Kultúra

Tudta, hogy a Szabadság-szobor eredetileg egy muszlim nő szobra lett volna?

A francia szobrász élete fő művén csak apró átalakításokat eszközölt, hogy az aztán New York és az emigráció egyik szimbólumává váljon.

A francia szobrász, Fréderic Auguste Bartholdi az 1869-ben megnyitott Szuezi-csatorna bejáratához, Port Szaid kikötőjébe tervezte meg óriási szobrát, mely egy egyiptomi (muszlim) parasztasszonyt ábrázolt volna, kezében óriási fáklyával.

Bartholdi eredeti terve
Az eredeti terv
Fotó: najiaoluo

Az Egyiptom fényt visz Ázsiába munkacímmel megszülető, fáklyájával a haladást szimbolizáló terv alapjául a világ hét csodájának egyike, a bronzzal borított, kővel kitömött rodoszi kolosszus szolgált, mely alig nyolcvan éven át, a Kr. e.225-ben bekövetkezett óriási földrengésig őrizte Rodosz városának kikötőjét.

A rodoszi kolosszus talán legismertebb középkori ábrázolása
A rodoszi kolosszus talán legismertebb középkori ábrázolása

Az ötlet azonban bármennyire is jónak tűnt, Iszmáíl egyiptomi alkirály mégsem volt vevő rá. A szobrász azonban nem adta fel, hogy elkészítse a kolosszus mását. Szerencsére vészesen közeledett az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozat kihirdetésének századik évfordulója, a franciák pedig mindenképp valamilyen ajándékot szerettek volna küldeni az Egyesült Államoknak, így gyorsan képbe került Bartholdi korábban elvetett terve, akit fel is kértek, hogy 1876-ra tervezze meg saját munkáját. A szobrász némi átalakítást végzett a tervein, a rodoszi kolosszus helyett immár Eugène Delacroix A Szabadság vezeti a népet című képének főalakja lett a modell, majd Amerikába hajózott a tervekkel.

A Szabadság vezeti a népet (1830)
A Szabadság vezeti a népet (1830)

Bartholdi egy ideig úgy vélte, hogy a legideálisabb hely a 46 méteres szobor számára a Central Park, vagy Manhattan csúcsa, de egy Staten Island felé tartó kompon végül meglátta az akkor még Bedloe’s Island néven ismert földdarabot, amelyen akkor a csillag alaprajzú Fort Wood pusztuló erődítménye állt. Az épület alapjai végül megmaradtak, erre került a Szabadság-szobor óriási talapzata, melyet az amerikaiak saját pénzükön építettek.

A franciák ajándéknak szánták, de nem volt pénzük rá

Anyagi forrásokból a franciák és az amerikaiak is elég rosszul álltak, így mindkét ország gyűjtést szervezett: a franciák illetékekkel, rendezvényekkel és lottókkal próbálták megszerezni a pénzt, az amerikaiak pedig bokszmeccsekel, kiállításokkal, valamint jótékonysági előadásokkal, de a Pulitzer-díj alapítója, a magyar születésű Joseph Pulitzer (Pulitzer József) is kampányolt érte a lapjaiban.

A szobor elkészítésénél nagysága miatt azonban komoly problémák léptek fel, így Bartholdi végül csak Gustave Eiffel segítségével tudta elkészíteni a 350 elemet, amelyet 1885-ben hajóztak át New York kikötőjébe.

A szobor feje, Párizs, 1878
A szobor feje, Párizs, 1878

Összeállítása néhány hónapig tartott, 1886. október 28. óta pedig ez New York, sőt, az Egyesült Államok egyik legnagyobb jelképe, talapzatán Emma Lazarus Új Kolosszus című versével. melynek záró sorai ma talán fontosabbak, mint bármikor:

Nem mint görögök-zengte érc-gigász
Tagjait szétvetve két part között,
Áll sós vizű alkony-kapunkban őrt
E fáklyás nagyasszony: a lángja láz,
Rab villám, s így ismeri hallomás,
Kitagadottak Anyja. Fényözönt
Hívón világnak int, s lágy szeme köt
Város-párt rév köré: légnemű lánc.
“Óhazák, dús kincs nem kell!”, néma bár,
Kiáltja. “Jöjjön fáradt, nincstelen,
A tömeg, mely szabadságért zihál:
Nyomorgó söpredéktek kell nekem.
A viharvert hontalanokra vár
Arany kapum, hol fáklyám emelem.”

Noha a szobor nem az emigrációra reflektálva készült, mégis néhány éven belül annak szimbólumává vált, mivel a bevándorlókkal és menekültekkel teli hajók mindegyike a fáklya és a tündöklő arc alatt haladt át, amely mintegy köszöntötte az érkezőket.

’56-ban magyar zászló is lobogott a Szabadság-szobron

1956. november 18. New York legtöbb lakója számára csak egy átlagos vasárnapként indult, néhány magyar emigráns azonban felmászott a Szabadság-szobor tetejére, leverte a fáklyához vezető csigalépcső ajtajának lakatját, majd a csúcson egyikük, Mártonffy István elővette a testére tekert hétszer három méteres magyar zászlót, és kilógatta az éppen érkező menetrend szerint érkező komp fölé.

Mártonffy több társával, köztük Juharos István festőművésszel és Sisa Istvánnal, a Free World Review szerkesztőjével, és a később UFO-kutatóként híressé vált filmessel, Keviczky Kálmánnal közösen eszelte ki a tervet. Míg a zászló a fáklyából lengett, a talapzaton lassan kibontották a következő feliratot:

STOP GENOCIDE, SAVE HUNGARY (Állítsák meg a népirtást, mentsék meg Magyarországot)

Sisa István mindeközben a médiát tájékoztatta, így hamarosan két helikopter jelent meg a szobornál, másnap pedig a legnagyobb lapok, köztük a New York Times és a Daily Mirror vezető anyagként közölték a történetet, a hírügynökségek pedig eljuttatták azt a világ minden szegletébe.

A zászló és a felirat végül fél órán át látszott, míg azokat a megérkező őrök el nem kobozták.

A szobor elkészülésének néhány fázisa:

18p9y7hzpia0ujpg

18p9yfa5utaemjpg

18p9tbmdjjjamjpg

18p9ym4sspx94jpg

construction-statue-liberte-new-york-04
Fotók: Wikimedia Commons, El Retronauta, 22Words

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik