Úgy néz ki, hogy Orbán Viktornak igaza volt, és az Egyesült Államok tényleg annyira borzasztóan egyszerűen működik, mint ahogy ő gondolta. A miniszterelnöknek régóta van egy egyszerű elmélete a világ és a nagyhatalmak működéséről, és ez a kormány elmúlt években mutatott külpolitikájában is látszott. Orbán azt gondolja, hogy Magyarországnak a méretéből és gazdasági súlyából adódóan lavíroznia kell a nagyhatalmak között. A ránk komolyabb gazdasági vagy katonai hatást gyakorló nagyhatalmak között pedig a kormányfő Németországot, Törökországot és Oroszországot tartja számon.
Orbán azt gondolja – pár éve legalábbis saját bevallása szerint is azt gondolta –, hogy az Egyesült Államok figyelme a térségben ciklikus. Az USA a hidegháború végéig viszonylag komolyan koncentrált Kelet-Európára, mert ez volt az egyik ütközőzóna a Szovjetunióval. Aztán a figyelem valamivel alábbhagyott, az Obama-kormányzatnak pedig már látványosan nem volt fontos a térség.
A politika motorja
Ezzel egyébként Mike Pompeo, az Egyesült Államok külügyminisztere is egyetértett, mert a budapesti látogatása alatt Szijjártó Péterrel közösen tartott sajtótájékoztatón azt mondta, nem lehet, hogy az Egyesült Államok ne figyeljen erre a térségre. Persze ebben benne van az is, hogy az oroszokkal kapcsolatos, néha már-már paranoiába illő félelem rég volt annyira erős Amerikában, mint most. Ezért ki tudja, mi lesz, ha ez a félelem ismét alábbhagy.
Orbán már Németországgal kapcsolatban is helyesen mérte fel, hogy a német külpolitika mennyire szorosan egybeforrt a nagy német ipari cégek érdekeivel. A németek valójában nem azt a szerepet játsszák, amit az időnként a szabad világ vezetőjeként emlegetett Angela Merkel miatt várnánk. Ami a német gazdaságnak jó, az a német külpolitikának is jó, ezért a németek kevésbé fognak bármilyen morális ügy miatt belekötni Magyarországba, ha a német cégek boldogak nálunk. Panaszkodni persze hangosan fognak, de látjuk, mi történik az Európai Néppártban: ameddig Orbán stratégiailag fontos, a Fidesz marad a pártcsalád tagjai között. Márpedig a magyar miniszterelnök tett arról, hogy stratégiailag fontos legyen, hiszen Orbán kiválásával a Néppártnak kisebb esélye lenne arra, hogy az övé maradjon az Európai Parlament legnagyobb frakciója.
És úgy néz ki, hasonló a helyzet az Egyesült Államokkal is.
Azért gondoltuk ezt, mert a külföldön működő amerikai egyetemek fontos részei voltak az amerikai soft powernek, az amerikai befolyás terjesztésének, és elképzelhetetlen volt, hogy egy Közép-Európában működő amerikai egyetemet hagyjanak elüldözni, mert ez üzenet lenne, hogy bármit meg lehet tenni az ennél sokkal konfliktusosabb helyeken működő amerikai egyetemekkel is. De vagy az amerikai külpolitika változott annyit, hogy ez már ne érdekelje, vagy valójában eddig sem érdekelte olyan nagyon.
Megédesítve
A CEU elüldözése miatt hiába tiltakozott demokrata és republikánus képviselők sora, az amerikai államigazgatás külön rendszer szerint működik. A magyar kormány pedig felmérte, hogy az amerikaiak jóindulatát igenis meg lehet vásárolni.
Míg a német külpolitikát gyakran a német cégek érdekei motiválják, az amerikait leginkább a védelmi kiadások. Ez részben azért van, mert az Egyesült Államok a világ legnagyobb fegyverexportőre, és a nagy fegyvergyárak szinte stratégiailag vannak elosztva az amerikai államok között. Ez nyilván politikai alkuk hosszú sora után alakult ki, hiszen így a képviselők és szenátorok új munkahelyeket és befektetéseket vihetnek haza a saját államukba, a hadiipar pedig az amerikai gazdaság egyik motorja.
A magyar kormány pedig láthatóan úgy számolt, hogy az Egyesült Államokban az oroszokhoz való közeledésünk miatt kialakult ellenszenvet és a CEU ügyét egyszerre tudjuk kiváltani egy nagyobb összegű fegyvervásárlással.
Nagyot nyertünk
Szijjártó Péter és Mike Pompeo be is jelentették, hogy a magyarok légvédelmi rakétarendszert vásárolnak az Egyesült Államoktól, valamint sikerült megegyezni abban is, hogy megújítják a két ország közötti védelmi egyezményt. Ebben egyetlen vitás pont volt eddig, az úgynevezett általános mandátumé, amely garantálja, hogy az amerikai csapatmozgásokról nem kell egyenként szavaznia a magyar parlamentnek.
Furcsa, hogy a magyar kormány ekkorát tudott nyerni az elvileg üzletközpontú Trump-kormányzaton. Mert a fegyvervásárlásért cserébe, úgy tűnik, az amerikaiak nem csak a CEU elkergetését nyelik be, hanem azt is elfogadják, hogy Magyarország tovább gáncsolja Ukrajna közeledését a NATO-hoz. Ez az amerikaiaknak kifejezetten fontos ügy, de Magyarországnak is, mert ez az egyetlen jó alkupozíciónk arra, hogy az ukrán kormány visszavonja a magyar kisebbséggel szemben ellenséges nyelvtörvényt. Ezt az álláspontot állítólag az amerikaiak nagyon nehezen fogadták el, de a mai sajtótájékoztatóból az derült ki, hogy sikerült átvernünk.
Csak egy kérdés
A Romániából, az Exxon Mobile segítségével kitermelt gáz vásárlása már szinte bónusz ezen felül, mert ezzel nemcsak az oroszoktól való gázfüggőségünket tudjuk enyhíteni, de az amerikaiakat is lekenyerezzük. Ráadásul Szijjártó ügyesen tárgyalt, mert az M1 – minden bizonnyal előre leegyeztetett – kérdését arra használta fel, hogy elmondjon egy hosszú tirádát arról, mennyivel többe kerül nekünk, ha az oroszoktól függetlenebbek szeretnénk lenni.
Az amerikai külügyminiszter látogatása alatt volt azért pár olyan üzenet is, amelyekben kritikusabb volt a magyar kormánnyal. Pompeo találkozott például három jogvédő civil szervezet vezetőjével, akik kiadtak ugyan egy közleményt, de árulkodó, hogy ebben csak az szerepelt, hogy ők mit mondtak Pompeónak, az nem, hogy mit válaszolt.
Bejelentettek egy korrupció visszaszorítására kiírt újságírói programot is, ami elég viccesen hangzott úgy, hogy az amerikai külügyminiszter látogatásán kevesebb újságírói kérdést lehetett feltenni, mint korábban a kínai miniszterelnökén. Most egyet kérdezhetett az amerikai sajtó, és feltehette a Szijjártónak fontos kérdését az M1, akkor pedig még az ellenzéki média is kérdezhetett a kínai vezetőtől.
Kiemelt kép: Marjai János /24.hu
