Nagyvilág

Ha kevésbé csalják el a választást, most nem állnak lángokban az utcák

Ahogy mindenki várta, pofátlanul elcsalták a fehérorosz választást, az utcákon rengetegen tüntetnek. De miért történt ez, és mi jöhet ezután?

Vasárnapról hétfőre virradó éjjel brutális képsorok lepték el az internetet. Minszkben, Fehéroroszország fővárosában tüntetők ezrei csaptak össze a rendőrökkel, illetve az OMON nevű, posztszovjet hagyományként megmaradt különleges rendőri erőkkel.

A könnygáz csak a kezdet volt. Láthattunk képeket arról, hogy rendőrfurgonok tüntetőket gázoltak el, másokon fegyveres erők tüzet nyitnak a tüntetőkre, minden jel szerint gumilövedékekkel, amit ha fejmagasságban lőnek ki, ugyanúgy halálos lehet, mint az éles lőszer.

Többen súlyosan megsérültek, a tüntetőket hevenyészetten ápolták szanitécek. Mások véres zászlókat lengetve vonultak tovább.

Nemcsak Minszkben voltak tüntetések, hanem húsz másik városban is, de volt, ahol a rendőri erők visszautasították, hogy rátámadjanak a tüntetőkre. A fővárosban pedig korábban nem látott módon a tömeg nekiment a demonstrálókat letartóztató rohamrendőröknek. Ez már csak azért is kockázatos Fehéroroszországban, mert az AFP fotósát például úgy megverték egy rendőrfurgonban, hogy elvesztette az eszméletét.

Aljakszandr Lukasenka, az egykori téeszelnökből lett diktátor 26 éve van hatalmon Belaruszban, és eddig az ötévenkénti elnökválasztások csak formaságok voltak, amelyeket rendre hatalmas többséggel „nyert meg”. A hivatalos verzió szerint most is ez történt, a választási bizottság hétfőn nyilvánosságra hozott előzetes eredményei szerint Lukasenka a szavazatok bő 80 százalékával győzött, riválisa, Szvjatlana Cihanouszkaja a voksok 9,9 százalékát gyűjtötte be. Az ellenzéki jelölt azonban saját szavazatszámlálásuk alapján magát tartja győztesnek, és nem fogadja el a közzétett eredményt.

Múló jólét, béna járványkezelés

Belarusz kvázi jóléti állama arra épült, hogy az olcsó orosz gáz finomítása és eladása közötti különbözetből erős szociális hálót lehetett létrehozni. A fehéroroszok pedig a kezdeti jólétért cserébe látszólag elfogadták, hogy nem lehet kritizálni Lukasenkát, és megkérdőjelezni a hatalmát. A jóléti politikának azonban már a 2010-es évek elejére vége lett, Fehéroroszország egyre jobban szegényedett el, miközben a szomszédai egyre inkább gazdagodtak. Sok fehérorosz ezért külföldre ment dolgozni.

Lukasenka másik nagy hibája a koronavírus-járvány kezelése volt. Az elnök eleinte azt mondta, hogy a vírus egyetlen embert sem fog megölni az országban, és templomba is elment a járvány közepén. Emellett a karantén idején a világ fociszurkolói jó darabig a fehérorosz ligát nézték, mert ez volt az utolsó európai futballbajnokság, ahol még játszottak meccseket. A hivatalos halálozási adatok ugyan viszonylag alacsonyak, de a tízmilliós Belarusz a hivatalos közlések szerint is a világ élvonalában van az egymillió lakosra jutó fertőzöttek számát nézve.

Tíz év kellett ahhoz, hogy az erősödő társadalmi elégedetlenség politikai mozgalmakat szüljön. Lukasenka balszerencséje az volt, hogy a tíz év az éppen aktuális elnökválasztás előtt telt le, ami vasárnap volt.

Egységes mozgalomról nehéz lenne beszélni, de a jelek szerint megérett egy olyan középosztály, amely látja, hogy milyen az élet Európa utolsó diktatúrájában, és valami mást szeretne. Azt, hogy mit, még nem tudja pontosan, de semmiképpen se Lukasenka rendszerét.

A választás előtt hárman jelentették be, hogy kihívóként elindulnak az elnök ellen. A volt washingtoni nagykövet, Valerij Capkala, egy népszerű youtuber, Szjarhej Cihanouszki, valamint Viktor Babarika bankár, az ország egyik leggazdagabb embere. A legesélyesebbnek Babarika tűnt, már csak azért is, mert volt pénze.

Inkább sütne húst otthon, de előbb le kell váltania a 26 éve regnáló fehérorosz diktátort
Fehéroroszországban vasárnap választást tartanak, és 26 éve nem voltak ilyen közel ahhoz, hogy a szovjet stílusú Lukasenkót eltávolítsák a hatalomból.

Aztán Cihanouszkit letartóztatták, Babarika ellen vádat emeltek. Egyiküknek sem engedélyezték, hogy hivatalosan elinduljanak a választásokon. Ezt végül a letartóztatott Cihanouszki felesége, Szvetlana Cihanouszkaja tehette meg, aki meglepően ügyes politikusnak bizonyult.

Volt, hogy az általa meghirdetett tüntetésen hatvanezernél is többen vonultak utcára, ami egy kemény diktatúrában óriási felháborodást jelez. Azt Cihanouszkaja sem részletezte, hogy mit szeretne kezdeni az országgal, de annyit ígért, hogy ha nyer, fél éven belül rendes választásokat tartanak majd. Azt ugyanis mindenki tudta, hogy az elnökválasztást el fogják csalni, a kérdés csak az volt, hogy mennyire.

Fotó: Sergei GAPON / AFP

Most pedig úgy tűnik, hogy nagyon. Az exit pollok már az urnazárás után azt jósolták, hogy Lukasenka majdnem nyolcvan százalékkal győzött, Cihanouszkaja pedig a szavazatok kevesebb mint hét százalékát kapta meg.

Tiltás, csalás

Ugyanakkor Fehéroroszországban 2016 óta nem lehet mérni, hogy pontosan milyen népszerűek a politikai szereplők, mert Lukasenka betiltotta a közvélemény-kutatásokat. Olyan tippek is születtek, hogy a vasárnapi választás eredménye nagyjából tényleg így néz ki, mint az exit pollok, csak fordítva: Lukasenka szerzett hét százalékot és Cihanouszkaja nyolcvanat.

Az igazságot aligha fogjuk megtudni, de az biztos, hogy Lukasenka nem szerzett 80 százalékot a választáson. Hatvanezres tüntetéseket biztosan nem tud szervezni egy diktatúrában egy olyan politikai erő, amely hét százalékra képes az urnáknál, és érdemes megjegyezni azt is, hogy már Babarika is 430 ezer ajánlást gyűjtött össze az induláshoz.

Óriási csalásra utalt már az is, hogy a jogosultak negyven százaléka – a hivatalos adatok szerint – előre leadta a voksát, ami messze a legnagyobb arány bármilyen fehérorosz választáson. De voltak ennél sokkal egyértelműbb jelek is.

A szavazatokat közszolgák számlálják, és a kétezer jelentkező civil megfigyelőből nyolcat hagytak jóvá. Ennyien lehettek ott, hogy ellenőrizzék a választások tisztaságát egy tízmilliós országban. Sok független megfigyelő inkább az ajtók elé ült le, hogy legalább azt megszámolja, hányan adtak le szavazatot. Akadt olyan körzet, ahol száz százalék fölött volt a részvételi arány, ami stabil demokráciákban és a matematikában is ritkán történik meg.

A legamatőrebb csalási kísérlet talán az volt, amikor a szavazatszámláló bizottság tagjai egy létrán másztak ki az egyik szavazókör hátsó oldalán, vállukon tömött zsákokat cipelve.

Valószínű, hogy ha Lukasenka és a jelenlegi államszervezet fenntartásában érdekelt elit kicsit visszafogottabban csalja el a választást, és nem hirdet világra szóló győzelmet, talán nem mennek ennyien és ilyen dühösen az utcára. Hogy mi lesz most, az sok mindentől függ. Kérdés, hogy az eddig nem túl mértéktartó elnök mennyire kezeli kemény kézzel a tüntetéseket, és a szigorú megtorlásokkal provokálja-e a felháborodott ellenzéket.

Bár Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő az EU rendkívüli csúcstalálkozójának összehívását sürgeti abban a levélben, amellyel az Európai Tanács és az Európai Bizottság elnökéhez fordult, külső segítséget az ellenzék nem nagyon várhat. Oroszország a stabilitásban érdekelt, ezért valószínűleg abba is hajlandó belemenni, hogy Lukasenka függetlenségi harcot játsszon az országban letartóztatott orosz zsoldosokkal. Az Egyesült Államok számára fontos lehetne Fehéroroszország, de árulkodó, hogy Mike Pompeo külügyminiszter nemrég találkozott Lukasenkával, hogy megünnepeljék a diplomáciai kapcsolatok újraélesztését.

Egyelőre sokkal valószínűbb, hogy a mostani tüntetésekből Bolotnaja válik, mint Majdan. Az előbbi tüntetéssorozat semmilyen változást nem hozott a putyini Oroszország életében, mert nem állt érdekében elég embernek és politikai erőnek, hogy bármi változzon. De a veszélyt jelzi, hogy a Cihanouszkaja szervezésében már júniusban is tartó tüntetések kapcsán Lukasenka is beszélt arról, országában nem fordulhat elő az, ami Ukrajnában történt 2013-2014-ben, amikor a Majdan téri tüntetések forradalomhoz vezettek.

Kiemelt kép: Misha Friedman/Getty Images

Ajánlott videó

Olvasói sztorik