és elhagyatottabbá vált, a három hektáros területen pedig a XX. század során emlékművek, illetve mellszobrok egész sora jelent meg.
Legutolsó felújítására 1973-ban került sor, így legfőbb ideje volt már egy igényes helyreállításnak, vagy vérfrissítésnek.
A kert Múzeum körút felőli oldala a századfordulón
A történelmi kert most egy közel másfél éves tervezési fázis lezárulta után lassan elkezdi az át-, illetve visszaalakulást eredeti formájába, melynek alapját a legrégebbi pontos leírás (Kauser József 1907-es rajza) adja.
A terveket készítő Szabó Gábor és Szende András (TÉR-TEAM Kft.) és a Múzeum nem titkolt célja, hogy a történeti hitelesség mellett élvezhető, és a mostaninál jóval használhatóbb kert szülessen meg: ennek érdekében a 227-ből 38 életveszélyes, elöregedett fát vágnak ki, helyükre pedig huszonöt nagy méretűt ültetnek.
A fák felmérése
A szórt és kemény burkolatokat is átalakítják, illetve elbontják, így újra zölddé válik a Múzeum utca felé eső kertrész, sőt, új fafajok – vörös juhar, ginkgo és magnólia – is megjelennek majd az épület körül.
Az öntözőhálózat teljes cseréjét, illetve a Wi-Fi-hálózat kiépítését is magával hozó munkálatok során a kertben lévő, ma kimondottan változó állapotú műalkotásokat – így a Forum Romanumról származó, ma már kimondottan elhanyagoltnak tűnő, Benito Mussolini ajándékaként érkezett oszlopot, vagy a ma már Garibaldi mellszobra nélkül álló Garibaldi-emléket – is restaurálják majd.
Az épület előtti jókora, teljes restaurálást még sosem látott Arany János-emlékmű (szobrok: Stróbl Alajos, 1893, talapzat: Schickedanz Albert) a Budapest Galériával való együttműködés részeként már megindult az újjászületés útján, sőt, a százhuszonöt éves talapzat cseréjére sem lesz szükség. A munkák a tervek szerint két hónap múlva érnek véget, így március 15-én az már újra régi fényében ragyog majd.
Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum
Jó eséllyel idén megújul majd a Múzeum épülete mögött, a Pollack Mihály tér felől látható, 1852-ben, szintén klasszicista stílusban épült Kertészlak, ami a most publikált tervek szerint egy cukrászdának ad majd otthont.
A kertnek ez a hátsó, a Múzeum mögötti része – a pesti nyelvben egyszerűen csak „Muzi” – tartogatta talán a felújítás előtti felmérés legnagyobb meglepetését, hiszen számos, az ötvenes és nyolcvanas évek közti időszakból származó labda került elő.
A játszótér a húszas években / fotó: Magyar Nemzeti Múzeum
A terület a századfordulóra ugyanis egyre inkább a gyerekek birodalmává vált, a helyzetet pedig 1951-ben a Múzeum utca felőli oldalon megnyitott mászókás, homokozós játszókert is bonyolította. 1953-ban aztán a Főkert vette át a kert kezelését, akik a hatvanas években mára már az épület hátsó homlokzatát is eltakaró fa- és bokorsávval helyettesítették az egykor szellős térrészt. A gyerekek végül a kilencvenes években – a Múzeum nagy rekonstrukciójának idején – tűntek el az addigra már dús kertté cseperedő zöldsávból. Nyomaikat azonban ott hagyták: a 2011-ben itt kivágott öreg fák odvaiból ugyanis hat gumilabda gurult ki.
Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum
A munkák aktuális állásáról a Múzeum főigazgató-helyettesének ígérete szerint a Múzeum körúti kerítésen részletes táblák jelennek majd meg, de a kiállítások a felújítás teljes hossza alatt látogathatók lesznek. A munkálatokat az Országház delegációs terme és a Kossuth-mauzóleum restaurálását, illetve a Keleti és Nyugati pályaudvarra tervezett kormányablakok megszületését is vezénylő Belvárosi Építő Kft. végzi majd.
