Senki nem tudja Recep Tayyip Erdogannál jobban, hogy mit jelent Isztambul polgármesterének lenni, hiszen ő maga is onnan indult el nagyjából húsz évvel ezelőtt, hogy mostanra szinte diktátorként irányítsa Törökországot. Ezért különösen fontos az, ami tavasszal és most hétvégén történt.
Erdogan elnök kormánypártja, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) már márciusban elvesztette a fővárost, Ankarát, ahol az ellenzéki Mansur Yavas lett a polgármester. És igazából Isztambult is, miután szoros küzdelemben a legnépesebb török városban is az ellenzék nyert, ám onnan még hosszú út vezetett a mostani, hivatalos győzelemig. Már a szavazatok összeszámlálása sem ment simán, épp akkor lett áramkimaradás, amikor az ellenzéki jelölt kezdett megerősödni, aztán a szavazatszámlálók napokig aludtak a szavazólapokkal, nehogy meghamisítsa őket a kormánypárt.
Amely így sem volt hajlandó elismerni a vereségét, inkább megtámadta az eredményt a bíróságon. És az egyik kereset célt is ért, a bíróság kimondta, hogy meg kell ismételni a választást Isztambulban. Ennek a kormánypárton belül sem örült mindenki, mert tudták, hogy a hasonló húzások a demokrácia látszatát is durván rombolják, márpedig – ahogy minden félautokráciában – Törökországban a demokrácia külső legitimitása tartja hatalmon a kormányt.
Az ellenzéki jelölt, Ekrem Imamoglu szinte a semmiből került elő a márciusi választás előtt. Korábban egy építési céget vezetett, 2009-ben lépett be a politikába, hogy Beylikdüzü városrész polgármestere legyen. Ez egyike Isztambul menőbb kerületeinek. (Budapesthez hasonlóan ugyanis Isztambulban is van egy főpolgármester, és kerületenként egy-egy polgármester, csak ott 39 kerület van összesen.)
Demokrácia, válság
Imamoglu kampányüzenete visszafogott volt, az etnikai és vallási csoportokon felüli együttműködést hirdette a populizmussal szemben, és azzal kampányolt, hogy közösen kell dolgozni a török demokrácia visszaépítéséért. Így a kurdok is lelkesebben szavaztak rá, hiszen Erdogan jó ideje szítja a kurdellenes hangulatot, másrészt sokan szavaztak át a kormánypárt szavazói közül is, mert elegük volt a kormány által okozott gazdasági káoszból.
Körülbelül fél éve kezdődtek a gondok. A gazdasági válság után sok nyugati országban nagyon alacsonyan voltak a kamatok, ezért aki pénzt akart keresni, az a fejlődő piacokba fektetett. A törökök komolyan eladósodtak, ráadásul valutában, az államadósságon túl ráadásul a magánszektorban is jelentős lett a külföldi adósság. Addig minden rendben volt, amíg külföldön alacsonyak maradtak a kamatok, és folyamatosan áramlott be a pénz. Ennek viszont egy ideje vége, így egyre jobban elértéktelenedett a török líra a valutákhoz képest. Ez pedig nemcsak az ipart érinti, hanem az átlagembereket is, mert szinte minden drágább lesz tőle.
Elnyomott jelölt
Az már a felmérésekből is látszott, hogy a gazdasági gondok sokkal jobban meghatározzák az idei önkormányzati választást, mint a korábbiakat, sokkal több volt ugyanis az olyan szavazó, aki az utolsó pillanatig nem döntötte el, kire szavaz. Velük pedig tervezni is nehezebb.
Erdogan személyesen is beleállt a kampányba, volt, hogy napi nyolc kampányeseményt tartott, az ellenzéket pedig terroristának és törvénytelennek nevezte. Ez végső soron sokat segített Imamoglunak, mert őt sokat látták a szavazók a helyi eseményeken, Binari Yildirimet, a kormánypárt jelöltjét viszont nem igazán, mert Erdogan teljesen háttérbe szorította.
A török elnök a 2016-os puccskísérlet óta autokratikus rendszert épített ki. Újságírók és civilek ezrei vannak börtönben, alig működik ellenzéki újság. A fegyveres szervezetekben hatalmas tisztogatások voltak, a legtöbb nem kormányhű katonát, rendőrt és közszolgát jobb esetben kirúgták, rosszabb esetben börtönbe zárták, volt úgy, hogy egyetlen nap 104 embert ítéltek életfogytiglanra.
Ha kibírja addig
Miután Erdogan megnyerte az államfői jogkörök tágításáról szóló népszavazást, a legtöbben azt gondolták, hogy szinte leválthatatlan lesz. Ebbe rondított most bele az önkormányzati választás. És pont emiatt lenne korai azt mondani, hogy Erdogan bukásra áll. Sokan beszélnek arról a kormánypártban, hogy előrehozott választás jöhet Törökországban, az pedig nem biztos, hogy úgy végződne, mint Isztambulban és Ankarában.
Erdogan pedig még mindig uralja a keletet és a vidéket, és egy előrehozott választással könnyen megtisztíthatná a pártját az őt kikezdeni akaróktól és a kevésbé hatékony politikusoktól. Az is kérdés, hogy Imamoglu hogy fogja bírni a 2023-as választásig tartó időszakot. Erdogan korábban börtönzött be olyan karizmatikus ellenzékieket, akik kikezdhették a hatalmát, de sokan eleve meghajolnak már a kormánymédia brutális nyomása alatt.
Kiemelt kép: Republican People’s Party /AFP
