Bár még messze nem telt le az új finn kormány első száz napja, a miniszterek „kegyelmi időszaka” a szokásosnál sokkal gyorsabban véget ért Helsinkiben. Egyre-másra rázzák meg ugyanis rasszista botrányok az új kabinetet – elsősorban annak „köszönhetően”, hogy a kormányba bekerült egy olyan korábbi szélsőjobbos párt, a Finnek Pártja, amelynek miniszterei a múltban, illetve időnként a jelenben is vállalhatatlan kijelentéseket tettek, tesznek. Vagyis tényleg a valaha volt legjobboldalibb kormány alakult Finnországban, de ennek még a kabinet tagjai sem örülhetnek most igazán.
A botrányok érintik ráadásul a Finnek Pártjának vezetőjét, Riikka Purra pénzügyminisztert és miniszterelnök-helyettest, továbbá lemondott a gazdasági miniszter Vilhelm Junnila is. Ám Junnila utódja, Wille Rydman is botrányt botrányra halmoz. Egy másik szélsőjobbos tárcavezető, Ville Tavio pedig konspirációs teóriákra emlékeztető kijelentéseket tett.
Ami a Finnek Pártjánál zajlik most Helsinkiben, az erősen emlékeztet arra, ami a Jobbikkal történik Magyarországon, hiszen például Gyöngyösi Márton pártelnök esetében is megkérdőjelezik riválisai, mennyire gondolja komolyan a korábbi kijelentései után a „mérséklődést”. Miután pedig Gyöngyösi részt vett az amerikai nagykövet vacsorameghívására egy széderesten, a Mazsihisz akkori vezetője is kínos helyzetbe került. Deutsch Tamás, a Fidesz EP-képviselője provokációnak nevezte ezt a lépést.
Visszatérve a finnekre, Petteri Orpo miniszterelnök és konzervatív Nemzeti Koalíció pártja az elemzők szerint azért győzött a tavaszi választásokon, mert az északi ország lakói nyugalmat akartak. Elegük volt a pénzszórásból (a költségvetési hiány és az államadósság kezdett nagyon elszaladni az előző, szociáldemokraták által irányított koalíció idején), megunták a külpolitikai kapkodást – utolsó hónapjaiban Sanna Marin szocdem miniszterelnöknő felelőtlennek tűnő nyilatkozatokat tett vadászgépek Ukrajnának szállításáról –, illetve egyesek szerint Marin bulivideói sem arattak osztatlan sikert az északi országban, bár így is népszerűbb maradt, mint pártja.
Orpo győzelmét tehát bizonyosfajta megkönnyebbülés fogadta Finnországban. A két legnagyobb párt a jobboldalról került ki a választások után, igaz, három párt végzett 20 százalék körüli eredménnyel, és a szociáldemokraták csak hajszállal maradtak el a két jobboldali riválisuktól.
Ebben a helyzetben Orpótól a finnek azt várták, hogy konzervatív pártjával rendbe teszi a gazdaságot, és – ellentétben Marinnal – könnyen együtt tud majd dolgozni a szintén a pártjából kikerült köztársasági elnökkel, a külpolitikába jelentős beleszólással bíró Sauli Niinistővel. Orpónak nagy valószínűséggel tényleg ez lehetett a szándéka, ehhez képest a pénzügyi, a gazdasági és a külkereskedelmi tárcákat mind-mind a Finnek Pártja kapta a kormányban.
Ráadásul a pénzügyminiszter a Finnek Pártjának vezetője lett, aki a rasszista botrányok egyik főszereplője volt az elmúlt hónapban. Riikka Purra sikeresen érvényesítette pártjának törekvéseit a kormány megalakulása előtt, például a bevándorlás korlátozására irányuló kormányprogramot erőltetett Orpóra. Ám pár nap múlva kiderült, hogy tizenöt évvel ezelőtt rasszista bejegyzéseket tett közzé a szintén „finnpárti” Jussi Halla-aho blogjához hozzászólva. (Halla-aho a Finnek Pártjának főideológusa, volt pártelnöke.) Ezekben minősíthetetlen kifejezéseket használt, melyeket nem írunk le, az biztos, hogy ezek túlléptek a bevándorlásellenesség határain.
A gazdasági miniszter, Vilhelm Junnila pedig rekordot döntött, olyan gyorsan bukott meg, jóllehet egy bizalmi szavazást túlélt a parlamentben. Junnila ízléstelen vicceket eresztett meg Hitlerre utalva: azzal „tréfált”, hogy egy politikustársa a 88-as sorszámot kapta a választási listán, ami szerinte „győztes lap”, ez a szám pedig Hitlerre utal szélsőjobbos körökben (mivel a H az abécé nyolcadik betűje).
Ráadásul nemcsak neonácinak minősített (de természetesen ezt nyíltan nem vállaló) szervezetekkel tartott korábban kapcsolatot, melyek rendezvényein is feltűnt pár éve, de a finn közszolgálati média azt is kiderítette róla, hogy meghamisította a végzettségére és üzleti tevékenységére vonatkozó információkat az életrajzában. Így például kiderült, hogy az a lengyel technológiai start-up, amire Junnila mint saját fejlesztésű vállalatára hivatkozott, nem is létezett a varsói cégnyilvántartásokban. Valószínű, hogy a miniszter nem mondott igazat arról sem, hogy milyen egyetemeken tanult.
Junnila utódjával sincs minden rendben. Riikka Purra, aki elnézést kért tizenöt évvel ezelőtti kijelentéseiért, de lemondani nem volt hajlandó, a Finnek Pártjának elnöknőjeként Wille Rydmant javasolta új gazdasági miniszternek. Rydman már tagja is a kormánynak, de a legtekintélyesebb finn lap, a Helsingin Sanomat szerint az új szélsőjobbos miniszter nőket és lányokat zaklathatott korábban, visszaélve pozíciójával.
Mindennek tetejébe Rydman szerint bizonyos kutatók, szakértők és újságírók kormányellenes napirendet erőltetnek a külföldi médiában. Ezért aztán külföldön hamis állítások jelennek meg Finnországról, ami alatt persze nyilvánvalóan azt értette, hogy a Finnek Pártját nem ítélik meg kedvezően. Mindezek után Rydmant Finnországban összeesküvés-elméletek terjesztésével is megvádolták bírálói. Orpo miniszterelnöknek mindenesetre máris el kellett határolódnia Rydman nyilatkozatától az Euronews szerint, jóllehet az új miniszter csak két hete lépett hivatalba.
Ville Tavio, a fejlesztési együttműködésért és külkereskedelemért felelős finnpárti miniszter sem maradt le párttáraitól. Ő a nagy népességcsere (Great Replacement) konspirációs teóriáját vetette fel korábban (az elmélet szerint a nyugati elitek az európai fehér népességet bevándorlókkal „cserélnék ki”), ami Finnországban szélsőjobboldali összeesküvés-elméletnek számít. Magyarországon ugyanakkor Orbán Viktor miniszterelnök nyíltan beszél erről, és a tavalyi tusványosi beszéde is apropót adott a nyugati fajelméleti diskurzus áttekintésére, aminek szerves része az erőltetett lakosságcsere gondolata.
Az Orpo-kormány botrányai nyomán megszólalt a volt miniszterelnök, Sanna Marin is. A politikus hangsúlyozta: a szocdemek már a választások előtt kinyilvánították, hogy nem lépnének koalícióra a Finnek Pártjával. „Ezt akkor elítélték. Talán most jobban megértik ezt” – jegyezte meg a korábbi döntésükről, és utalt nyilvánvalóan Petteri Orpóra és a konzervatívokra.
Anna-Maja Henriksson, a Svéd Néppárt vezetője (ez a párt Marin és Orpo kabinetjeiben is részt vett, illetve vesz koalíciós partnerként) pedig azt hangsúlyozta: ahhoz, hogy a mostani kormány működni tudjon ősszel, ki kell nyilvánítania, hogy a rasszizmus minden formáját elítéli, de nemcsak szóban kell ezt hangoztatni, hanem e szerint is kell cselekedniük a minisztereknek.
Orpo tehát nehéz helyzetbe került. Jelenleg kormánya és miniszterei túléléséért küzd, hiszen még a saját pártjából államfővé avanzsált Niinistö köztársasági elnök is arra szólította fel a kormányt, hogy határolódjon el a rasszizmustól. Ezt a figyelmeztetést Orpo komolyan is vette. Információink szerint a finn kormánypártok most egy olyan nyilatkozaton dolgoznak, amiről a nyári szünet után szavazhat a parlament.
Így megfigyelők szerint Orpo kabinetjét megmentheti a nyári szünet, és azután egy egyértelmű elhatárolódó nyilatkozattal talán lezárhatják a Finnek Pártjával kapcsolatos sorozatos botrányokat. Ám nem kizárt az sem, hogy Orpo megelégeli a skandalumokat, és esetleg a választásokon a Finnek Pártjánál csak hajszálnyival kevesebb szavazatot kapó szociáldemokratákat veheti be a kormányba.
Igaz, ha ez megtörténik, akkor sem lesz mentes egy újabb koalíció a szélsőséges, „hitlerezős” botrányoktól. A szociáldemokraták egyik prominens politikusáról, a párt vezetésére is esélyesnek tartott Antti Lindtman parlamenti frakcióvezetőről ugyanis egy fiatalkori (állítólag tréfának) szánt videó, pontosabban egy abból kikockázott fotó jelent meg, ahol álarcos, valószínűleg meztelen fiatal férfiak náci karlendítése is látható. Bár Lindtman (piros körrel jelölve) karja nem lendül, vitatott, hogy mit csinált a videón.
