Hétfőn még csak pletykaként terjedt a hír, szerdán hivatalosan is bejelentették, hogy Kim Dzsongun vonattal Pekingbe utazott a feleségével, ahol Hszi Csin-ping kínai elnök vendégei voltak. Az észak-koreai diktátornak ez volt az első külföldi útja, amióta apja halála után 2011-ben átvette a hatalmat országában.
A látogatást rengeteg rejtély övezi, de a meglepetésszerű kétnapos kirándulás emlékeztetőül is szolgál, hogy a diktátor kezében tartja a rezsim nukleáris képessége miatt kialakult nemzetközi válságot, és hogy egyenlő félként ülhet majd le tárgyalni áprilisban Mun Dzse In dél-koreai kormányfővel, majd egy hónappal később Donald Trump amerikai elnökkel.
Trump és Kim Dzsongun kapcsolatában a téli olimpia után állt be fordulat. A két fél korábban a pokolra kívánta és folyamatosan háborúval fenyegette egymást, mígnem az észak-koreai vezető az ötkarikás játékokat kihasználva előbb Dél-Koreához kezdett el közeledni, aztán felajánlotta az együttműködést az USA-val.
A folyamatban az amerikai kormányzat végig lépéshátrányban volt. Ez történt most is, amikor Kim Dzsongun felfegyverzett vonata befutott Pekingbe, ő pedig kezet fogott Hszi Csin-pinggel. A Fehér Háznak fogalma sem volt erről szerdáig.
Bár hullámvölgyek vannak, Kína és Észak-Korea kapcsolata gyakorlatilag megingathatatlan, tekintve, hogy generációkkal korábban Mao Ce-tung és Kim Ir Szen, Kim Dzsongun nagyapja jó barátságot ápoltak egymással. Peking egyedülálló befolyással bír Phenjanra, ezt Trump a saját bőrén tapasztalhatta meg. Az amerikai elnök hiába szajkózza több mint egy éve, hogy a szankciókon keresztül maximális nyomást kell gyakorolni Észak-Koreára, az ország legfőbb kereskedelmi partnere maga dönthette el, hogy milyen mértékben alkalmazza a megszorításokat.
Politikai elemzők szerint Pekingnek nagyon szúrta a szemét, hogy a következő hónapokban Kim Dzsongun a dél-koreai és az amerikai államfővel is egy asztalhoz ül majd, ezért szükségesnek látták a meghívását, hogy ne maradjanak ki a diplomáciai játszmából.
A híradások arról nem szóltak, hogy Hszi és Kim miről beszélgethettek a két nap alatt. A két államfő semmilyen megállapodást nem jelentett be a sajtótájékoztatóján, még általános témákban sem. Hszi a sajtónyilatkozatában egy szót sem ejtett a Kim-Trump találkozóról, ahogy arról sem, hogy mik Észak-Korea tervei a következő időszakra nézve.
Kim állítólag arról beszélt, hogy az atomfegyverek szakaszos, szinkronizált leépítését javasolja, ami arra utal, hogy csak fokozatosan szabadulna meg a nukleáris arzenáljától. A részükről ez várható forgatókönyv, jelenleg ugyanis a fegyverzetük egyfajta életbiztosításként is szolgál.
Abban az esetben pedig, ha Kína beáll Észak-Korea védelmezőjének – márpedig vannak erre utaló jelek –, akkor Kim erősebb pozícióban mehet majd tárgyalni Trumppal, mint azt valaha is remélte.
A két felet tehát kölcsönös érdekek fűzik egymáshoz: Pekingnek tudnia kell, mik Észak-Korea tervei, Kim Dzsongun pedig tudja, hogy teljes sikert nem érhet el Hszi segítsége nélkül, a kínai beavatkozás minden megoldást életképesebbé tehetne.
Kiemelt kép: MTI/EPA/KCNA
