Tizenhárom évvel a szíriai forradalom és a polgárháború kezdete után a Bassár al-Aszad vezette szíriai kormány kevesebb mint két hét leforgása alatt összeomlott. Az iszlamista Hajat Tahrír al-Sám (HTS – Szíria Felszabadításának Szervezete) Idlibből kiindulva elképesztő gyorsasággal elfoglalta Aleppót és Hamát, ami után már nem volt visszaút a rendszer számára. Nem csak a HTS bátorodott fel a sikerek miatt, de az ország különböző pontjain működő ellenzéki csoportok is fegyvert ragadtak, és az Aszad-kormány kártyavára pillanatok alatt, ellenállás nélkül omlott össze. Bár nagyon nehéz előrejelezni bármit is, egy biztos: a rezsim bukása nemcsak a szíriai történelemben jelent fordulópontot, hanem a közel-keleti regionális politika szempontjából is komoly változásokat hozhat.
Meglepetésszerű áttörés
A szíriai rezsim gyors összeomlása mindenkit meglepett: sem a kutatók, sem a döntéshozók nem voltak felkészülve arra, hogy két hét alatt teljesen megbukhat az Aszad-kormány. Ma már látható, hogy az ellenzék sem tervezte a gyors győzelmet, az eredeti céljuk két hete még csak néhány település bevétele volt Aleppo környékén. A kormányerők gyengesége ugyanakkor megmutatta, hogy lehetőség van fellépni a rezsimmel szemben, amit ki is használtak.
A helyi szereplőkön túl a regionális és globális hatalmak sem voltak felkészülve az eseményekre. Az ellenzéket támogató Törökország korábban, októberben még nyugalomra intette a lázadókat. A kormányt támogató Irán és Oroszország annak ellenére, hogy közvetlenül jelen voltak Szíriában, nem tudták előrejelezni a támadást, és két hét alatt nem is voltak képesek érdemben reagálni rá.
Mi vezetett a rezsim bukásához?
A meglepetés ellenére azért érzékelhetők voltak már évek óta azok a trendek, amelyek elvezettek a jelenlegi helyzethez. A 2011-ben kitört polgárháború 2020 óta egy kevésbé intenzív szakaszába lépett, amely során látszólag befagytak a vonalak: a hivatalos kormányerők helyi milíciákkal, valamint orosz és iráni segítséggel fenntartották az uralmukat az ország mintegy kétharmada felett.
Velük szemben további három nagyobb részre szakadt az ország:
- a kurd vezetésű Szíriai Demokratikus Erők irányították az ország északkeleti és keleti részét,
- a hagyományos ellenzék pedig Idlib tartományban működött.
- Ezen túl az ország északi részén a török hadsereg és a vele szövetséges Szíriai Nemzeti Hadsereg is nagyobb területeket birtokolt.
A helyzet komplexitását mutatja, hogy rajtuk kívül is több kisebb zsebben az Iszlám Állam vagy az amerikai hadsereggel együttműködő milíciák irányítottak.
Az elmúlt négy évben kisebb összecsapásokra ugyan sor került, ám a politikai térkép nagyjából változatlan maradt. A felszín alatt azonban két fontos folyamat is zajlott.
