A Liverpool kispadján ezen a mérkőzésen debütált – ismét – Kenny Dalglish, a Mersey-parti együttes legendája, aki játékosként 13 éven át szolgálta az együttest, míg a vezetőedzői teendőket hat éven át látta el 1985-1991-ig. Megbízatása a szezon végéig szól, Roy Hodgsont váltotta a Vörösöknél.
A skót ikon már a találkozó elején bosszankodhatott, Howard Webb ugyanis könnyedén megette Dimitar Berbatov műesését a tizenhatoson belül, Ryan Giggs pedig bevágta a büntetőt, a második percben előnybe kerültet a Vörös Ördögök.
A folytatásban itt is, ott is akadtak helyzetek, majd a 33. percben ismét Webb lett a főszereplő, aki a labdára egyszerre odacsúszó Carrick, Gerrard kettősből azonnali pirossal kiszórta a liverpoolit. Az első félidő összességében kiegyenlített játékot hozott, nem volt nagy különbség a felek között.
Gerrard kiállítása:
Fordulás után a Liverpool tűnt aktívabbnak és ugyan az első nagy helyzet Hernandez előtt adódott (ígéretes helyzetből fejelt mellé), a Liverpool kezdte átvenni az irányítást, Babel és Torres többször is veszélyeztetett.
Az újabb hazai lehetőséget a 68. percben láthatta az Old Trafford közönsége, Berbatov lépett ki a leshatárról, Pepe Reina azonban a helyén volt, majd az ezt követő szöglet után is a spanyol kapus bravúrjai kellettek ahhoz, hogy ne növelje tovább előnyét a United – Webb ezúttal egy jogosnak tűnő büntetőt nem adott meg, simán továbbot intett.
A hajrába érve még Michael Owen is pályára került (a vendégszurkolók egy emberként kántálták, hogy “hol voltál Isztambulban?” utalva a 2005-ös, Milan elleni győztes BL-döntőre), több találat azonban már nem született, így Dalglish vereséggel debütált a Liverpool kispadján, a Manchester United pedig továbbjutott a sorozat következő körébe.
A Tottenham Hotspur mindeközben magabiztosan jutott tovább a Charlton ellen, Harry Redknapp fiai ugyan nehezen lendültek bele a játékba, a második félidő elején azonban eldöntötték a mérkőzést.
Eredmények:
Manchester United – Liverpool 1-0 (Giggs 2. – 11-esből)
Tottenham – Charlton 3-0 (Townsend 54., Defoe 58., 60.)
