Párizshoz tán Jeunet tud legjobban énekelni, New Yorkhoz pedig Woody Allen és Scorsese, úgy, hogy a szóban forgó helységnevek csak véletlenül hangoznak el az adott opuszban, a szkeccsfilm pedig kínosan belterjes és modoros dolog, rendes ember, miként a sikkasztásból, kimarad belőle.
Mit mondjunk akkor egy New Yorkhoz intézett szkeccsfilm-szerenádról?
Amit ráadásul Anthony Minghella tiszteletére ajánlanak az alkotók – értelemszerűen, de szerencsére a rendező ezt már nem érhette meg, a Tehetséges Mr. Ripley alkotója tán méltóbb megemlékezést érdemelt volna.
Mert hát 10-15 percben elmondani egy történetet lehet, sőt alkalmasint érdemes is, de itt leginkább a rendezők biccentenek udvariasan a felkért színészeknek, akik szintén nagyon nagylelkűen visszamosolyognak a rendezőkre, mindenki egy nagy mosoly, ó, hogyne, kedves Natalie, nagyon tehetséges vagy, persze, Mr. Akin, nagyon tisztelem a munkásságát, ahogy azt már ebben a szakmai önéletrajzba való filmes műfajban szokás. Nem mintha a filmek, a történetek kidolgozatlanok vagy slamposak lennének, sőt, de mindenhol ugyanazt az állsimogatós-homlokráncolós kimódoltságot érezni, ahogy a forgatókönyvíró könnyeit nyelve simogatja meg a végső verziót a Vivendi Entertainment várójában.
Kiket is látunk alakoskodni? James Caan Woody Allen-imitátorként játszik el egy patikust, a rendezőként is bemutatkozó Natalie Portman kopasz fejét lassítva, tökéletesen bevilágítva látjuk (de hát már többször volt hozzá szerencsénk), szegény szerencsétlen mindhalálig-Anakin Hayden Christensennel meg lehetünk elégedve, Ethan Hawke a szokásos agyonjátszott bravúrkodását hozza egy sikerültebb történetben, a legkínosabb tán a John Hurt-Julie Christie-Shia LaBeouf hármas által előadott tüllfüggöny-rezdüléses giccs az elmúlásról, de a Fatih Akin-dirigálta festőtörténet sem több művészfilmes, gyenge Wim Wenders-utánérzésnél. Tán a Chris Cooper – Robin Wright kettős által előadott párkapcsolati egyperces a legjobb, mely Yvan Attal rendezői felügyeletével készült.
Tehát?
Tehát az New York , I love you rossz film – mégsem mondom azt, hogy nem érdemes megnézni. Van olyan rossz film, ami jóra hangol, kicsit összeráz, kicsit meglapogat, kicsit máshogy megyünk utána a villamoson, még csak nagyon sokat beszélni sem kell róla a többiekkel. Mert van benne valami.
Nézzék meg ezt a rossz filmet, és nem fogják megbánni.
New York, I love you – színes, feliratos, francia-amerikai romantikus film, 103 perc, 2008, rendező: Mira Nair, Shekhar Kapur, Randall Balsmeyer, Fatih Akin, Brett Ratner, Natalie Portman, Joshua Marston, Wen Jiang, Shunji Iwai, Allen Hughes, Yvan Attal, forgatókönyvíró: Emmanuel Benbihy, Hall Powell, Fatih Akin, Yvan Attal, Alexandra Cassavetes, Hu Hong, Shunji Iwai, Olivier Lécot, Joshua Marston, Suketu Mehta, Yao Meng, Anthony Minghella, Jeff Nathanson, Natalie Portman, Stephen Winter, zeneszerző: Antonio Pinto, operatőr: Benoît Debie, Pawel Edelman, Adam Kimmel, Mikhail Krichman, Michael McDonugh, Andrij Parekh, Declan Quinn, Mauricio Rubinstein, producer: Emmanuel Benbihy, Marina Grasic, vágó: Jacob Craycroft, Affonso Gonçalves, Allyson C. Johnson, Craig McKay,
szereplők: Orlando Bloom (David), Hayden Christensen (Johnny), Julie Christie (Isabelle), Bradley Cooper (Gus), Robin Wright (Anna), Chris Cooper (Alex), Shia LaBeouf (Jacob), Natalie Portman (Rifka), Ethan Hawke, John Hurt, Maggie Q, Qi Shu, Eli Wallach, Saul Williams, forgalmazza a Mokép
Hazai bemutató: február 17.
