Nagyvilág

Rövidre zárnák Európa legabszurdabb vitáját

Az elmúlt két hétben egy negyedszázada rendezetlen konfliktus közelebb jutott a megoldáshoz Európa délkeleti részén. Kedden ENSZ-megbízott érkezett Athénba, hogy a görög féllel tárgyaljon Macedónia esetleges új nevéről. Gyors megoldás azonban nem várható, mert óriási az ellenállás mindkét kompromisszumra hajló kormány ellen a saját hazájában.

Meglepően pozitív hírek érkeznek az elmúlt napokban arról, hogy a Balkán egyik legabszurdabb polémiájában a görögök és a macedónok talán megegyezhetnek. A Macedón Köztársaság – így nevezi magát a délszláv állam – elnevezéséről az ország 1991-es önállóvá válása óta folyik a vita. Görögország ugyanis 27 éve tiltakozik az ellen, hogy az ókori Makedóniára és egy jelenlegi görög tartományra utaló nevet használhasson a vele határos állam. Most úgy tűnik, az athéni kormány ellenállása csökken, és talán sikerül egy kompromisszummal elkeresztelni a volt Jugoszlávia legdélebbi utódállamát, amely az ENSZ-be is csak ideiglenes néven, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságként (FYROM) tudott belépni 1993-ban.

Fotó: MTI/AP/Jánisz Papanikosz

Görög tüntetés a Macedónia név használata ellen

A kompromisszumot azonban jelentősen nehezíti, hogy amikor közelebb jutott az egyezséghez a két ország vezetése – Zoran Zaev macedón és Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnök Davosban tárgyalt idén január 24-én –, a megelőző napokban óriási tömeg tiltakozott Görögországban északi szomszéd névhasználata ellen. A szaloniki tüntetést a „Makedónia a miénk”-jelszóval foglalhatjuk össze.

A görög közvélemény csaknem hetven százaléka elutasítja a kormány kompromisszumos javaslatait:

Ciprasz kész lenne ugyanis elfogadni egy kompozit (összetett) nevet, amely tartalmazza a Macedónia elnevezést, de valamilyen földrajzi vagy történelmi utalással. A görög miniszterelnök akár a Felső-Macedónia, akár az Új-Macedónia megoldást sem zárná ki.

Ám a közvélemény 68 százaléka azt akarja, hogy a szomszéd állam semmilyen formában se használhassa a Macedónia nevet. A tiltakozók február 4-ére újabb demonstrációt hirdettek, immár Athénba, ahová reményeik szerint egymillió ember gyűlik majd össze.

Mire készül Szkopje?

Mindeközben a Görögország északi határán fekvő délszláv – bár talán ez sem helyes kifejezés lassacskán, hiszen a lakosság nagyjából egyharmada albán lett az elmúlt évtizedek során – állam szintén ragaszkodott eddig a Macedónia elnevezéshez. Sőt egy Nagy Sándorra emlékeztető szobor, egy tér, egy autópálya és egy repülőtér igyekezett sulykolni az odalátogatókba és a helyi polgárokba, hogy Macedónia az ókori Makedóniához kapcsolódik.

Fotó: AFP/Sakis Mitrolidis

Január végén viszont találkozott egymással Zaev és Ciprasz, és a davosi egyeztetés után Szkopje hajlandónak mutatkozott arra, hogy átkeresztelje ezeket a létesítményeket. Ez ellen és az ország névváltoztatása ellen azonban Szkopjéban, a macedón fővárosban is tüntettek.

Az ENSZ optimista

Az ENSZ illetékesei hétfőn mégis bejelentették, előrelépés történhet a görög-macedón névvitában. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége szerint ez „a két ország vezetésének és népeinek kompromisszumos szellemével” összhangban történhet meg. A „helyes kompromisszumos szellemre” valóban szükség lenne, hiszen tényleg mindkét országban óriási indulatok feszülnek egymásnak.

A helyettes szóvivő hétfőn optimistán nyilatkozott. Hivatkozott Matthew Nimetz-re, a nemzetközi szervezet közvetítéssel megbízott diplomatájára, aki szerint most sikerült némi pozitív lendületet adni a tárgyalásoknak. Nimetz kedden érkezett Athénba, és új javaslatokat fog előterjeszteni a vitában, amelyet két hónapon belül akar előremozdítani. (Athén után pedig Szkopjéban terjeszti elő javaslatait.) A két hónapos határidő igen ambiciózus, elnézve, hogy több mint két és fél évtizede nincs megoldás az abszurd ügyben.

Nimetz kedden máris a görög ellenzékkel kezdte a tárgyalásait, elsőként az Új Demokrácia párt politikusával, Jorgosz Kumucakosszal folytatott megbeszéléseket a Vesti.mk híre szerint.

Erre nagy szükség is van, hiszen az ellenzék elutasítja a Ciprasz kormányfő tervét a kiegyezésre. Az ellenzékkel a hét végén tárgyalt Ciprasz, és az Új Demokrácia vezetője, Kiriakosz Micotakisz ekkor azt mondta: nem fogják azért megosztani a görögöket, hogy egyesítsék Szkopjét (Macedónia fővárosát). A kisebbik görög kormánypárt is ingadozik a kérdésben, tehát az ügy akár még a Ciprasz-kabinet válságához is vezethet a délkelet-európai országban.

Szkopje átnevezett repterének táblája
Fotó: AFP/Robert Atanasovski

Az ENSZ-megbízott Nimetz viszont korábban azt is kijelentette: nem reális azt gondolni, hogy a volt jugoszláv köztársaság neve nem fogja tartalmazni a jövőben valamilyen formában a Macedónia nevet.

Macedónia stratégiai helyzete

Macedónia – vagy akárhogy is hívják majd a jövőben ezt a volt jugoszláv utódállamot – stratégiai ponton fekszik: Szerbia és Görögország között a Vardar folyó völgye teremt kapcsolatot, amely Macedónián halad át, nagyjából észak-déli irányban. Amikor a kínai pénzből finanszírozott Budapest-Belgrád vasútvonal kiépítéséről esik szó mostanában, sokan elfelejtik, hogy ennek a vonalnak a kiépítése azért fontos, hogy a pireuszi (görög) kikötőből könnyebben elérhető legyen Közép-Európa – akár kínai áruk számára is. Márpedig Pireuszból Budapestre csak a Vardar völgyén, azaz Macedónián át lehet gazdaságosan eljutni.

Természetesen az ENSZ (és feltehetően a háttérben néhány nyugati nagyhatalom) nem a kínai konténerszállítások megkönnyítésén dolgozik. Macedónia kulcsfontosságú ponton fekszik a NATO szempontjából, és az Európai Unió számára is létfontosságú, hogy fokozza a stabilitást a Balkánon.

Macedónia ugyanis Szerbia, Koszovó, Görögország, Bulgária és Albánia között található, északnyugati részén pedig jelentős albán kisebbség él. (Macedónok viszont Bulgáriában és Görögországban élnek, de ez szintén vitatott kérdések sokaságát veti fel.)

Az, hogy az EU-ból és a NATO-ból kimaradva Macedónia tulajdonképpen „fekete lyuknak” számított az európai biztonsági rendszerben, az utóbbi években egyre veszélyesebb helyzeteket teremtett, geopolitikailag is. A menekültválság során is kiderült, hogy a macedón-görög határ fontosabb annál, mint hogy mennyire emlékeztet az északi állam neve Nagy Sándor egykori birodalmára.

Fotó: Konstantinos Tsakaldiis / SOOC

Görögország erős katonai pozícióból, de gyenge gazdasággal tárgyal

Amikor a görögök állítólagos fenyegetettségükre hivatkoznak Macedónia neve miatt (mármint hogy a név területi igényeket rejt magában), azt is mérlegelni kell, a macedón és a görög hadsereg ereje összemérhetetlen egymással: a görögök a NATO délkeleti szárnyának kulcsfontosságú erőit adják. Európában a konvencionális fegyverek legnagyobb importőrei között van Athén, Macedóniában viszont az ezredforduló táján még nemzetközi csapatoknak kellett szétválasztaniuk a polgárháborús helyzetben az albán és a macedón nyelvű lakosságot.

Ugyanakkor a görög félelem a titói Jugoszlávia kezdeti periódusára, a II. világháború utáni évekre vezethető vissza, amikor Belgrád támogatta az Észak-Görögország macedónok lakta vidékén kirobbant partizánháborúban a kommunista görög – részben macedón – partizánokat. Görögországban azóta is problematikus a macedónok helyzete, nemigen beszélhetünk megfelelő kisebbségpolitikáról az esetükben.

A Tito által támogatott partizánharc epizódja azonban 1948 után már a múlté lett: Sztálin és Tito szakítása után Jugoszlávia közeledett az athéni kormányhoz, sőt még úgynevezett Balkán-paktumot is kötöttek 1953-ban, ami ugyan a gyakorlatban nem érvényesült, de arra jó volt, hogy Moszkvát idegesítse, hiszen Görögországon kívül egy másik NATO-tagállam is csatlakozott az egyezményhez akkor: Törökországról van szó.

Miért kap pénzt Athén folyamatosan?

A görögök hadászati jelentősége pillanatnyilag óriási a NATO-n belül, mert Törökországban, a másik kulcsfontosságú délkeleti NATO-államban teljesen kiszámíthatatlanná vált a politikai vezetés. Ezt a szíriai konfliktusban tanúsított török magatartás – a kurdok megtámadása – is mutatja.  A sikertelen 2016-os Erdogan-ellenes puccs óta Ankara viszonya ugyanakkor feltűnően javul Oroszországgal. Tavaly már katonai együttműködésről tárgyalt Vlagyimir Putyin orosz és Recep Tayyip Erdogan török elnök.

A nyugati államok – bár ezt sosem fogják kimondani – azért (is) öntik Görögországba a pénzt, (akármennyi adósságot halmoz is fel Athén), mert a törökök viszonya egyre feszültebb több NATO-tagállammal, így az észak-atlanti szövetség nem engedheti meg, hogy a törökökkel határos tagállama gazdaságilag megroppanjon. Athén másik aduja a játszmában, hogy tagja az eurózónának, így a görög költségvetés és állam összeomlása a közös európai pénzt is megingatná.

Kiemelt kép: AFP/Robert Atanasovski

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.