Külföld
Bukarest, 2016. december 11.
Liviu Dragnea, a román Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke nyilatkozik a sajtó képviselőinek az exit poll eredmények közzé tétele után Bukarestben 2016. december 11-én, a parlamenti választásokat követően. Az első becslések szerint az eddigi legnagyobb frakcióval rendelkező PSD fölényesen, a voksok csaknem 46 százalékát megszerezve nyerte meg a romániai parlamenti választásokat. (MTI/AP/Vadim Ghirda)

Romániai választások: vörös ébredés a technokrata álomból

24.hu
24.hu

2016. 12. 12. 16:16

Korábban a témában:

Földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a Szociáldemokrata Párt (PSD) a romániai parlamenti választásokon: a szavazatok 99 százalékának az összesítése után a szociáldemokraták úgy a képviselőházban, mind a szenátusban 46 százalék körül állnak.

20 százalék körüli eredményével messze a várakozások alatt teljesített a Nemzeti Liberális Párt (PNL). Ezzel az eredménnyel azonban véget is ért az a – főként 30-40-es generáció által osztott – álom, miszerint az egy éve technokrata kormány élén álló és a romániai politikában egészen újszerű minőséget hozó Dacian Cioloş számára négy évre szóló mandátumot hozhat össze a PNL és az alig fél éve alakult, rendszerkritikus civilekből álló Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR).

Nicusor Dan az Unió Románia Megmentéséért (USR) párt vezetője leadja szavazatát Fotó: MTI/EPA/Mihai Barbu
Nicusor Dan az Unió Románia Megmentéséért (USR) párt vezetője leadja szavazatát
Fotó: MTI/EPA/Mihai Barbu

Sovány vigasz, hogy az USR viszont meglepően jól teljesített: szenátorjelöltjei a szavazatok 8,55 százalékát, képviselőjelöltjei pedig a voksok 8,49 százalékát szerezték meg, ezzel pedig egy csapásra a harmadik legerősebb parlamenti párttá lépett elő. Nagy kérdés azonban, hogy a heterogén, kiforratlan, több markáns személyiségből álló USR-nek sikerül-e ellenzékből tovább építkezni, vagy pedig a magyarországi Lehet Más a Politika mintájára pártszakadás, majd a stagnálás következik.

A magyar LMP

Az USR egyébként sok tekintetben hasonlít arra az LMP-re, mely 2010-ben bejutott a magyar Országgyűlésbe. Ugyan magát nem ökopártként határozza meg, azonban az USR is teljesen új, civil szférából érkező arcokra épül, akik élesen szembehelyezkednek a lejárt szavatosságú, korrupt és kevéssé hatékony romániai politikai elittel. Egyik legfontosabb célkitűzésük a túlburjánzó romániai bürokrácia egyszerűsítése, a közpénzek elköltésének átláthatóbbá tétele és így a korrupció visszaszorítása.

 

Az LMP-hez hasonlóan az USR is főként Bukarestben van jelen, ahol törzsszavazóit főként a fiatal, átlagnál jobban kereső és rendszerkritikus értelmiség adja. Elemzők szerint az USR legnagyobb erőssége egyben legfontosabb problémája: új párt lévén politikusai nem szoktak hozzá a pártfegyelemhez, nincsen működő pártapparátus, a párton belül pedig több olyan személy is felsejlik az alapító – nem túl karizmatikus – Nicuşor Dan mögött, akik nehezen érik majd be másod- vagy harmadhegedűs szereppel, így itt belső csatákra kell számítani.

Noha korábbi becslések szerint az 5 százalékos küszöb teljesítése is igencsak kérdéses volt, az RMDSZ várakozáson felül teljesített: a szenátusi listákra leadott szavazatok 6,28%-át és a képviselőházi listákra leadott voksok 6,29%-át kapta meg. Noha a mandátumok száma egyelőre még nem világos, úgy tűnik, az erdélyi magyarság parlamenti képviselete erősebb lesz, mint a korábbi ciklusban.

Hétfőre a kormánytöbbség is körvonalazódni látszik: a szociáldemokratáknak a jelenleg 5-6 százalék körül mozgó Liberálisok és Demokraták Szövetségével (ALDE) együtt elvileg meg is lehet a kormányzáshoz szükséges szűk többség – Liviu Dragnea szociáldemokrata elnök pedig már bejelentette, hogy nem tart elképzelhetetlennek egy RMDSZ-szel való együttműködést.

A nagy kérdés most már csak az, hogy ki lesz a miniszterelnök? Minden jel arra mutat, hogy Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök saját magára gondol akkor, amikor a miniszterelnöki posztról beszél. Ezzel el is érkeztünk az egyik legnagyobb problémához, amely a választások során előállt.

A román alkotmány szerint a miniszterelnököt az államfő jelöli, Klaus Iohannis azonban korábban már kijelentette, hogy Liviu Dragneát nem fogja erre a tisztségre nevesíteni. Ennek oka az, hogy egy 2001-es törvény kimondja, nem lehet a kormány tagja egy elítélt – márpedig a PSD-elnök idén áprilisban két év felfüggesztett börtönbüntetést kapott választási csalásért.

Az államfő három opció közül választhat: elfogadja a választások eredményét, valamint a pártelnök kétségkívül megalapozott óhaját, és Dragneát kéri fel kormányalakításra – ez esetben a 2001-es törvényt valamilyen módon valamikor módosítani kell. Amennyiben ezt a lehetőséget választja, Iohannis komoly arcvesztésre számíthat.

Amennyiben elutasítja Dragnea jelölését, két lehetőség marad: vagy egy, a PSD második-harmadik vonalából érkező, és így a pártelnök által biztonsággal kontrollálható emberét nevesíti a kormány élére, vagy – ha Dragnea nem enged – elhúzódó politikai patthelyzettel kell számolni.

Az RMDSZ-nek viszont bejött a főleg félelemkeltésre és a Bukaresttel kapcsolatos ellenérzések kiélezésére alapozó, a magyar kormány valamint a magyarországi (köz)média teljes támogatásával végigvitt kampány. Míg a korábbi választások idején a magyar részvétel valamennyire az országos átlag alatt maradt, ez a trend megfordult: becslések szerint a 40,1 százalékos magyar részvétel valamennyire meghaladta az országos részvételi arányt (39,5 százalék).

Míg a kampánykommunikáció az 5 százalékos bejutási küszöb teljesítésére állt rá, és a parlamenti képviselet elvesztésének reális veszélyével riogatott, hétfőre az RMDSZ 6 százalék fölötti eredménynek és a korábbihoz képest nagyobb súlyú parlamenti frakcióknak örülhet.

Sőt, a dolgok jelenlegi állása szerint akár még a kormányzati szereplés sem kizárt, noha azt borítékolni lehet, hogy a megszerezhető kormányzati pozíciók nem lesznek túl látványosak: a PSD a két kis pártot – az RMDSZ-t és az ALDE-t – egymás ellen kijátszva alkudozik majd.

Szimbolikus engedmények

Nehéz megbecsülni mit kérhet majd reálisan az RMDSZ a kormányzati szerepvállalásért – vagy a parlamenti támogatásért – cserébe. A tárgyalásokon Székelyföld autonómiája biztosan nem lesz terítéken, hiszen a román politikai elit számtalanszor jelezte, hogy ez egy olyan kérés, melyről beszélni sem hajlandó.

 

Az észak-erdélyi autópálya építésének a felgyorsítása lehet talán még konkrét, kézzelfogható kérés – persze azt nem szabad elfelejteni, hogy az első, méregdrága (5,4 millió euró/km), majd szó szerint a semmibe eltűnt szerződést szintén az Adrian Năstase által vezetett szociáldemokrata kormány írta alá 2003-ban a Bechtellel, és 13 év alatt a tervezett, 415 kilométer hosszú pályának az egynyolcada készült el.

 

Jobb híján kis, szimbolikus engedmények megvalósulásában reménykedhet majd az RMDSZ: például azt, hogy a kormány vigye végig a csíksomlyói búcsú UNESCO-listára való felvételét, esetleg tárgyalni lehet még a kisebbségi nyelvhasználati küszöb 20%-ról 10%-ra való csökkentéséről. Így például Kolozsváron sikerülne kitenni a magyar helységnévtáblát. A PSD több ízben bebizonyította, hogy ilyen, Bukarest számára kis horderejű, az erdélyi magyarság számára mégis fontos ügyek elintézésében számítani lehet rá.

Az RMDSZ számára a jó eredmény két dolgot is jelent: egyrészt az RMDSZ súlya a romániai politikai porondon ismét megnő, tehát az ellenzékben eltöltött, eredménytelen évek után ismét sikerülhet valami konkrét, kézzelfogható eredményt elérni a kisebbségi jogok, valamint az erdélyi infrastrukturális beruházások terén, és így talán kilépni az utóbbi évek sérelmi politizálásából.

Másrészt látni kell, hogy ez az eredmény a lehető legpozitívabb visszacsatolás az RMDSZ jelenlegi, bezárkózásra és demagógiára egyre inkább hajló vezetése számára.

Orbán Viktor és Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke sajtótájékoztatót tart a szatmárnémeti Kossuth-kertben Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Orbán Viktor és Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke sajtótájékoztatót tart a szatmárnémeti Kossuth-kertben
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Közös vonás a Fidesszel

Mióta néhány éve megtört a jég és kiegyezett a Fidesszel, lassan, de biztosan a magyarországi kormánypártok vazallusává válik (ennek ellentéte volt a Markó Béla-féle külpolitikai doktrína, mely a magyarországi pártokkal való egyenlő távolságtartást írt elő). Az utóbbi időben ellenzékben levő RMDSZ egyre inkább rá lett utalva a magyar kormányra, akár pénzforrások, akár kommunikációs know how tekintetében – cserében olyan, az erdélyi magyarság szempontjából vitatható projektekben segédkezett, mint a könnyített honosítás, vagy akár a népszavazás-kampány.

 

A látszólagos ideológiai ellentéteken túl mostanra a Fidesz és a román szociáldemokraták, PSD között meglepően sok a közös vonás: mindkét párt elsődleges szavazóbázisát elsősorban a szegény, vidéki, kevéssé tanult rétegek jelentik, mindkét párt a nemzeti érzelmekre épít, ügyes kommunikációs kampánnyal rendítve meg a szavazók bizalmát mindenkiben, aki „idegen” (az PSD a kampány során például rendszeresen sorosozott), a PSD is a Fideszhez hasonló, egyes vidékeken mindent behálózó pártstruktúrát működtet, és akkor a korrupcióról még nem is szóltunk.

A nagyobb bukaresti mozgástér ellenére nem valószínű, hogy az RMDSZ Fidesszel való együttműködés lazulna – sőt, ha tippelnünk kell, akkor azt mondanánk, hogy az éppen a PSD-vel való kormányzásban fog kiteljesedni.

(Sipos Zoltán, az Átlátszó Erdély tényfeltáró civil szervezet alapítója.)

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.