A Szárnyas Fejvadász filmtörténeti jelentőségéről talán felesleges is beszélni, hiszen Ridley Scott 1982-es neonoir cyberpunk sci-fije hihetetlen hatást gyakorolt a műfajra, és a rendező egyik legteljesebb munkája lett.
Scott ezért látta el Deckard narrációjával, hogy egyrészt visszaemlékezés jelleget adjon neki, másrészt könnyebbé tegye a mondanivalót. A film értékét a hihetetlenül erős atmoszféra, a látvány és a Philip K. Dick regényéből vett alapkonfliktus (a jövőben rabszolgaként tartott, génmanipulációval tenyésztett replikánsok fellázadnak, az elkapásukra specializálódott fejvadászok pedig levadásszák őket) továbbgondolása jelentette. Ez volt az első olyan film, amely a mesterséges lét értelmét pedzegette, és olyan végső kérdésekig vezetett, hogy mi teszi az embert emberré, mi végre vagyunk a Földön?
Nehéz teher egy ilyen, minden ízében zseniális filmnek 35 évvel az elkészülte után sequelt készíteni, és akár lehetne is a héten elkészülő a világ legfeleslegesebb folytatásai-cikk alaptémája a Szárnyas fejvadász 2049. Ez azonban nem történik meg, mert olyan intelligensen görgeti tovább az eredeti film alapproblematikáját, hogy öröm nézni minden percét, még ha olykor embert próbáló is.
Denis Villeneuve 164 perces opuszt forgatott, ami rengeteg mindenre elég. A filmidőbe számolatlan cselekményszálat beleerőltető és ezáltal maratonivá váló alkotás sok van (pl. a Batman Superman ellen 151 perce, amit rendezői változatban kiegészítettek 183 percesre), de komótos tempóban építkezni nem divat. Talán sokaknak már sok is lesz a feketéből és izegve-mozogva kényelmetlenkednek majd a moziszékben, odavetik, hogy lehetett volna rövidebb is a film (ami egyébként igaz), de a Szárnyas fejvadász 2049 pont ettől működik. Már elődje sem volt egy gyors és sodró folyású film, de ez nyilván összefügg azzal is, hogy 1982-ben kicsit más volt a filmnyelv, mint 2017 felgyorsult világában, ahol néha egy-egy akciójelenet úgy szét van vagdosva és plánozva, hogy a néző nem is tudja követni, amit lát.
Viszont véletlenül se gondolja az olvasó, hogy a Szárnyas fejvadász 2049 egy avítt vacak, ahol nem történik semmi. Pont ellenkezőleg, Villeneuve pontosan tudja és érzi, mennyit kell Ryan Gosling karakterének sétálni ahhoz (mert tényleg rengeteget megy A-ból B-be, és ez már látszott a trailerek alapján is), hogy a cselekmény folyamatosan aktívan változzon és töltődjön fel tartalommal.
Emiatt borzasztóan nehéz dolga van minden kritikusnak, aki próbálja a történet segítségével alátámasztani igazát, mert annyira kimódolt és kimunkált minden, hogy kár lenne elrontani annak a moziélményét, aki még nem látta a filmet. Már a Ridley Scott-os eredeti is sok mindent a nézőre hagyott, viszont
Ennélfogva a sztoriról legyen elég egy kurta mondat: 2049-ben van egy Deckardhoz (Harrison Ford) hasonlatos fejvadász, K (Ryan Gosling), aki egy replikánsokat érintő kérdésben nyomoz.
Ami ezután vagy inkább ebből következik, az tényleg maradjon meg néző örömének, s a vetítés előtt egy rendezői üzenetben Villeneuve is kérte, hogy senki ne spoilerezzen, a történet alakulásának egyetlen kis részletét se szivárogtassák ki.
A filmet javallott IMAX-ben nézni, a Szárnyas fejvadász 2049 esetében nem úri passió a szupernagyfelbontás, hanem elvárás, ha az operatőr Roger Deakins ezúttal sem kap Oscar-díjat, akkor soha, 13 jelölés (!) után most már nagyon megérdemelné. A látvány megteremtéséhez azonban kellett rengeteg magyar szakember munkája is, ugyanis a hazánkban készült film nemcsak annyiban köthető hozzánk, hogy az Origo műtermeiben gyártották, és van egy jelenet, ami az egykori Szabadság téri Tőzsdepalota, a későbbi MTV-székház épületében forgott, hanem a filmeseink kreativitását is dicséri.
Igazából mindent lehetne méltatni, a Vangelis zenéjének remek 2017-es ellenpólust adó Hans Zimmert, a castingot, a vizuális effektusokat, de még a magyar szinkront is, de felesleges. Ezt a filmet látni kell.
Denis Villeneuve pont a napokban töltötte be az 50. életévét, és valahol érthetetlen, miért csak az utóbbi 6-7 évben jutott oda, hogy olyan zseniális filmeket készítsen, mint ez, az Érkezés vagy a Sicario – A bérgyilkos. Egy biztos, amióta erre a fickóra felfigyelt Hollywood, nemcsak hogy nem tud hibázni, de tűéles filmjeinek alig van kikezdhető pontja. Nemrég összeboronálták egy másik klasszikus sci-fi újraértelmezésével is, de innentől nem tartok attól, milyen Dűnét forgat majd. A Szárnyas fejvadász 2049 ugyanis megmutatja, hogyan kell hozott anyagból zseniálisat alkotni.
