Angela Merkel vasárnap megnyerte negyedik választását, a világ elvileg rendben van. Elvileg. A német választás messze nem zajlott olyan simán, mint amennyire azt előre vártuk. Kezdjük az eredményekkel és a magyarázatokkal, hogy ki hova tartozik.
- CDU/CSU (Merkel pártja) 32,8%
- SPD (szociáldemokraták) 20.4%
- AfD (szélsőjobb)13%
- FDP (liberálisok) 10.7%
- Linke (radikális baloldal) 9,1%
- Grüne (zöld baloldal) 9,0%
Ebből az egészből sok tanulságot le lehet vonni, álljunk is neki gyorsan:
A német politika újra izgalmas lesz
A szociáldemokraták nem lépnek be újra a nagykoalícióba, ezt már most bejelentették. Ez sokkal izgalmasabbá teszi a német politikát, mint az elmúlt pár évben volt. Mert egyébként az elmúlt pár évben nem volt izgalmas a német politika. Az izgalmas pillanatokat legfeljebb a menekültválság (amit a vasárnapi választás is megmutatott), és Schulz nagyon rövid megerősödése jelentette. A nagykoalíció elég komoly előnye, hogy a politikai élet legfontosabb szereplői alapvetően egyetértésben, illetve pillanatnyi konfliktusokkal kormányoznak. Így a konfliktust eddig a parlamenten kívüli Afd és a szélsőbalos mozgalmak adhatták. Ennek tényleg vége, már csak azért is, mert nem lesznek a parlamenten kívül.
Sokkal keményebb lesz a német ellenzék
A szocdemekre ráfér négy ellenzékben eltöltött év. Érdekes módon az SPD-t sokkal jobban megviselte a nagykoalíciós kormány, mint a CDU-t. Németország legöregebb pártja 1949 óta nem ért el annyira rossz eredményt, mint most. Már a választás utáni hagyományos pártelnöki vitában is remekül látszott, hogy az SPD azonnal elkezdte Merkelt támadni.
Annak egyébként, hogy az SPD ellenzékbe vonul, egy komoly haszna lesz a hagyományos politikai pártok számára: nem az Afd lesz a legnagyobb ellenzéki párt, így nem ők fognak vezetni egy rakás olyan parlamenti bizottságot, amelyet nagykoalíciónál megkaptak volna.
Merkel sokat veszített
Hiába nyert a kancellár, Merkel belpolitikai renoméja meg fogja sínyleni ezt a választást. A kereszténydemokraták majdnem tíz százalékot estek, és ezeknek a választóknak a nagy része a szélsőjobboldalra ment át. Merkel ezt a választás után azonnal el is ismerte, és közölte, hogy küzdeni fog a visszaszerzésükért. A Kereszténydemokrata Szövetség 1945 óta nem szerepelt ennyire rosszul választáson.
A menekülttéma még mindig fontos
Hol máshol lenne fontos, mint Németországban, hiszen ez az ország fogadta be a legtöbb menekültet az Európai Unióban. A probléma azzal van, hogy Merkel és Schulz is kifejezetten rosszul kezelte a témát a kampány alatt. Miközben ők ketten nagyrészt egyetértettek (legalábbis a probléma kezdeti kezelésében), továbbra is vitáztak róla és nem engedték el a konfliktust, legitimálva ezzel annak súlyát. Ennek egy egyértelmű nyertese lett: a szélsőjobb.
A CDU bajor testvérpártjának, a CSU-nak a sorsából kiderül, hogy nem elég kormányról kritizálni sem. Horst Seehofer pártja rendszeres kritikusa volt Merkel menekültpolitikájának, mégis iszonyú rosszul szerepeltek a várthoz képest.
Merkel eddigi politikáját egyre nehezebb lesz csinálni
Angela Merkel a középutak kancellárja. Merkel soha nem progresszíven vezetett, csak akkor állt bele konfliktusos politikai döntésbe, amikor azok megszűntek konfliktusosak lenni, mint például a melegházasság. Az egyetlen igazán konfliktusos döntését akkor hozta, amikor befogadta Németországba a menekülteket. Meg is szenvedte. Kérdés, hogy az ennyire kiszámított és utánkövető politika most előny, vagy hátrány lesz-e.
Mindkettőre van esély. Miután két nagy ellenzéki párttal kell majd együttműködnie, Merkel simán lehet a következő ciklus békéltetője is. Az Afd és a szocdemek két ellenkező oldalról üthetik majd a kormányt. Ebből vagy az sül ki, hogy Merkel lesz a határozott középső erő, vagy az, hogy a német politikában mindenkinek lesz karaktere, kivéve a kancellárnak.
Németországban is volt Trump-hatás
A lázadás évének még nincs vége, csak a németeknél így néz ki a lázadás. Nemcsak mi írtunk arról többször is, hogy a fehér, középosztálybeli férfiaknak elege lett a középutas politikából. Németországban most ugyanez történt, és ehhez elég csak az eredményeket megnéznünk. A hagyományosan szegényebb Kelet-Németországban a szélsőjobboldali Afd a második legerősebb párt.
Az idők változnak
Könnyű aggódni azon, hogy a szélsőjobb a háború óta először került be a Budestagba. Könnyű aggódni azon, hogy 2017 a lázadás éve, amikor felborul a politika eddigi egyensúlya. De az idők változnak, a politikában gyakran még gyorsabban.
Amikor Merkel először kancellár lett, George W. Bush volt az Egyesült Államok elnöke, Tony Blair a brit, Gyurcsány Ferenc a magyar miniszterelnök. A globalista (ha visszalophatom a szót kicsit az alt-righttól), centrista szociáldemokrácia ekkor söpörte el a világot, és a Blair-féle harmadik út, a technokrata kormányzás volt a jövő. Most pedig a Spiegel már a választások előtt is a szociáldemokrata pártok haláláról írt. Ez nem csak azért fontos, hogy hova jutottunk innen, hanem hogy a jelenlegi helyzet is bármikor megváltozhat.
Németországban még mindig erős a baloldal
De egyre megosztottabb. Három nagy baloldali párt jutott be a Bundestagba: a szocdemek, a zöldek és a radikális baloldal. Ez egyébként részben a korábban már említett Spiegel-cikket támasztja alá. A nagy baloldal pártoknak vége, az új baloldal pedig szakosodik.
Jamaica a jamaicaiaké
Mivel az SPD nem hajlandó részt venni a koalícióban, Merkel egyetlen választása az úgynevezett Jamaica-koalíció marad. Ez a színéről kapta a nevét, mert a fekete CSU mellett a zöld zöldek és a sárga liberálisok lennének benne. Egy ilyen koalíciót iszonyú nehéz lesz egyben tartani, már csak azért is, mert a zöldek és a liberálisok majdnem mindenben teljesen ellentétesen gondolkodnak a szabadpiactól a menekültválságig, de ha sikerül, majdnem akkora kormánykoalíció lesz belőle, mint a nagykoalícióból lenne.
Magyarországnak vagy nehezebb lesz, vagy nem, de valószínűleg igen
Merkel válaszút előtt áll azzal kapcsolatban, hogyan kezeli Orbán Viktor és Magyarország politikáját. Orbán imádkozott a választás előtt, hogy Merkel nyerjen, mert egy Martin Schulz vezette Németországgal kemény konfliktusaink lettek volna. Nem biztos, hogy ezt megússzuk.
Merkelnek döntenie kell, hogy a menekültekkel kapcsolatban milyen politikát tervez vinni. Ha másért nem, akkor azért, mert rengeteg szavazatot vesztett miatta. De az is kizárt, hogy egy ellenzékben ülő Afd mellett Merkel több kilengést engedne Orbán Viktornak, mint korábban. Főleg úgy, hogy közben a szintén ellenzékben ülő szocdemek még határozottabban ütik Orbán-ellenességben.
A magyar miniszterelnök egyik legkomolyabb támogatója, a bajor CSU pedig komolyan visszaesett a mostani választásokon. Bármi is legyen, nincs a világon még egy olyan fontos politikai vagy gazdasági szövetségesünk, mint Németország. A német politika alapvető hatással van a magyarra is.
