Kultúra

János egy tünemény, de én nem rá szavaztam volna

Menne ő a Katonába is, ha hívnák. Most a Centrálba szerződött. Szerinte is nyerhetett volna más a Csillag Születikben. Miniinterjú Pokorny Liával.

Az elmúlt egy év nagyon keményre, ugyanakkor eléggé kettősre sikerült az életedben. Otthagytad az Új Színházat, mert nem értettél egyet az új vezetéssel. De, hogy jót is mondjak: egyszer csak belecsöppentél az igazi bulvárba, amikor felkért az RTL a Csillag Születik zsűrijébe, és most leszerződtet a Centrál Színház.

Soha nem volt még ennyire sűrű és hullámvasút jellegű az életem. Valóban olyan szélsőséges dolgok történtek, és olyan rövid időn belül, hogy bizony kapkodtam a fejem.


Fotó: Kummer János

Volt mélypont? Pillanat, amikor azt mondja az ember, hogy sok, feladom?

Volt olyan, amikor azt éreztem, hogy nem tudom, mi lesz a következő pillanatban. De a következő egy percben sem. Az egy nagyon furcsa érzés, hogy egyszer csak csúszol be egy fura gödörbe, a luk ott fölötted egyre jobban szűkül, és nem tudod mi lesz. Amikor minden fáj. Nagyon nagy szerencse volt ebben az időben, hogy a Bagó Berci ott rendezett az Új Színházban. A Don Carlost próbáltuk. Ő tökéletesen érezte akkor, hogy ezt a társulatot össze kell kapni. Gyerünk be a színpadra! Próba! Te onnan jössz, te meg onnan… Olyan magától értetődően kezelte az egész helyzetet, hogy tényleg csak azt éreztem, hallom a hangját és én csinálom, csinálom. Aztán teltek a napok, és egyre jobban azt éreztem, hogy megy. Persze iszonyúan fáj még minden, de közben a próbán már lassan tudtam figyelni, végül aztán elengedtem. Legyen úgy, ahogyan ott fent eldöntötték.

A Centrál Színház megkeresése is ebben az időben jött? Ez is segített legyőzni azt a pánikot, amiről beszélsz? A csúszást a fura gödörbe?

Puskás Tamás talán már novemberben kérdezte. Itt vettünk fel egy Beugrót és a Tamás egyszer csak jött ki egy ajtón és kérdezte, hogy komolyan otthagyom-e az Új Színházat? Mondtam, hogy persze. Akkor azonnal beszéljünk – mondta erre ő. Nem sokkal később pedig felhívtak az RTL Klubtól, hogy menjek el egy castingra.

Ez gyorsan ment.

Olyan valószínűtlen volt! Egy pillanatra azt éreztem, hogy ezt nem tudom csinálni. Soha nem televízióztam. De tudod, olyan jó, hogy néha, amikor azt gondoljuk helyzetekről, hogy nagyon rosszak nekünk, akkor kiderül, hogy ez nincs így. A legrosszabb dolgokról, amik történtek velem eddig az életemben, eddig még mindig kiderült, olyan változásokat hoznak, és úgy formálnak, ami jó. Azt gondolod először, hogy ez most letérít egy pályáról, miközben csak egy baromi nagy kanyar, amit rohadt nehéz bevenni, de tovább visz.

A nagy kanyarok mellett most úgy tűnik, hogy a legsikeresebb korszakodat éled.

Én eddig csodálatos ajándékokat kaptam, amiket úgy is kezelek. Hatalmas piros masnival átkötött ajándékok. De közben azt érzem, hogy ezen dolgozni kell. Úgy kell ezt nézni, mint a rossz dolgokat is. Mindenből tanulok. Vagyis pont ettől nincs ilyen érzésem, hogy a csúcson vagyok. Ez az utazásom része.

A szakmai utazásod most hol tart? A Pinceszínház, Bárka, Krétakör, Új Színház útadnak nem biztos, hogy a Centrál Színház a következő értelemszerű állomása. Mint ahogyan a Pál Adrien című Kocsis Ágnes-filmnek, amiben szerepeltél, sem a folytatása a Csillag születik az RTL-en.

Vannak olyan helyzetek az életben, amikor nem te választasz. Az Új Színházban eltöltött 10 évem is arról szólt, hogy körülvette valami értelmiségi fanyalgás, mert igazából a Katona meg a Radnóti mellett, meg persze az alternatív színházak mellett nem nagyon fogadta el a szakma az Új Színházat. Közben belülről meg azt éreztem, hogy ott van ez is elöl. Én soha sem tettem azért, hogy oda kerüljek, ahol vagyok. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem tudok küzdeni dolgokért. Tudok küzdeni emberekért, társulatokért, csak magamért nem. Morális dolgokért kell kiállni. A Bárkában ezért álltam fel, az Új Színházban szintén. Nyilván ha megkeresnének az imént említett színházak is, akkor nagyon boldog lennék. Nagyon nehéz kérdés, hogy hogyan legyél színész ma, mert azt se tudod, hogy melyik színházat zárják be holnap. A Centrál egy nagyon jó színház. Én kellettem nekik és ez jó.


Fotó: Kummer János

Az országnak meg egy bajuszos pasas. Egy olyan ember, aki operettet énekel, de egy ország hívja operaénekesnek. Aztán Pál apostolt idéz a tininézőknek zokogva.

Az nem kérdés, hogy a Quantum XXL táncosai lenyűgözőek. Szirota Jennifer szintén. Amikor őt hallgattam, arra gondoltam, hogy hol tartottam és ennyi idősen? A szívem mélyén én a táncosokat tartottam favoritnak. János egy tünemény, de én nem rá szavaztam volna. De az érdekes kérdés, hogy a közönség miért őt tartotta a legjobbnak.

Te mire jutottál? Olyan bajuszos ország vagyunk?

Mészáros János Elek a legnépmeseibb figura. A szegény legény elindul, és nem gondolod, hogy majd az övé lesz a királylány. Ezt az emberek szeretik és drukkolnak neki. A potencia az nem annyira érdekes, mert arról azt gondolod, hogy az úgyis működik. Jobban szeret ez az ország azonosulni azzal, hogy valaki lehetetlen pozícióból indul.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.