1938-ban járunk – Kínát már több, mint huszonöt éve nem császár irányítja, a nép pedig épp hogy elkezdte kiheverni az abszolút hatalmat gyakorló Csang Kaj-Sek által indított polgárháborút (1927-1931, de a következő években sem szűntek meg a harcok a határvidékeken), máris belecsúszott a második világháború előszobájának tartott második kínai-japán háborúba. A már akkor óriási társadalmi különbségeket felvonultató országban, a háborúba indult apák nélküli családokban egyre kevesebb a jókedv, az emberek viszont mindent megadnak azért, hogy legalább a kisgyerekek jól érezzék magukat.
Így gondolkodhatott az a szegény játékárus is, aki a Kínában már közel kétezer éve kedvtelésből, házikedvencként is tartott tücskökből készített apró műalkotásokat, és kínálta azt fillérekért a gyerekeknek.
A különös árusról a Pittsburgh Press 1938. október 23-i száma emlékezik meg, sőt, néhány alkotás fotóját is megosztja:
„Vendéget borotváló borbély”
„Virág- és növényárus”
„A borbélyok a vendéghez is ellátogattak, hiszen a boltjukat könnyedén hosszú, vállukra fektetett póznára akasztották. A képen egy kínai tücsökborbélyt láthatunk, aki az eszközeivel sétál az utcán, és megkérdi a szembejövőket, nem szeretnének-e egy jó borotválást.”
„Pejping (Peking) utcáit biciklisek töltik meg, így a játékárus készlete sem lenne teljes egy karikázó tücsök nélkül.”
