Ha megnézzük Orbán Viktor arcát, amint belép Donald Trump oldalán a Fehér Házba, egy boldog embert látunk. A magyar miniszterelnök, ahogy ő is szóba hozta, nagyon rég, majdnem húsz éve nem részesült abban az amúgy kormányfőknél nem ritka megtiszteltetésben, hogy egy amerikai elnök az ovális irodában fogadja. Orbán találkozott itt Bill Clintonnal, majd George W. Bush is összefutott vele, bár Orbán az alelnökével tárgyalhatott csak, Barack Obama viszont folyamatosan kibújt a lehetőség alól, hogy kezeljen vele. Pedig Obama elnökségének nagy részében Orbán nem volt annyira pária a nemzetközi politika hagyományos oldalán, mint amennyire az ma. És persze nem volt olyan népszerű a mainstreamtől jobbra.
A látogatás tehát sokáig váratott magára, és elsőre komoly győzelemnek tűnik. Hiába riogat a New York Times hetente Orbán autokrata módszereivel, ha Trump mégis hajlandó fogadni őt, ráadásul úgy, hogy ő maga is elégedett a helyzettel. Ahhoz viszont, hogy hideg fejjel értékeljük, mit jelent pontosan a hétfői találkozó, kicsit hátrébb kell lépnünk.
Az elmúlt időszak amerikai elnökei közül tehát a két cikluson át regnáló demokrata Obama nem fogadta Orbán Viktort. Ez csak részben volt azért, mert Obama számára Orbán kellemetlen jelenség volt, legalább ilyen fontos, hogy Obama az egész kelet-európai régiót kevésbé találta fontosnak, mint elődei. Az Obama-elnökség alatt az amerikai külpolitika hangsúlya Európáról Ázsiára helyeződött, és mintha csak a republikánus Trump alatt tűnt volna fel az amerikai külügynek ismét, hogy Kelet-Európa igenis létezik. Ennek oka, hogy Oroszország az amerikai politikai elit számára ismét egyre fenyegetőbbnek tűnik, szinte függetlenül attól, hogy tényszerűen valójában mennyire fenyegető. A lényeg, hogy Amerika megint figyel a térségünkre.
Utolsóként
Érdemes figyelembe venni azt is, hogy a régióban nincs olyan miniszterelnök, akit ne Orbán Viktor előtt fogadott volna Trump. Vita kérdése lehet, hogy nagyobb megtiszteltetés-e a Fehér Házban találkozni az elnökkel, mint az, ha ő utazik oda hozzánk. Merthogy Trump első nagy európai turnéját az Egyesült Államok legfontosabb térségbeli szövetségesénél, Lengyelországban kezdte, ahol nyilvános beszédet is tartott.
Ebből a szempontból hiábavalónak tűnik, hogy Orbán 2016-ban lelkesen – az uniós vezetők közül elsőként – állt ki Trump akkor még igen valószínűtlennek látszó megválasztása mellett, hiszen az elnökként a sor végére hagyta. Ez talán nem is annyira Orbánnak, inkább Magyarország méretének és gazdasági súlyának szól, amely még a térségben sem jelentős. Földrajzi elhelyezkedésünk legfeljebb azért fontos az Egyesült Államoknak, mert közvetlen szomszédai vagyunk Ukrajnának.
Magyarország és az Egyesült Államok viszonya sem indult jól Trump elnöksége alatt, amit leginkább a CEU elleni kormányzati támadásokkal magyarázhatunk. Természetesen Donald Trumpnak személyesen nem fontos a CEU, nyilvánvalóan nem érdekli az egyetem sorsa, de a kongresszus demokratáit és republikánusait igen, hiszen minden külpolitikai logika szerint káros, ha egy szövetséges, ráadásul ennyire kicsi ország elüldözhet egy amerikai egyetemet.
És egyértelműnek tűnik, hogy Orbán Viktorban egy kicsit saját magát látja viszont. Ahogy az újságírók előtt is utalt rá, mindketten kicsit ellentmondásosak, populizmussal vádolják őket, kínosak a hagyományos nyugati elitnek, és mindketten ugyanazokkal a témákkal kampányolnak: bevándorlás, kereszténység, munkahelyek. Trump ki is mondta, amire Orbán vágyott: a magyar miniszterelnök megosztó személyiség ugyan, de ez nem baj, hiszen megvédte az országát és jó munkát végzett.
Pénz, pénz, pénz
A másik, ami Trumpot foglalkoztatja: a pénz. Képes volt hazudni arról, hogy a szaúdiak megöltek-e Törökországban egy újságíróként dolgozó amerikai kettős állampolgárt, mert nem akarta elbukni minden idők legnagyobb szaúdi fegyvervásárlását. Mégis miért gondolnánk, hogy a Szaúd-Arábiánál sokkal barátibb Magyarország ne tudná megvásárolni fegyverekkel Trump szimpátiáját?
Trump visszatért az amerikai külpolitika azon hagyományához, amelyekben az USA a világ csendőre helyett inkább a világ fegyverkereskedője volt. Az amerikai külpolitikát Trump alatt, amennyire erre befolyása van, az motiválja, hogy a nagy amerikai fegyvergyártó cégek termékeit népszerűsítse, az amerikai olajcégek biznisze mellett. Magyarország pedig mindkét termékből hatalmas bevásárlásra készül.
Mivel sok konkrétum nem derült ki arról, miről is tárgyaltak fél órán át a Fehér Házban, valószínűleg még nem sikerült megegyezni abban, pontosan mit is fogunk venni. Szó van felújított amerikai F16-osok vásárlásáról (sőt F35-ös vadászgépekről is, bár túl drága és túl modern gép az nekünk), védelmi rendszerek beszerzéséről és amerikai palagázról is, de valószínűleg szóba került a magyarok barátsága a kínai Huawei-jel, és az is, hogy miért akadályozzuk Ukrajna NATO-csatlakozását.
De ami Orbánnak még fontosabb, Trump nemcsak nem tud arról, mi történik Magyarországon, de láthatóan nem is érdekli.
Trump erős vezető, világosfejű vezető, célratörő ember, aki Magyarországról is mindent tudott, amit tudni kellett
– mondta a miniszterelnök abban a videóban, amit a találkozó után raktak ki a Facebook-oldalára. És Orbán szempontjából Trump tényleg mindent tudott, amit tudnia kell: Magyarország a NATO tagja, a miniszterelnököt Orbán Viktornak hívják, és a világ nagyjából ugyanazt gondolja róla, mint Trumpról. Semmi mást.
Senkit nem érdekel
Ha az ember végignézte a közös sajtótájékoztatót, szinte nevetnie kellett, mennyire nem érdekli az amerikaiakat Magyarország. Szinte minden kérdés Trump kínai kereskedelmi háborújáról szólt. Egyetlen egy kérdést tettek fel Orbánnak, az pedig úgy szólt, mintha Kádár Jánost fogadták volna a Fehér Házban:
Mi a helyzet a demokratikus reformokkal?
Amire Orbán elmondta, hogy köszönik jól vannak, nyolc éve új alkotmányunk van, és remekül működik.
A magyar miniszterelnök már a találkozó tényét és a pár mondatnyi nyilvános dicséretet is győzelemként használja, a Fidesz is látványosan épít Trump mondataira EP-választási kampányában. Valóban siker, hogy Orbánt barátsággal fogadta az amerikai elnök, akinek a természetéről azért sok mindent elmond, hogy pár hónapig Emmanuel Macron volt a legjobb barátja, annyira levette a lábáról a francia elnök, de a magyar kormány befektetett energiáihoz képest azért nem akkora jutalom, hogy utolsó visegrádi vezetőként végre Orbánt is fogadták a Fehér Házban.
Kiemelt kép: Chris Kleponis / Pool via CNP |
