Az offenzíva elején naponta többször is rakétatámadások érték Kijevet, és az olyan nagyobb városokat, mint Lemberg (Lviv) és Ternopil. Akikkel beszéltem Kijevben, azt mondják, hogy a várost érő rakétatámadások jelentősen csökkentek.
A rakétákkal elkövetett terrorakciók változatlanul egész Ukrajna legnagyobb problémái. A terrorállam (Oroszország – a szerk.) technikailag legfejlettebb rakétái az XT-32-esek, melyeket TU-95 NS stratégiai bombázókról indítanak a Kaszpi-tengerről. A légiriadók mindennapossá váltak. Az offenzíva első hónapjában több légitámadás történt, különösen azokban a régiókban, amelyek Oroszországgal határosak.
Több mint három hónapja azonban az ellenség nem repült be az ukrán légtérbe.
Vadászgépekre és harci helikopterekre gondol?
Igen. Az Ukrán Légierőnek és pilótáinak, a légvédelmi tüzérségnek, valamint a légelhárító rakétákkal felszerelt szárazföldi egységek felkészültségének köszönhetően az ellenség jelentős veszteségeket szenvedett el a légterünkben. Ez arra kényszerítette őket, hogy az országunkon kívülről támadjanak, és felhagyjanak a mélységi berepülésekkel. Ehelyett különböző típusú rakétákkal támadják Ukrajnát, illetve drónokkal. Az ORLAN típusú orosz felderítődrónok ott vannak az egész ország felett, majdnem naponta lelőnek egyet belőlük az Ukrán Légvédelmi Erők.
Egyáltalán nem repül be az országba az orosz légierő?
Kizárólag a frontvonalban, közel a határhoz működnek. Ott Szu-25 vadászgépeket és különböző harci helikoptereket vetnek be, de jelentősek a veszteségeik.
Az orosz propaganda szerint már többször megsemmisítették a teljes ukrán légierőt, ami nyilvánvalóan hazugság. Ukrajnának mekkorák a veszteségei?
Általában nem közlünk pontos információt a veszteségeinkről. Ez nem azt jelenti, hogy ne ismernénk el, hogy vesztettünk pilótákat. Azért nem adjuk meg a pontos számokat, hogy az ellenség ne tudja kielemezni a képességeinket. Mindemellett kijelenthető, hogy Ukrajna légiereje nem szenvedett akkora veszteségeket, mint Oroszországé. Oroszország természetesen folyamatosan hamis információkat közöl, hogy félrevezessék a lakosságot, de ez egyre kevésbé működik. Figyeljük az orosz közösségi médiát, és már ott is vannak arra utaló jelek, hogy az orosz propaganda kezd csődöt mondani. Egyre többen kérdőjelezik meg, hogy ha a hírekben szinte minden nap arról számolnak be, hogy ukrán harci helikoptereket és vadászgépeket lőttek le, akkor hogyan lehetséges, hogy Ukrajnának még mindig van légiereje és képes csapásokat mérni. Az invázió sikeréhez az oroszoknak kulcsfontosságú lett volna kivívni a légifölényt, ezért voltak az első célpontjaik az ukrán légterek és légvédelmi rendszerek.
Ha sikerült volna teljes ellenőrzésük alá vonniuk az ukrán légteret, akkor a szárazföldi erőik sokkal egyszerűbben tudtak volna előrenyomulni.
A modern háborúkban a légifölény általában eldönti a háborúk kimenetelét.
Nyilván sokkal nehezebben, még nagyobb véráldozattal, de azt gondolom, hogy Ukrajna abban az esetben is meg tudta volna állítani az inváziót, ha az oroszoknak sikerül a légtér feletti ellenőrzés megteremtése. A légifölény fontosságával az ukrán kormányzat is tisztában van a konfliktus kezdetétől. Ezért kérték a Nyugattól a repüléstilalmi zóna bevezetését, új légvédelmi rendszereket és harci repülőket.
Repüléstilalmi zónát nem vezetett be a Nyugat.
Nem, de történtek előrelépések a légvédelmi rendszerekben, és nagy mennyiségben kaptunk légvédelmi felszerelést. Mivel az ukrán légvédelem Buk-M1 és SZ–300-akból áll, melyek elavultnak számítanak, mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy azonnal újabb légvédelmi rendszerekre van szükség, ha biztosítani akarjuk a légteret. Ennek első lépése volt a norvég NASAMS közepes hatótávolságú hálózatalapú légvédelmi rakétarendszer beszerzése, de tárgyalásokat folytatunk a német IRIS-T rakétavédelmi rendszerek beszerzéséről. (Ezek a rendszerek azóta megérkeztek Ukrajnába – a szerk.) Az ilyen típusú rendszereken felül igyekszünk olyan légvédelmi rendszereket is beszerezni, melyek 100 kilométer felett is hatásosan tudnak működni.
Mi a helyzet a vadászgépekkel?
Az Ukrán Légierő már eldöntötte, hogy milyen típusú vadászgépek lennének a leghatásosabbak a számunkra. Az amerikai gyártású többcélú vadászgépek a legrealistább választás, ezek bizonyos módosításokkal lehetnek F15, F16 vagy F18-as vadászgépek. Használt repülőgépekről beszélek.
Miért pont amerikai gépek?
Ezekből a vadászgépekből nagy mennyiség áll rendelkezésre a világban, az Egyesült Államoknak pedig adottak a képességei, hogy juttasson Ukrajnának belőlük, és átképezze az ukrán személyzetet, a szerelőktől kezdve a pilótákig.
Van elég pilótájuk?
Van. Az Egyesült Államok 100 millió dollár értékben képzi majd ki az ukrán vadászpilótákat, de a legfontosabb kérdés jelenleg az, hogy pontosan milyen típusú vadászgépekre kell kiképezni őket. Emellett pedig meg kell teremtenünk az infrastruktúrát az új eszközöknek, amit nagyban nehezít a háború.
Mennyi ideig tart hadrendbe állítani az új vadászgépeket?
Minden országban más módon képzik ki a pilótákat. Azt szükséges leszögeznünk, hogy Ukrajna azokat a pilótáit fogja átképezni az új vadászgépekre, akik jól beszélnek angolul, és van légiharc-tapasztalatuk szovjet gépeken. Ukrajnának nincs hiánya pilótákból. Hadd emlékeztessem arra, hogy a harkivi Ivan Kozhedub Nemzeti Légierő Egyetem változatlanul működik, csak biztonsági okokból védettebb régióba lett telepítve a tanári karral együtt. Visszatérve a kérdésére, egy aktív pilótának nem okoz komolyabb kihívást egy másik géppel repülni, ennek az elsajátítása néhány hetet vesz igénybe. A harci rendszerek kezelésének elsajátítása már jóval tovább tart, akár hat hónapig is. Egy új rendszerű harci repülőgép kezelésének elsajátítása a teljes kezelőszemélyzetének kiképzésével együtt több, mint egy évig tart.
Van ennyi idejük?
Ismerve a realitásokat arra fogunk törekedni, hogy sokkal koncentráltabb legyen a kiképzés. Nem késlekedhetünk egy percet sem, hiszen az állampolgáraink életéről van szó.
Ez mit jelent a gyakorlatban?
A legoptimistább forgatókönyv, hogy le tudjuk faragni a kiképzést hat hónapra.
Folyamatosan látni olyan videókat a közösségi médiában, hogy az ukrán légierő harci gépei olyan alacsonyan repülnek, hogy néha elvisznek egy-egy közlekedési táblát. Az ilyen jellegű videók miatt hatalmas kultusza van az ukrán légierőnek, nemcsak Ukrajnában, de Nyugat-Európában is.
Az ellenséges radar alatt repülni, kihasználva a topográfiai lehetőségeket mind a pilóta, mind a felszerelés túlélésének a kérdése, nem mutatvány. Azokon a területen, ahová az ellenség a légvédelmét telepítette, az ellenséges radarok nagyon messze ellátnak, és a rakétáik is. Minél alacsonyabban repül a pilóta, minél közelebb van a földhöz, annál kisebb az esélye, hogy az ellenséges radar észrevegye. Nemcsak mi használjuk ezt a taktikát, az ellenség is. Még csak nem is az invázióval kezdtük ezt el, de már 2014-ben adaptáltuk, azóta gyakorolják a pilótáink a repülést extrém alacsony magasságban.
Egy olyan háborúban, amelyben az ellenség mind létszámban, mind felszerelésben erősebb, ilyen taktikához kell nyúlnunk. Mi nem engedhetjük meg magunknak a veszteségeket.
Az interjú szeptember 7-én készült, még az ukrán ellentámadás előtt. Az interjúban elhangzó állításokat a fejleményeknek megfelelően kiegészítettük.
