A Minszkben élő Igor régóta nem értett egyet azzal, ami az országában zajlik, de az idén érezte azt először, hogy változást érhetnek el. Úgy látja, az emberek többsége hasonlóan gondolkozik, mint ő, aki az elcsalt elnökválasztást követően elhatározta, nem lehet többé külső szemlélője a tüntetéseknek, csatlakoznia kell.
A 24.hu helyi újságírók segítségével vette fel a kapcsolatot a férfival, aki arról beszélt, a választás napján a szavazókörükben az ellenzék vezéralakja, Szvjatlana Cihanouszkaja fölényes győzelmet aratott. Boldogok voltak, mert azt hitték, ez valami újnak a kezdete. Aztán a fővárosban elszállt az internet, az ellenzéki szimpatizánsokat pedig tömegesen kezdték el bántalmazni az egyenruhások. Ezen azóta sem tették túl magukat, de Igor azt mondta, ha csendben maradnának, azzal bűnrészessé vállalnának.
A középkorú férfi nem leplezte félelmét, mert egy békés tüntetésen is bármikor brutálisan bántalmazhatják őket, bárkit letartóztathatnak az utcán, az autójában, a munkahelyén vagy akár az otthonában.
Ez a tévében szereplő aktivistákra, híres sportolókra, zenészekre, orvosokra jelent fokozott veszélyt. De már nem tudjuk, hogy a rezsim kire tekint aktivistaként, mert nem fogják fel, hogy mindenki ellenük tüntet. Van olyan barátom, akit nyaralás közben, a szülei házában vertek bilincsbe. Félünk tüntetni, de attól még jobban, hogy nem változik semmi
– mondta Igor, akinek az erkélyén négy hónapja lóg egy fehér-piros-fehér zászló, és a kocsiját is nemzeti színekbe öltöztette.
Az emberi élet már nem jelent semmit
Ugyan a bántalmazást egyelőre sikerült megúsznia, a börtönt már Igor is megjárta. A munkahelye környékén ebédidőben 20 perces demonstrációkat szoktak tartani, az egyikhez csatlakozott. Nem volt nála semmi, de a rendőrök már az irodaház központjánál várták. Letartóztatták és a különleges osztag tagjaival egy kisbuszba rángatták.
Megkérdezték, miért tüntetünk, hiszen olyan jól él mindenki az országban. Azt feleltem, az igazságot akarjuk. Ezután rám kiabáltak, hogy kussoljak. Megfenyegettek, hogy kivisznek az erdőbe, és soha senki nem fog rám találni. Ezután tíz órát töltöttem el egy rendőrkapitányság apró cellájában, amin még ablak sem volt. Este megkaptam egy hamisított jelentést, miszerint beálltam a tüntetők sorába egy zászlóval, és kormányellenes rigmusokat énekeltem. Ez persze nem volt igaz, de engem meg sem kérdeztek semmiről
– idézte föl.
Éjszaka egy börtönbe szállították, ahol aztán három napig tartották fogva. Hatan voltak egy cellában: rajta kívül két programozó, egy ruhatervező, egy sales menedzser és egy ügyvédi iroda alkalmazottja. A fény nappal kevés volt, éjszaka viszont nem tudtak aludni tőle. Az étel ízetlen volt, el kellett mosogatniuk maguk után, de mosogatószert vagy szivacsot nem adtak ehhez.
Az egyetlen jó, ami ott történt, az, hogy nem vertek meg. A börtönben tartották meg a tárgyalásomat, a bíró Skype-on csatlakozott. Egy álnéven vallomást tevő rendőr közvetlenül mellettem beszélt hazugságokat. Szerencsére a kollégáim kikérték a munkahelyem biztonsági kameráinak felvételeit, amiken tisztán látszott, hogy zászló sem volt nálam, és nem is kiáltoztam. Délelőtt 11 órától este 7-ig hátrakötözött kézzel álltam a fallal szembeállítva. A bíró végül a bizonyíték ellenére sem mentett fel, az ügyemet visszaküldte felülvizsgálatra a rendőrségnek. Kiengedtek, de a rendőrök bármikor újra meghamisíthatják a papírokat, hogy letöltendő börtönt kapjak.
Lapunk utolért egy 51 éves nőt is, aki régóta tüntet Aljakszandr Lukasenka rezsimje ellen. Ő is úgy nyilatkozott, fél, mert nem tudja mikor lesz vége ennek, az ismeretlen pedig ijesztő.
Az én motivációmat az adja, hogy már nem vagyok egyedül. Korábban azt gondoltam, felesleges bármit is tenni, amíg a fehérorosz nép nem fog össze. Azelőtt olyan kis méretűek voltak a tüntetések, hogy a rendőrök simán felszámolták azokat. A járvány most a mi kezünkre játszott, mert sokan nem tudtak már a határon túlra menni dolgozni vagy friss levegőt szívni. Az első hullámban mindenki megtapasztalhatta, milyen szégyentelenül hazudnak Lukasenkáék. Kiderült, hogy az emberi élet Fehéroroszországban nem jelent semmit. Aztán jött a választás: ahol csak tudták, megszegték a törvényeket, független megfigyelőket nem engedtek be, a tüntetéseket szétverték. Az utolsó csepp az volt a pohárban, hogy olyan embereket kínoztak meg a börtönökben, akik békésen fejezték ki véleményüket az utcákon
– magyarázta Varvara.
Mindenkit megvertek minden ok nélkül
Igor az elmúlt hónapokban több brutális jelenet szemtanúja volt. Minszki otthona közelében egy alkalommal körülbelül száz rendőr és katona jelent meg, és válogatás nélkül kezdték el ütni az arra közlekedő autókat.
Lehetetlen ezt elképzelni. A fegyveresek gumibotokkal támadtak a járművekre, betörték a szélvédőt, kirángatták a sofőröket és az utasokat, megverték, aztán rendőrautókba tuszkolták őket. Minden ok nélkül
– emlékezett vissza.
A férfi szerint a rendőrök és a tüntetők közötti összecsapásnak mára állandósult a forgatókönyve. Amikor az emberek elkezdenek tömegesen a városközpont felé sétálni, a maszkos rendfenntartók már útközben lecsapnak rájuk, pedig ekkor még zászlókat és molinókat sem tartanak a magasba. Körbeveszik a tömeget, hang- és fénygránátokat dobnak közéjük, majd oszlatni kezdenek. Sokan próbálják megvédeni barátjukat, hozzátartozójukat, feleségüket, gyerekeiket a rendőrökkel szemben, de ha valakit ezért elkapnak, több év börtönt is kaphat, mert azt hazudják, hogy rendőrre támadt.
Akit csak tudnak, összeszednek, és minibuszokkal elszállítják őket. Októberben láttam, amikor a Planeta Hotel előtt békés demonstráció zajlott, a katonaság pedig bekerítette a résztvevőket. Ilyenkor általában mindenki elfut, de nem volt hova menniük, ezért nekimentek az egyenruhásoknak. Sok volt a rendfenntartó, de még több a tüntető. Ezért a rendőrök lövöldözni kezdtek. Távolabbról figyeltem, aztán elmenekültem onnan, így a végkifejletről nem tudok beszélni
– mondta Igor.
Varvara azt emelte ki, noha döbbenetes látvány, hogy minden nap maszkkal eltakart arcú fegyveresek járják az utcákat, ez szinte már fel sem tűnik nekik.
Sajnos a rendőri kegyetlenség már nem olyan sokkoló, mint volt. Száz nap alatt mindannyian hozzászoktunk.
Nem ismernek olyat, aki a rezsimet támogatja
A 35 éves Igor két gyermek édesapja. Felesége egy technológiai vállalatnál dolgozik, amely a történtek hatására várhatóan átteszi a székhelyét Lengyelországba. Ha kell, akkor együtt költöznek, de ez érzékeny téma.
A családi vállalkozásunk egyre jobban ment, jól kerestünk vele, és egy éve sikerült egy lakást is vennünk. Hosszú évekig küzdöttünk ezért, utazni sem voltunk, és végre jól éltünk. Ha külföldre megyünk, mindent kezdhetünk elölről. De ha a rezsim nem omlik össze, akkor nincs mese, mennünk kell. Amennyiben Lukasenka marad, folytatódik az elnyomás, és nem akarok attól rettegni, hogy börtönbe jutok. Nem akarok egy olyan államban élni, ahol a hatóságok folyton hazudnak. És nem akarom, hogy a gyerekeim itt éljenek. De nyáron rájöttem, hogy csodálatos nemzetünk van. Tanult, büszke, szabad és összetartó. Ezért hiszek abban, hogy elérjük a céljainkat
– mondta.
Varvara is nap mint nap gondol az emigrálásra. Úgy tudja, mostanra több ezer honfitársa hagyta el az országot, a belügyminisztérium előtt sorok kígyóznak, hogy megkapják az ehhez szükséges okmányokat. Minszk kihalt esténként, ami neki szívfacsaró látvány.
Igor azt mondta, sem ő, sem a környezete nem tervez felhagyni tüntetésekkel. Akiket kiengednek a börtönből, ott folytatják, ahol abbahagyták. Nem ismer senkit, aki azt mondaná, neki elege van a demonstrációkból. Vannak, akik félnek utcára menni, de ők az ellenállás más módjait választják: kilépnek az állami szakszervezetekből, kinyomtatják a friss híreket a lakóközösségeknek, vagy nem vesznek a rezsimhez közeli vállalatoktól semmilyen terméket.
Olyan embert nem ismerek, aki a rezsimet támogatja. Minden hétvégén tömegek tüntetnek mérhetetlen bátorsággal, a kormány pedig minden hétvégével egyre nagyobb szégyenbe taszítja magát. Eljött az ideje, hogy a tisztviselők beismerjék: a jövőjük megpecsételődött.
A fehéroroszok azt akarják elérni, hogy egy szabad és tiszta választáson dönthessenek az elnök kilétéről.
Varvara arról is beszélt, reméli, hogy az orosz vezetés szégyelli magát.
Ez persze nincs így, de rá kell jönniük, hogy Fehéroroszország népe nem fog leállni. Ha továbbra is Lukasenkát támogatják, akkor a fehéroroszok támogatása az oroszok irányába el fog olvadni. Valahogy ki kell húznunk tavaszig.
