Finnország ma már NATO-tag, miközben Svédországnak még mindig várnia kell, holott a két ország együtt akart csatlakozni az észak-atlanti szövetséghez. Hogyan tudták meggyőzni Magyarországot és Törökországot, hogy a svédekkel ellentétben ne akadályozzák a finn csatlakozást?
Ahogy említette, Finnország és Svédország közösen jelentkezett a NATO-ba. Meg vagyunk győződve arról, hogy a NATO-t erősebbé tesszük. Finnország tagsága nem teljes, amíg Svédország nem válik szintén tagállammá. Ezért Stockholm csatlakozásának gyors ratifikálása Magyarország és Törökország érdeke is. Már a kezdet kezdetén nyilvánvaló volt, hogy mind Finnország, mind pedig Svédország teljesíti a NATO-tagsághoz szükséges követelményeket. Mindazonáltal megértettük azokat az aggodalmakat, amelyeket egyes tagállamok kifejeztek, és aktívan dolgoztunk azon, hogy eloszlassuk azokat. Elkötelezettek vagyunk aziránt, hogy végrehajtsuk azt a háromoldalú memorandumot, amit Finnország, Törökország és Svédország kötött Madridban. Történt előrehaladás, és a terrorizmus elleni intézkedésekben a Törökországgal való együttműködés folytatódni fog akkor is, amikor már rajtunk kívül Svédország is csatlakozott a NATO-hoz.
Javultak-e a finn-magyar kapcsolatok Helsinki NATO-csatlakozása óta? Korábban sok vita volt, most úgy tűnik, ezek csillapodtak. Hogyan ítéli meg a magyar-finn kapcsolatok jövőjét?
Az igaz, hogy az előző télen a NATO-csatlakozásunk ratifikálása uralta a kétoldalú viszonyt, pontosabban az abban előkerülő témákat. Mivel az ügy nagyon fontos volt mindkét országnak, ezért több közvetlen kapcsolatfelvétel történt, mint korábban. Ez jó dolog volt, mert párbeszédre van szükség, ha meg akarjuk érteni egymást. Magyarország most az Európai Unióban és a NATO-ban is partnerünk. Mint új szövetséges, várakozással tekintünk a NATO-beli együttműködésünkre. Azt is hiszem, hogy a soron következő magyar EU-elnökség 2024-ben szorosabb kooperációhoz vezet az Európai Unió ügyeiben. Természetesen a nagykövetségek és a minisztériumok közötti kapcsolatok ugyanazon a gyakorlatias szinten folytatódnak, mint eddig.
Szintén szeretnénk az oldalunkon látni Magyarországot abban, hogy felismerjük az erős és versenyképes EU fontosságát, szemben az orosz ajánlattal, a nemzetközi zaklatással és az ellenségeskedésre, konfrontációra való építkezéssel.
Azzal, hogy csatlakozott a NATO-hoz, Finnország biztonsági helyzete jelentősen megváltozott. Sauli Niinistö köztársasági elnök nemrégiben egy nukleáris háború veszélyéről beszélt, igaz, hipotetikusan. Javult-e a finn biztonság a NATO-csatlakozással vagy sem?
Finnország döntése arról, hogy csatlakozik a NATO-hoz, az európai biztonsági környezetben bekövetkezett alapvető változásra adott reakció volt. Válasz volt Oroszország erőfeszítéseire is, amelyekkel az európai biztonsági rendszert akarja megbontani. A NATO-tagság javította Finnország biztonságát azáltal, hogy kollektív biztonsági garanciákat nyújt, amelyeket az Észak-atlanti Szerződés 5. cikkelyébe foglaltak bele. Mi is elkötelezettek vagyunk a NATO kollektív elrettentésen és védelmen alapuló rendszere iránt. Fontos emlékeztetni arra, hogy Finnország a NATO partnernemzete volt a kilencvenes évek óta, és védelmi erőink régóta NATO-kompatibilisek. Készen állunk katonai segítség nyújtására és elfogadására egyaránt. Komoly összegeket költöttünk védelmi képességeinkre és védelmi együttműködésünkre. Biztonsági helyzetünk így tovább javult, miután csatlakoztunk a NATO-hoz. A NATO nukleáris elrettentő ereje azt célozza, hogy elkerüljük az atomháborút.
Javulna a finn biztonsági helyzet Svédország NATO-csatlakozásával? Önök folytatnak-e megbeszéléseket Törökországgal és Magyarországgal, hogy meggyőzzék Recep Tayyip Erdogant és Orbán Viktort a svéd csatlakozási procedúra felgyorsításáról?
Finnország számára fontos, hogy Svédország késedelem nélkül NATO-tag lehessen. Egy nappal a vilniusi csúcs előtt, 2023. július 10-én a NATO, Törökország és Svédország között létrejött egy találkozó, amelyen Erdogan elnök megígérte, hogy Svédország tagságát ratifikálásra terjeszti elő a török parlamentnek. Magyarország szintén megígérte, hogy nem ő lesz az utolsó, amely ratifikálja ezt. Nagy csalódás lenne, ha ezeket az ígéreteket nem tartanák be. Amikor Finnország és Svédország jelentkezett a NATO-ba, a védelmi szövetség megállapította, hogy mindkét ország készen áll a szervezethez való csatlakozásra. Svédország tagsága megerősíti majd a NATO képességeit, egyúttal erősíti a Baltikum és az észak-atlanti szövetség biztonságát összességében is. Finnország érdeke egy erős szövetség. Svédország felvétele megkönnyíti a NATO-nak a kollektív védelem megtervezését a Balti-tenger térségében és Észak-Európában. A NATO ugyanis nem tudja számításba venni egy el nem kötelezett ország képességeit és területét a kollektív védelem tervezésekor és végrehajtásakor.
Oroszország alighanem új katonai létesítményeket épít a finn határon. Finnországnak védekeznie kell, vagy el kell kerülnie bármiféle konfrontációt?
A Finnország NATO-csatlakozására adott orosz reakció a várakozásoknak és Moszkva korábbi álláspontjának megfelelő volt. Az, hogy Oroszország kritizálja a NATO tevékenységét és a bővítési politikáját, egy hosszú távú pozíció, ebben semmi újdonság nincs. Moszkva már tavaly közölte, hogy néhány új katonai egységet állítanak fel, és ezt összekötötte a közelében megnövekedett NATO-jelenléttel. Ugyanakkor ha a NATO, valóban fenyegetést jelentene Moszkva számára (ahogyan a oroszok állítják), akkor nem vonták volna el a csapataik nagy részét, amíg Finnország NATO-csatlakozási folyamata tartott. Oroszország amúgy sem haladt gyorsan ezeknek a döntéseknek a végrehajtásával, és Moszkva erőforrásai, úgy tűnik, máshol vannak lekötve pillanatnyilag.
Valójában a NATO nem jelent fenyegetést Oroszországra nézve, és nincs is okunk Oroszország provokálására. Az utóbbi hónapokban látjuk az elmozdulást a Finnországgal, mint ellenséges szomszéddal kapcsolatos orosz retorikában és narratívában, ez főleg a hazai orosz közönségnek szólt.
Úgy tűnik, így reagálnak Finnország NATO-csatlakozására. Nem zárunk ki további akciókat sem Oroszország részéről, de fel vagyunk készülve különböző helyzetekre.
Hogyan befolyásolja a NATO-tagság a finn gazdaság helyzetét? Az Oroszországgal folytatott kereskedelem mindig része volt a finn gazdaságnak. Mit lehet tenni annak ellensúlyozására, hogy visszaesik a kétoldalú forgalom?
A NATO-tagság kérelméről szóló finn döntés arra reagált, hogy alapvetően megváltozott a biztonsági környezet. A NATO-tagság növelni fogja a stabilitást a régióban és Finnországban egyaránt, és így jótékony hatású lehet gazdasági szempontból is. De ez a biztonságról szól, nem a gazdaságról. A NATO-tagság további közvetlen költségeket von majd maga után, ami abból fakad, hogy például részt kell vennünk az észak-atlanti szövetség közös költségvetésének finanszírozásában, továbbá a NATO katonai parancsnoki struktúrái számára is katonai személyzetet kell biztosítanunk. Ami az Oroszországgal folytatott kereskedelmet illeti, az odairányuló export folyamatosan csökkent, már több mint egy évtizede. Ennek többek között Moszkva importhelyettesítő politikája, illetve a kiszámíthatatlan és nehéz orosz üzleti környezet volt az oka. Mielőtt Moszkva megkezdte a teljes körű támadó háborúját Ukrajna ellen, részesedése Finnország külkereskedelméből mindössze 3 százalék volt. Jelenleg az exportunk kevesebb mint 1 százaléka irányul Oroszországba. Finnország nem függ az Oroszországgal folytatott kereskedelemtől, így a visszaesés csak korlátozott hatással volt a gazdaságunkra. Vállalataink alkalmazkodtak, és más piacokat találtak az exporttermékeiknek.
Finnországnak új kormánya van. Melyek a kabinet prioritásai? Sok hír érkezett a gazdasági növekedésről, a megfontolt, óvatos állami költségvetésről és a migráció kezeléséről is. Melyek a legsürgetőbb intézkedések?
A tavaszi választásoknak a fő témája a gazdaság volt. Finnország gazdasági növekedése lassabb, mint más országoké, az államháztartás pedig krónikus deficittel küzd. Ezzel kapcsolatban az új kormány kiemelt feladatává tette az eladósodás visszaszorítását és a gazdasági növekedés fellendítését. Ez a küldetés, a finn gazdaság újbóli növekedési pályára állítása a kormányt összetartó ideológiai cementként is szolgál. Célunk a foglalkoztatás skandináv szintre emelése és a munka termelékenységének növelése.
Annak ellenére, hogy kiigazításokat kell végrehajtanunk a költségvetésben, a jövőbeni növekedés érdekében törekszünk a tudásba és a kutatásba befektetni. Az új kormány összességében kissé szigorúbb megközelítést alkalmaz a bevándorlással kapcsolatban, ugyanakkor áramvonalasítja és ösztönzi a speciális tudáson, készségeken alapuló bevándorlást.
A kormányprogram első ízben határozza meg azt is, hogy Finnország milyen külpolitikát fog folytatni NATO-tagként. Ez nem egy nagyobb forradalomról szól, hanem evolúcióról. Személy szerint engem nagyon fellelkesített, hogy részt vehetek a kül- és biztonságpolitika új korszakának alakításában.
Számos botrány robbant ki az elmúlt hónapokban a Finnek Pártja körül. A kormány túlélt egy bizalmatlansági szavazást is. Hogyan tudja a kabinet kezelni a párt minisztereinek „politikailag nem túl korrekt”, sőt olykor nyíltan rasszista megjegyzéseit?
Kormányunk közös nyilatkozatot tett az egyenlőség és a diszkriminációmentesség társadalmi előmozdítása érdekében. A nyilatkozatot a négy kormánypárt közösen tárgyalta és hagyta jóvá, vagyis a felek elkötelezettek az abban rögzített intézkedések mellett. A kormány elkötelezett az egyenlőség, a diszkriminációmentesség és a rasszizmus elleni küzdelem mellett. A közös nyilatkozat önmagában nyilván nem oldja meg a rasszizmus vagy a diszkrimináció problémáit, és az ügy még egy kormányzati ciklus alatt sem fog megoldódni. Ám ez a kabinet olyan munkát végez majd, amit a következő kormányok folytathatnak.
Közgazdászként és tech-vállalkozóként, valamint egy agytröszt vezetőjeként voltak ötletei a finn jóléti állam fenntartására, egyúttal a megreformálására. Mik lennének ehhez a legfontosabb lépések?
Minden jólét végső soron a munkából és a magánszektor vitalitásából fakad. A közszolgáltatások magas szintjének megőrzéséhez megfelelően kell ösztönöznünk a vállalkozói szellemet és a munkaerőt. Ezért alakítottam ki a saját társadalombiztosítási modellemet, amellyel a külföldet is körbejártam, és a modellt ott is bemutattam.
Az ötlet az, hogy az egyéneket mindig ösztönözzük arra, hogy életszínvonaluk emelésére törekedjenek, akár alkalmazottként foglalkoztatják őket, akár vállalkozóként tevékenykednek. Remélem, hogy egy napon ez a modell megvalósulhat.
Támogatnunk kell a vállalkozókat a cégeik működtetésével járó adminisztratív terhek minimalizálásával is, és ami a legfontosabb, csökkentenünk kell az alkalmazottak felvételével járó kockázatot. A piacra lépés akadályait is fel kell számolni.
Korábbi technológiai befektetőként mit gondol, mit kéne tenni Finnország technikai-műszaki fejlettségének további emeléséért?
Ami a szabályozási kereteket illeti, az alkalmazkodóképesség és agilitás kulcsfontosságú. Olyan szakpolitikákra van szükségünk, amelyek ugyanolyan dinamikusak, mint a tech-ipar maga, elősegítve az innovációt, miközben szavatolnunk kell az etikai alapokat, sztenderdeket és a biztonságot. A törvényhozásnak nem akadálynak, hanem ösztönzőnek kell lennie, hozzá kell segítenie a tech-cégeket a kutatáshoz, az innovációhoz és a bővüléshez. Ehhez tehát önbizalom és támogatás szükséges. Egy olyan kicsi, de nyitott gazdaság, mint Finnország profitálhat abból, ha a tech- és az üzleti szektor szabályozása EU-szinten történik. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egyedül állítsunk fel sztenderdeket. A nemzeti együttműködést tekintve egy olyan világban élünk, amikor a határok egyre inkább elmosódnak, különösen a technológiai szektorban. Erősítenünk kell a kapcsolatainkat a globális tech-központokkal, „hubokkal”, hogy bátorítsuk a tehetség, tudás és az ötletek cseréjét, hogy olyan környezetet teremtsünk, amelyben a nemzetközi és a hazai innovációk találkoznak. Ide kell vonzanunk a globális tech-tudást, tehetséget is. Finnország technológiai szektora akkor fog igazán virágozni, ha integrálódik a globális hálózatba, és magába szívja a világ minden tájáról származó ismereteket és innovációkat. Mindez nem lehetséges szilárd infrastruktúra nélkül. Ez az az alap, amire minden digitális innováció épül. Biztosítanunk kell, hogy digitális infrastruktúránk ne csak robusztus, hanem hozzáférhető és méltányos is legyen.
Egy konzervatív-liberális párt politikusaként mit gondol a liberalizmusról és a konzervativizmusról – hogyan működhetnek ezek együtt? Magyarországon például az illiberális kormány a konzervativizmust hangsúlyozza a liberalizmussal szemben, jóllehet Orbán Viktor 1992 és 2000 között a Liberális Internacionálé alelnöke volt.
Nézetem szerint a konzervativizmus és a liberalizmus harmonikusan együtt tud élni. Végül is a liberalizmus ellentéte nem a konzervativizmus, hanem az autokrácia.
A konzervativizmus segít minket abban, hogy megőrizzük a kulturális örökségünket és a társadalmi szerkezetünket. Ezek jótékony hatásúnak bizonyultak, míg a liberalizmus bátorítja az alkalmazkodóképességet és a nyitottságot, alapot teremtve az innovációra és a diverzitásra. Egy kiegyensúlyozott társadalomban ezek az ideológiák együttműködnek a társadalmi integritás fenntartásában, miközben alkalmazkodnak a felmerülő kihívásokhoz és lehetőségekhez.
A finn kormánykoalícióban jelenleg liberális és konzervatív politikusok is vannak, ahogyan a saját pártomban is ez a helyzet. Számomra ez egészen természetes. Az embereknek különböző a véleményük, és a fejlődést, az evolúciót egy nyitott társadalomban a nyílt viták segítik elő.
