A szíriai forradalom 2011 márciusában tört ki, miután a szíriai vezetés éles lőszerrel felelt a békés demonstrációkra, és számos tüntetőt megölt, illetve megsebesített. Pár hónappal később a helyzet elmérgesedett és polgárháborúvá fajult.
2011 júliusában, a főként a reguláris hadseregből dezertáló, a forradalmat támogató katonákból létrejött a Szabad Szíriai Hadsereg (Free Syrian Army, FSA) és összecsapott a kormány fegyveres erőivel. Bár a későbbiekben az iszlamista kormányellenes szervezetek megalakították saját milíciáikat, az FSA változatlanul harcol mind a dzsihadisták, mind a kormányerők ellen. Ők lennének egyébként azok a mérsékelt ellenzékiek, akiket az Egyesült Államok támogat a szíriai konfliktusban.
Az idén szeptember végén kezdődő orosz közbeavatkozás arra kísérlet, hogy a meggyengült kormányt kisegítse, nem csak az olyan szélsőséges dzsihadista szervezetek ellen, mint az al-Kaidából alakult al-Nuszra Front vagy az Iszlám Állam, de bármilyen csoportosulás ellen, mely a kormánycsapatok ellen fogott fegyvert. Több támadás érte a Szabad Szíriai Hadsereg pozíciót is.
Az első összeütközés az ellenzékiek kezében lévő Hama környékén zajlott október 7-én, heves szárazföldi támadással és orosz légi fedezettel. Meglepő módon azonban a kormány erői nem tudtak előnyre szert tenni, ráadásul a később “a tankok lemészárlása” néven elhíresült offenzívájuk során 27 páncélozott járművet veszítettek. Aszad csapatai elveszítették a csatát és a Szabad Szíriai Hadsereg megtartotta a Hama környéki pozícióit.
Dacára a vesztes ütközetnek, a kormány számos új frontot nyitott Aleppo déli, Homsz északi részeinél és a Latakia hegységnél.
Buzdító céllal tett közzé október 12-én az Aszad-párti Russia Today hírportál is egy videót a szíriai kormány csapatairól, amint a Hama környéki falvakba vonulnak be, bár ezek a települések még mindig az ellenzékiek irányítása alatt állnak.
A Szabad Szíriai Hadsereg csapatai minden nyomás ellenére ezidáig megtartották a területeiket, sikeresen váltottak támadó pozícióról védekezőre.
Az amerikai gyártmányú TOW páncéltörő rakéták neve gyakran elhangzott az ütközetek során. A Szabad Szíriai Hadsereg arra használta ezeket a rakétákat, hogy megfékezze a kormány lánctalpas páncélozott járműveit és más nehéz gépeit.
Katonai szakértők szerint az ilyen lövedékek akkor hatékonyak, ha jó képességű lövész kezébe kerülnek. A TOW rakétákat a kilövésük után is lehetséges a cél felé irányítani, a kezelésükhöz ezért nyugodt idegek szükségesek, olyan lövészeknél teljesítenek jól, akik teljesen ki tudják magukat vonni a csata feszültségéből és túlfűtött hangulatából. Az ilyen beállítottságú katonák nagy eséllyel találják el a 3800 méteren belül található célpontjaikat. Abban az esetben, ha a célpont elmozdulna, vagy megpróbálna elrejtőzni, a lövedék iránya 200 m/s sebességgel változtatható az indítóállványhoz rögzített vezérlő huzalköteg segítségével.
Éppen ezért ezeknek a rakétáknak a kezelői hírességnek számítanak a Szabad Szíriai Hadsereg támogatóinak körében, saját rajongói oldallal a közösségi portálokon. A legismertebb közülük Szuhail al-Hamud, aki saját elmondása szerint körülbelül 70 célpontot semmisített meg, melyek közül 57 gépet TOW-rakétával lőtt ki.
Egyes arab híradások azt taglalják, hogy a TOW rakéták száma nőtt a harctéren, mióta az orosz erők is felsorakoztak a kormány mellé, és ezzel számos új front nyílt meg Aleppo déli, valamint Hama és Homsz környékén, nem beszélve azokról a helyekről, ahol az Aszad-rezsim szárazföldi offenzívában van.
