Az etnikai politizálásnak határozottan vége van
– ez a szöveg jelent meg szlovákul Gyimesi György, a legnagyobb magyar pártszövetség jelöltjének Facebook-oldalán a szlovák választások másnapján. Ő volt a magyar érdekképviseletre vállalkozó Szövetség legláthatóbb jelöltje: a magyar kormánykommunikációból ismerős paneleket használva szállt bele a NATO-ba, az EU-ba, az arcmásával ellátott plakátok pedig „A béke oldalán” szlogennel futottak. Az aktív kampánytevékenység abból a szempontból meghozta a gyümölcsét, hogy a 30 ezer preferenciaszavazat segítségével a lista utolsó helyéről a másodikra karikázták fel a Szövetség hívei, de a párt végül nem jutott be a szlovák törvényhozásba. Így is jobb eredményt értek el, mint amit a felmérések jósoltak: végül 130 ezren szavaztak nekik bizalmat, és 4,3 százalékon végeztek. Ezzel szemben a másik két magyar vonatkozású párt lényegesen rosszabb eredményt el, mint amit a közvélemény-kutatók mértek: bőven egy százalék alatt végeztek, így lényegében megsemmisültek a szombati választáson. Mindez azt jelenti, hogy
Gyimesi a Napunknak pesszimista hangvételű nyilatkozatban magyarázta a kudarcot, hangsúlyozva, hogy szerinte ez a helyzet állandósul. „Egy etnikai párt önállóan a parlamentbe már nem tud bejutni” – mondta a 2020-ban nyertes szlovák populista párttól, az OĽaNO-tól (Egyszerű Emberek és Független Személyiségek) a Szövetség listájára igazoló politikus, aki szerint a jövőben „a parlamentbe jutás csak más pártokkal összefogva, esetleg egy választási listán indulva lehetséges.”
Azt gondolom, hogy öt vereség, öt kudarc után egy hatodik próbálkozástól már nem várhatunk semmilyen csodát
– sommázta Gyimesi György.
Hogy jutottunk idáig?
Hosszú ideig egyedül a Magyar Koalíció Pártja képviselte a felvidéki magyarságot az országos politikában. 1998 és 2006 között rendre 9–11 százalék körüli eredményeket értek el, ám a koalíciót alkotó pártok közti belső hatalmi harc tört ki. A pártszakadás 2009-ben következett be. Ekkor Bugár Béla kivált a pártból, és Most–Híd néven szlovák-magyar vegyespártot hozott létre. 2010-ben az MKP és a Híd együttesen még rekord közeli, 315 176 voksot tudott begyűjteni. A konzervatív gyökérzetű MKP mégis kiesett a törvényhozásból, és a következő tíz évre a liberális színezetű Híd vette át a helyét a szlovák Nemzeti Tanácsban. Tiszta etnikai párt viszont 2010 óta nincs a parlamentben.
A szlovák-magyar vegyespárt 2016 és 2020 között kormányzóerővé lépett elő. Robert Fico koalíciós kormányának az a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) is tagja volt, melynek korábbi vezetője, Jan Slotá leplezetlen magyargyűlölő kijelentéseiről vált ismertté. 2018-ban Jan Kuciak oknyomozó újságíró és menyasszonya meggyilkolása miatt kormányválság alakult ki, miután Fico távozott, és átadta a stafétát Peter Pellegrininek (ő az idén már saját pártjának, a Hlas-nak volt a kormányfőjelöltje, amely a harmadik legtöbb szavazatot szerezte a szeptember végi választáson – Ficónak mindenek előtt velük kell megállapodnia, ha kormányt akar alakítani). A Híd viszont nem ugrott ki a kormánykoalícióból, amiért a következő választáson kiejtették a szavazói: 2020-ban két százalékra olvadt a támogatottságuk.
Ugyanezen a választáson az MKP utódpártjának tekinthető, magyar jobboldali blokk, a Magyar Közösségi Összefogás (MKÖ) szűk négy százalékot szerzett.
Ezért 2021-ben egy harmadik magyar erővel, a fiatalos Összefogással közösen megalakult a Szövetség. Az elődpártok megszűntek, és egy teljesen új politikai szubjektum jött létre, amely zászlajára tűzte a magyarság képviseletét. A cél az volt, hogy minden magyar iksz egy listára kerüljön, és többé ne fordulhasson elő, hogy széttöredeznek a kisebbségi szavazatok. Az egységnek a 2022-es helyhatósági és megyei választásokon meg is lett az eredménye: a polgármesteri székek és megyei képviselők számában az összes szlovák párt közül a legjobb eredményt a Szövetség érte el.
A törést Gyimesi György személye hozta el. Májusban a listára vétele miatt a Szövetségből a Híd egy része, Sólymos László volt környezetvédelmi miniszter vezetésével kilépett. A Híd előre jelezte, nem tartja elképzelhetőnek, hogy egy listán szerepeljenek Gyimesivel, a Szövetség mégis ragaszkodott hozzá – annak ellenére, hogy Berényi József, az MKP platform elnöke szerint a magyar kormány is kifejezetten kérte, hogy ne vegyék fel a közös listára, mert ezzel veszélyeztetik a törékeny egységet. Berényi korábban azzal érvelt, hogyha Gyimesi nem az ő, hanem más szlovák párt színeiben indult volna, akkor egy erős felvidéki kampánnyal elcsatornázta volna a magyar szavazatokat.
Az idei eredmény történelmi kudarc
Az elmúlt évtizedben sokat normalizálódott a magyar-szlovák viszony. Árulkodó, hogy az ügyvivő kormányt egy magyar nemzetiségű kormányfő, Ódor Lajos vezeti. Erdéllyel szemben – ahol erős kulturális, vallási törésvonalak húzódnak a magyar kisebbség és a román többségi társadalom között – Szlovákiában lazábbak, könnyebben átjárhatók az identitáshatárok: Ezzel együtt számos, regionális alapú strukturális egyenlőtlenség sújtja a szlovákiai magyarságot, amely javarészt a déli országrészekre tömörül: a rossz infrastrukturális összeköttetés miatt a munkahelyteremtő befektetések elkerülik a vidéket, a kerületek központjai (Nyitra, Pozsony, Besztercebánya, Kassa) északon vannak, így a megyei szintű ügyintézésnél a magyarok nem használhatják az anyanyelvüket. Dél-Szlovákia lényegesen kisebb gazdasági erőt képvisel: magas a munkanélküliség, nehéz megtartani a lakosságot. Ezek mind olyan kérdések, melyeket országos szinten lehet érdemben kezelni, ám a magyarság képviselete sosem volt nehezebb helyzetben.
A Napunk a 2020-as és a 2023-as választási eredményeket összevetve arra jutott, hogy
A Híd az előző választáson nagyot bukott: elvesztette szavazói felét, ezzel büntették a szavazók a koalícióra lépést Ficóval. A három és fél évvel ezelőtti eredményhez képest idén újabb 60 ezer Híd-szavazat veszett el. Ezeknek a választóknak csak egy elenyésző része ment át a Szövetséghez, a többségük feltehetően szlovák pártra voksolt. Hiszen csaknem minden déli járásban valamivel magasabb volt a részvétel, mint három és fél évvel ezelőtt, így vélhetően a korábbi Híd-szimpatizánsok közül kevesen döntöttek az otthonmaradás mellett. A másik lehetséges forgatókönyv, hogy a Híd-szavazók többségében mégis a Szövetséghez pártoltak át, ám akkor az egykori MKÖ híveinek kellett átvándorolniuk a szlovák pártokhoz. A részvétel országos összevetésben így is alacsonyabb volt a déli országrészen: a tíz legalacsonyabb részvételi arányú járásból kilenc dél-szlovákiai, magyarlakta járás.
A Napunk cikkéből az is kiderül, hogy
A legtöbb voksot, szám szerint 321 069-et, az akkor még egységes MKP-nak sikerült begyűjtenie 2002-ben. Most ennek a felét sem érte el együttesen a három magyar párt. A korábbi MKP-t is magába olvasztó Szövetségnek, valamint a két mikropártnak, a Mikulas Dzurinda egykori kormányfő formációjával együtt induló Most–Hídnak, illetve a Magyar Fórumnak összesen 141 964 szavazót sikerült maguk mellé állítaniuk. Egy átlagos vagy annál alacsonyabb részvétel esetén nagyjából 140 ezer szavazóval lehet megugrani az öt százalékos küszöböt, ám idén 68,5 százalékos volt a részvétel, amely a legmagasabb adat az utóbbi időszak parlamenti választásain.
Hová mentek a magyar szavazatok?
„A magyar pártokra a magyar nemzetiségű választók 60 százaléka szavazott. Ez kevesebb, mint kétharmados arány” – árulta el lapunknak Szalay Zoltán, a pozsonyi székhelyű Napunk főszerkesztője. A maradék negyven százalék a szlovák pártokhoz vándorolt:
Ebből a szempontból is a legrosszabb eredményt érték el az idén a magyar pártok, hiszen legutóbb még 70 százaléknyian szavaztak a Hídra és az MKÖ-re. 2020-ban a választást megnyerő populista párt, az OĽaNO élvezte a leginkább a magyarok bizalmát.
Idén a Smer lett a befutó, amely megsokszorozta a támogatottságát a déli régiókban. Dunaszerdahelyen háromszor, Komáromban kétszer annyian szavaztak Ficóékra, mint legutóbb, összességében pedig minden tizedik szlovákiai magyar adta a szavazatát a korábban „magyarfalónak” címkézett politikusnak. Ebben Szalay szerint a magyarországi kormánymédiának is komoly szerepe van. A szlovákiai magyarok jelentős része a magyarországi médiából informálódik, márpedig az M1 még a kampánycsend alatt is leadott egy Fico-interjút. Eközben a Smer első számú kihívójába, a PS-be azok a nagyvárosi, liberális magyar választók helyezték a bizalmukat, akik nem találták meg a számításukat a Szövetségben.
A tendencia azt mutatja, hogy választásról választásra egyre többen mennek át a szlovák pártokhoz.
Korábban az volt a jellemző, hogy a magyarok elenyésző számban szavaztak szlovák pártokra, de ez most már csaknem a fele
– magyarázta Szalay.
A magyar voksok elvándorlására nincsenek egyszerű válaszok, de Szalay több lehetséges magyarázatot is felrajzolt.
- A belviszályok sok magyart eltántorítottak attól, hogy magyar pártokra szavazzanak. A konfliktusok régóta feszítik a szlovákiai magyar politikát, és bár úgy tűnt, hogy a Szövetségben ezt sikerül feloldani, az utolsó pillanatban mégis megbomlott az egység.
- Ennek a következménye, hogy az előzetes felmérések azt mutatták: nem állnak jól a magyar pártok. Sokan épp azért nem szavaztak magyar pártra, mert attól tartottak, hogy elveszik a szavazatuk, így végül inkább a biztosan bejutó szlovák pártokat támogatták.
A Szövetség eközben a közvélemény-kutatókra és a médiára mutogat. „A média olyan információkat közvetített a választók felé, hogy esetleg több magyar párt is van, holott mi hangsúlyoztuk, hogy egyetlen magyar pártnak van esélye bekerülni a parlamentbe, és ez a Szövetség. A választási eredmények meg is mutatták, hogy a másik két párt tulajdonképpen nem is létezik” – értékelt a Napunknak Forró Krisztián, a Szövetség elnöke.
Szalay elmondta, korábban is a téves felmérésekkel és az ellenérdekelt médiával magyarázták a választási kudarcokat a jobboldali magyar pártok. Úgy látja, hogy a két kis párt nem szerepelt a súlyán felül a médiában, az országos felméréseknél pedig a komolyan vehető média mindig is hangsúlyozta, hogy a magyar pártokat jellemzően alulmérik. Így ezeket az érveket nem tartja megalapozottnak.
Lesz egyáltalán magyar a pozsonyi parlamentben?
Ami a parlamenti képviseletet illeti, még soha nem volt ennyire rossz helyzetben a szlovákiai magyarság
– hangsúlyozta Szalay. Elszórtan lesznek ugyan magyarul beszélő politikusok a törvényhozásban, de korábban egyikük sem foglalkozott érdemben kisebbségpolitikával, nincs beágyazottságuk Dél-Szlovákiában.
Az idei választáson egyetlen magyar származású képviselő szerzett mandátumot. Grendel Gábor, az OĽaNO képviselője 28 ezer karikát kapott a neve mellé: a 43. legtöbbet a 150 mandátumot szerző képviselő közül. Igor Matovic korrupcióellenes, populista pártjának politikusa az előző ciklusban a parlament alelnöke volt, de a kisebbségpolitika nem tartozik a szakterületei közé: már újságíróként is biztonságpolitikai, belügyi, titkosszolgálati kérdések álltak a fókuszában. Rajta kívül még egy magyar ajkú képviselő lesz a Nemzeti Tanácsban: OĽaNO-s párttársa, a roma származású bokszbajnok, Tankó Vilmos.
Ha szélesítjük a kört, még három magyarul beszélő képviselőt találunk. Vlcek Erik, komáromi élsportoló annak a Hlas-nak a színeiben politizál, amely minden bizonnyal a következő hetek koalíciós tárgyalásainak királycsinálója lesz. A papírforma szerint a Smerrel (és a szélsőjobboldali SNS-szel, esetleg az atlantisa, de LMBTQ-ellenes kereszténydemokratákkal) alakítanak majd kormányt.
Saját magát nem magyar képviselőként azonosítja: az anyanyelve szlovák, ám ezzel együtt aktívan szeretné képviselni a déli régiókat és a szlovákiai magyarságot. Elmondása szerint azon fog dolgozni, hogy a kettős állampolgárságot lehetővé tegyék. Szalay megjegyzi, hogy Vlcek korábban nem foglalkozott kisebbségpolitikával.
Vlceken kívül még két magyarul beszélő politikus szerzett mandátumot, ők – a vélhetően legnagyobb ellenzéki frakciót adó – Progresszív Szlovákia (PS) képviselői, az egykori hidas Martin Dubéci és a volt rendőrfőkapitány, Jaroslav Spisiak. Vagyis:
Grendel Gábor a saját szerepéről a 24.hu-nak elmondta: az ő ajtaja mindig nyitva állt a szlovákiai magyar közösség előtt. Ez továbbra is érvényes lesz azokkal a korlátokkal, melyek az ellenzéki politizálással járnak. Attól tart, hogy egy olyan, Smer által vezetett koalíciós kormány áll majd fel, amelynek az első dolga az lesz, hogy gátat vessenek a korrupciós ügyek feltárásának. Ezzel együtt úgy gondolja, hogy egy ellenzéki erő is meg tud nyitni olyan témákat – akár a kisebbségpolitika terén is –, melyek esetleg pozitív fogadtatásra találnak a kormányban. Hangsúlyozta: az előző kormánykoalíciós ciklusban már foglalkozott kisebbségpolitikával, ám ez a munka nem a reflektorfényben zajlott.
Magyar nemzetiségű és anyanyelvű képviselő valószínűleg tényleg az egyetlen vagyok
– mondta lapunknak Grendel, aki abban látja az etnikai alapon politizáló magyar pártok hiányosságát, hogy kevésbé összpontosítottak az egyes szakterületekre és az aktuális problémákra, és túlságosan nagy hangsúlyt fektettek a magyar kérdésre. Holott az energiaár-emelés, az élelmiszerárak emelkedése és a migránskérdés ugyanúgy érinti a magyarokat is. Ezért mentek át szerinte a magyarok a megoldásokat kereső szlovák pártokhoz.
Grendel a múltban együtt politizált az OĽaNO-ban Gyimesi Györggyel. Egykori párttársa a felvetésére, miszerint szlovák pártokkal kellene szövetséget keresnie a magyaroknak, elmondta, a Matovic-pártban nem csak nyitottság volt efelé, hanem aktív kezdeményezés is. Habár még kicsit korai ezzel foglalkozni, Grendel szerint ez a nyitottság a jövőben is megmarad.
Mi lesz a magyar pártokkal?
A Magyar Fórum és a Most–Híd szakadárjai számára nagy törés, hogy nem sikerült megugraniuk a három százalékot, így nem jogosultak állami támogatásra. A választási eredmények ismeretében az volna logikus, hogy ezzel kiírták magukat a helyi közéletből, ugyanakkor Szalay Zoltán nem merné egyértelműen kijelenteni, hogy ez lesz a sorsuk. Egyik párt sem jelezte azt, hogy be akarná fejezni, sőt: a Kékek és a Híd az elmúlt napokban jelezte a szándékát, hogy tovább akarnak építkezni. „Ezek a pártok valamilyen formában a politikai palettán fognak maradni, de azt nem gondolom, hogy növelni tudják a támogatottságukat” – vélekedett Szalay.
A Szövetség ezzel szemben mindenképp talpon marad, már csak azért is, mert az eredményük után több mint hárommillió euró állami támogatásra jogosultak. Emellett nagyon erős megyei, polgármesteri pozíciókat szereztek 2022-ben, amivel szintén források járnak. Szalay úgy látja, a jövőre esedékes elnökválasztáson, valamint az európai parlamenti választáson megerősíthetik a szavazóbázisukat. Megjegyezte: Szlovákiában az egész EU-n belül a legalacsonyabb szokott lenni az EP-választás részvételi aránya, ezért ott van esély arra, hogy sikert érjenek el.
Az nagyobb kérdés, hogy a parlamenti választásokhoz hogyan fognak hozzáállni. A párt több politikusa beszél nyíltan arról, hogy nem szabad többé egyedül nekifutni a választásoknak, mivel így hazardíroznak a szavazatokkal. Ez egy logikus felvetésnek tűnik, ám kérdéses, hogy találnak-e olyan szlovák pártot, amelyik hajlandó együttműködni velük
– értékelt Szalay, megjegyezve, hogy egyelőre nem látszik olyan szlovák párt a politikai palettán, amelyik egy stabil partnere lehetne a Szövetségnek.
„A francba, ha tudtuk volna, hogy van esélyetek, akkor rátok szavazunk”
Cziprusz Zoltán az ötödik legtöbb karikát kapta a Szövetség listáján: 16 ezren szavaztak neki bizalmat, ráadásul egy olyan régióban, Gömörön, ahol nem él tömbmagyarság. Az eredmények kapcsán lapunknak elmondta, hogy a 2010-es pártszakadás óta a legjobb eredményt érték el. Három járásban elsők lettek: Rimaszombaton – ahonnan Cziprusz is származik –, Dunaszerdahelyen és Komáromban. Húszezer szavazat viszont hiányzott a bejutáshoz, ám úgy látja, hogy van mire építeni. Szerinte sok ment el azon, hogy a médiában megépült az a kép, miszerint nincs egységes magyar párt, a közvélemény-kutatók pedig durván felülmérték a másik két magyar erőt (volt, ahol két százalék körülire mérték a Kékek és a Most–Híd közös listáját).
„A választások legnagyobb vesztesei a közvélemény-kutatók” – hangsúlyozta Cziprusz, hozzátéve, a másik két lista együttesen sem kapott tízezer szavazatot, ráadásul a hidasok listáján a fele szlovák volt. Tehát inkább tehető ötezer körülire az a szavazatveszteség, melyet a plusz két magyar lista okozott a Szövetségnek. Mint mondta, a pártja sohasem vett közvélemény-kutatást, ám ez a többi formációról nem mondható el. Vannak pártok, amelyeket 6–7 százalékra mértek, de a választáson csak két százalékot értek el, ami meglátása szerint hihetetlen befolyásoló tényező.
A média felelősségével kapcsolatban elmondta, hogy Szlovákiában kevés a független orgánum.
Vannak pártok, amelyeknek van magyar nyelven írt médiuma, de az attól nem magyar médium. Vannak hírportálok, melyek máshova voltak becsatornázva, és az volt a feladatuk, hogy megakadályozzák a Szövetség parlamentbe jutását. Szó szerint
– szögezte le.
Viszont sokan elbizonytalanodtak, hogy képes-e megugrani a Szövetség az ötszázalékos küszöböt, ezért inkább szlovák pártra szavaztak.
Rengetegen kértek tőlem személyesen is elnézését, mondván: »a francba, ha tudtuk volna, hogy van esélyetek, akkor rátok szavazunk«
– mondta Cziprusz. Hozzátette, a közép-, kelet- és dél-szlovákiai országrészeken valójában magas volt a részvétel, csak nagyon sokan nem otthon szavaztak, ezért a 60 százalék körüli részvétel csalóka.
Van létjogosultsága az etnikai politizálásnak
– mondta Gyimesi György felvetésére reagálva, aki a választás másnapján ennek az ellenkezőjét hirdette meg. Gyimesi állítását elhamarkodottnak tartja: a 130 ezer szavazóra és a tavalyi helyhatósági választások eredményeire lehet építeni. Szükség van magyar pártra, de egy közös listának látja értelmét. „78 járás van Szlovákiában, és mi 18-ban kapunk szavazatot. Így tényleg nehéz” – tette hozzá.
Azt is elmondta, hogy most nem az új stratégia kidolgozásának van itt az ideje, hanem rendezni kell a soraikat a közelgő, decemberi tisztújításon.
„Ha nekifutunk négyszer a falnak, akkor négyszer ugyanaz lesz az eredmény”
Nem sikerült mandátumot szereznie Ravasz Ábelnek, az egykori romaügyi kormánybiztosnak, aki a SaS (Szabadság és Szolidaritás) listáján indult. A liberális párt 31. helyén vágott neki a választásoknak, és a magyar preferenciaszavazatok támogatásával próbált mandátumot szerezni, mondván: ha már magyar párt nem lesz a parlamentben, legalább egyéni képviselete legyen a kisebbségpolitikának. Végül 2000 körüli karikát szerzett, ami kevésnek bizonyult a bejutáshoz.
Ravasz a 24.hu-nak úgy értékelt, mindez nem a személyének szólt, inkább a pártválasztás volt a döntő: kevesen választották délen az SaS listáját. Ennek ellenére a párt kötelékében képzeli el a következő időszakot, és megpróbál az SaS-ben kisebbségi ügyekkel foglalkozni.
Megvárom a következő egy-másfél hónapot, hogy milyen irányba fognak haladni az események. Könnyen előfordulhat, hogy az SaS kormánypárt lesz, és akkor nyílnak különböző lehetőségek. A helyzet szerintem jobb, mint ahogy kívülről kinéz. Konkrét tárgyalási folyamat zajlik
– mondta Ravasz. Szerinte érdekes kérdés lesz, vajon ebből kialakul-e valamiféle ajánlat. Ha igen, azt jó eséllyel a Hlas elviszi párton belül megvitatni, hogy reális esélyét látják-e a megegyezésnek, vagy csak arra használják, hogy „felsrófolják az árat a Smerrel való tárgyalásokon.” Nála tájékozottabb emberek 30–40 százalékos esélyt adnak arra, hogy a „jobb kormánykoalíció” valósul meg – tette hozzá.
A választásokra visszakanyarodva Ravasz elmondta, hogy alapvető probléma volt a politikai kínálattal. A Szövetség most már negyedszer kap négy és fél százalék körüli eredményt, amely nagyjából lefedi a konzervatív felvidéki szavazóbázist. „Ha nekifutunk négyszer a falnak, akkor négyszer ugyanaz lesz az eredmény. Ha nem nyitják ki a szavazói táborukat másoknak az irányába, akkor ugyanazok az emberek fognak rájuk szavazni, mint eddig” – hangsúlyozta. Rajtuk kívül nem volt más, érdemi politikai alternatíva, hiszen a másik két magyar formációt egyszerűen visszautasították az emberek.
Van egyfajta plafon, amit egy konzervatív és orbánista irányú etnikai párt nem tud meghaladni
– vélekedett Ravasz.
A most parlamentbe jutó magyar vagy magyarul beszélő képviselők névsorából kiindulva nem sok esélyt lát arra, hogy erős kisebbségbarát, magyarbarát intézkedések születhetnek. Ravasz szerint a választási procedúra még nem ért véget. Amennyiben egy „normális kormány” állna fel, a végrehajtásban lehetne segíteni a kisebbségpolitika ügyét.
Nagyon nem mindegy, hogy Fico-kormány vagy PS-központú kormány lesz, nem mindegy, hogy a hatalomelosztásban a kisebbségnek sikerül-e valamilyen hídfőt szerezni, hogy jövőre Bukovszky László marad-e a kisebbségügyi kormánybiztos, vagy ha nem, akkor ki fogja betölteni ezt a pozíciót. Ezeket a dolgokat kéne most figyelnünk, a magyarpárti köldöknézésre még lesz három és fél évünk
– hangsúlyozta. Ravasz elfogadna kormányzati pozíciót, de ha nem érkezne ilyen felkérés, akkor a civil szférában folytatja a munkát. Mint mondta, van egy parlamenti munkacsoportjuk, amely a szavazások előtt az összes törvényt sorra veszi, hogy van-e bennük kisebbségeket érintő kérdés.
De ez nagyon messze van attól, amit sokan reméltünk. Hogy sikerülhet egy kisebbségpolitikai arcélt adni a következő parlamentnek, hiszen várhatóan nem lesz egyetlen kisebbségpolitikai fókuszú személy sem a törvényhozásban
– zárta gondolatait Ravasz Ábel.
